Melyik lesz a legrokonszenvesebb pár?

Mindketten mérnökök; meg tudnak tervezni valamit, le is tudják gyártani, el is tudják adni. Munka mellett szerezték meg a mérnöki oklevelet. Adriana pedagógusnak készült, de otthagyta a matematika-fizika szakot, beíratkozott a Szlovák Műszaki Főiskola nagyszombati kihelyezett karára. Ott ismerkedett meg majdani férjével, kilencvenötben. Három hónap múlva már tudták: kapcsolatukból házasság lesz.

Fél évi albérlet után vettek egy kis lakást (azóta is nyögik). A férj, Misák Károly a komáromi gázgyárban a nagyfogyasztók gázengedélyeit intézi. Asztaloscsaládból származik, és már kilenc-tíz éve foglalkozik intarziával. Az interneten olyasmit keresett, aminek köze van a művészethez, a faiparhoz, és kevesen művelik. „Ennél kötöttünk ki, mivel van valami kis gyakorlatom benne, és a környező országokban ezzel szinte senki sem foglalkozik” - mondja a férj.

Adriana néhány hónapja az induló vállalkozás kedvéért otthagyta a munkahelyét, a cipőgyárat. Otthon dolgozik. Minden kezdet nehéz. Az intarziakészítés is. Van egy ötlet, az ötlet alapján megrajzolják a képet (például fénykép után, de akár reklámcéduláról), elkészítik a tükörképét, ugyanis a mintát tükörnézetből kell kivágni és összerakni.

Ha megvan a rajz, következik a türelmet igénylő munka; összeválogatni a funírt a színek szerint, az egyes darabokat késsel kivágják, illesztik, ragasztják, csiszolják, lakkozzák. A színekkel óvatosan kell bánni, mert a fa lakkozás után sötétebb lesz. Az eredmény csodálatos: Misákék hetedik emeleti lakásában minden intarziás: a dohányzóasztalka, a szekrénysor, a jókora kerek asztal a 12 állatövi jeggyel, a képek a falon.

Lakás és műhely van (a lakásban), egy kis fehér kutyussal. - Hol a baba? - kérdezem Adrianától. - Reméljük, hogy úton - feleli.

Először egzisztenciát akartak teremteni: legyen lakás, autó. Nem akarják leélni az életüket igazi család nélkül. Éppen akkoriban határozták el, hogy most már jöhet a baba, amikor az Új Szó leendő szülőket keresett. Adriana jelentkezett, és igencsak meglepődött, amikor az egyik szombati számban viszontlátta magát. Jöttek a gratulációk mindenfelől: nem is tudtuk, hogy babát vártok! Magyarázkodni kellett, hogy még csak tervezik...

A felkészülés belülről jön. Adriana az egészséges táplálkozás híve. A kismamának nem aggódnia kell, hogy jaj, hátha beteg lesz a gyerekem... Legyen boldog, örüljön, hogy „de jó, állapotos leszek, aranyos lesz a kicsi”. És akkor nincs szükség mindenféle vitaminra. - Nem vagyunk vegetáriánusok, de arra ügyelünk, hogy ha két egymás utáni nap húst eszünk, akkor a harmadik napon valami zöldségféle legyen az étlapon. A saláták pillanatok alatt elkészíthetők.

A baba?

Ha akar, jöhet. Szeretnék, ha minél hamarabb jönne, először egy kislány, azután egy kisfiú, de ha a sorrend fordítva lesz, az se baj, és annak is örülnének, ha Georgina és Gergő egyszerre érkezne. (kopasz)