Mozgósítsuk izmainkat!

A mozgató rendszerünk izmait, az ún. vázizmokat a harántcsíkolt izmok alkotják. Az izmok az esetek többségében tömött rostos kötőszövetből álló inak közvetítésével rögzülnek a csontokon. Az inak teszik lehetővé az erő átvite-lét a csontozatra. Az izmok akaratlagos összehúzódására a mozgató idegeken át érkezik a parancs az izomrostok között lévő ún. véglemezekhez, ahol az acetilkolin az idegingerület kémiai átvivő anyaga.

A csontok

A csontok együttese, a csontváz többféle feladatot lát el:

– a szervezet szilárd vázát alkotja;

– passzív mozgásszerv: vagyis a mozgások jelentős része azáltal jön létre, hogy az izomrendszer a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét változtatja;

– védőburkot alkot egyes mechanikai behatások iránt különösen érzékeny szervek (agy- és gerincvelő, egyes érzékszervek) számára, valamint olyan szervek külső vázát képezi, amelyek működése ilyet igényel (pl. a mellkas a tüdő légzőműködése esetén);

– helyet ad a szervezet vérképző rendszere, a vörös csontvelő számára.

A csontvázrendszer legfontosabb szövete a csontszövet, a csontok összeköttetéseiben és különösen a mozgási funkciókban fontos szerepe van azonban a porcszövetnek is. A csont elmeszesedett rostos sejt közötti állományból, és ennek számos csatornaszerű nyúlvánnyal bíró, szilvamag alakú üregeiben elhelyezkedő sejtekből álló szövet. A csont szerkezete állandóan átépül. A csontszövet kétféle elrendeződésben fordul elő: egyrészt tömör, másrészt szivacsos alakban. Előbbi jobbára a csontok felszínén található, és a csontoknak csak aránylag vékony kérgét képezi. A szivacsos csontállomány ezzel szemben a csontok belső részét foglalja el. A csontok vaskosabb, egymással ízesülő végei jobbára szivacsos állományból állnak. Hasonlóképpen a rövid csontok és csontrészek (pl. a csigolyatestek, a kéz- és lábtőcsontok), valamint a lapos csontok (koponyacsontok, lapocka, medencecsont, bordák) egész belső állománya szivacsos csont. A szivacsos csont csontszövetből álló gerendák szövedéke, amelynek hézagait a velőüregek hálózata foglalja el.

A csont külső felszínét – az ízületi porccal borított részek kivételével – kollagénrostos kötőszövetből álló burok, a csonthártya fedi, amely bőségesen tartalmaz ereket és érző idegeket.

Az ízületek

A csontvázat felépítő csontokat részben többé-kevésbé rögzített, részben mozgékony összeköttetések fűzik egybe. Előbbiek a folyamatos csontösszeköttetések, amelyek az összekötő anyag minősége szerint szalagos, illetve porcos csontösszeköttetések, valamint csontos egybeforradások lehetnek. Szalagos összeköttetés tartja össze a lábszár két csontjának, a sípcsontnak és a szárkapocscsontnak az alsó végét vagy a kulcscsontot a lapockával. A porcos csontösszeköttetés legjellemzőbb példái a csigolyák testét összekötő csigolya közötti porckorongok. Két vagy több, eredetileg különálló csont összecsontosodása esetén konvenció kérdése, hogy mikor tekintik a több részből összenőtt csontot egy vagy több csontnak. Pl. a medencecsont csak a növekedés során csontosodik össze három részből; hasonlóképpen a keresztcsont öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából áll elő, mégis mindkettőt egységes csontnak tartják. Ezzel szemben a koponya nyakszirtcsontja és ékcsontja ugyancsak összecsontosodik, mégis két külön csontként tartják számon.

A porc tápanyaga

ĺzületeinket minden egyes mozdulatnál használjuk, de erről addig nem is veszünk tudomást, amíg nem fájnak. A fájós ízületek napjainkban egyre több ember életét keserítik meg. A fájdalom és hozzá kapcsolódóan a mozgáskészség fokozatos csökkenése jelentős mértékben befolyásolja a betegek életminőségét.

A fizikai mozgáskorlátozottságot okozó, fájdalommal járó csontritkulás egy olyan lassan kialakuló betegség, melyet az ízületi porc folyamatos pusztulása, kopása és a porc alatti csontfelszín elváltozásai jellemeznek. Ehhez másodlagosan gyulladás társulhat. Az egészséges ízületben az ízületi felszínek optimális mozgását a zselé állagú ízületi nedv teszi lehetővé. Ez a nedv – többnyire a szervezetben található építőanyagok hiánya miatt – elfolyósodhat, és ez a folyamat az ízületek idő előtti sérüléséhez, kopásához vezethet. A későbbi mozgásszervi panaszok megelőzésének egyik legfontosabb formája a kornak és egészségi állapotnak megfelelő rendszeres sport, köztük az egyik legelőnyösebb, a kerékpározás.

(G)