Kezdődik a nagy kaland...

Jó, ha a gyereknek van otthon saját állandó helye, ahol tanulhat. Az első hetekben, hónapokban az az ideális, ha otthon mindig ugyanaz a felnőtt felügyeli a tanulást. ĺgy könnyebben hangolódik rá az iskolára, a feladatokra, a tanító stílusára és egymásra is. A gyerek már félszavakból és gesztusokból is fogja tudni, ha valamit rosszul csinál, nem kell mindig mindent többször megismételni.

Ha nagyon könnyen veszi az első akadályokat, s otthonra már semmi feladata nem marad, akkor lássák el plusz feladatokkal, írással, olvasással, rajzolással. Ez azért fontos, hogy aztán később ne okozzon majd gondot, hogy nem tanult meg tanulni. Nagyon sok jó képességű gyerek van, aki nem hozza ki magából a maximumot, mert kiskorában nem kellett tanulnia, a könyv felett ülnie, hogy jó jegyet kapjon, ám a tananyag bővülésével már képtelen volt lemondani a sok szabad időről, s a tanulásra szánt röpke negyedóra ilyenkor már nem elég a jó jegyhez.

Előfordulhat, hogy a gyerek nehezen zökken bele a tanulásba, s az első hetekben sok türelmet és törődést igényel majd. Rá kell szánni ezt az időt, a felnőtt sem türelmetlenkedhet, s ne is szólja le a gyereket, hogy milyen lehetetlen, mennyire lassú stb. Inkább biztassa, vegye észre a jót, s azért dicsérje meg. A gyerek is hálás lesz érte, s a felnőtt is megtanulja észrevenni a jó dolgokat. Nagyon fontos az is, hogy idejében hozzászoktassuk a gyereket az ismétléshez. Hét közben gyűlnek az új feladatok, nem jut idő rá, de a hétvégén érdemes egy kis időt arra szentelni, hogy mit is tanult egész héten. Ha pedig jön a negyedévi, félévi szünet, akkor év elejétől végig lehet ismételni mindent.

A gyerektől is függ, hogy mikor lehet már ráhagyni, hogy önállóan tanuljon, de nem árt már az elsősökkel is olyan kísérletet tenni, hogy ezt most csináld meg egyedül, én addig végzem a saját dolgomat, s ha kész leszel, ellenőrzöm. Arra is rá kell szoktatni, hogy egyedül pakolja be a táskáját. Eleinte közösen végezzék ezt is, de úgy, hogy vegyék sorba, melyik órára mit kell vinni, s a gyerek tegye el a dolgait. Fontos, hogy az első naptól kezdve megbízzunk a gyerekben, ne mondjunk neki olyasmiket, hogy te ezt soha nem fogod tudni, neked ez nehéz, te ehhez még nem értesz, de biztatni kell, hogy meglátod, fog az menni, csak gyakorolni kell.

Az élethez hozzátartoznak a kudarcok is. Arra is fel kell készíteni az elsőst, hogy lehet majd rossz napja, amikor nem úgy teljesít az iskolában, ahogy szeretnék, de azt is merje otthon elmondani, mert csak akkor tudják kiküszöbölni a bajokat, ha szembe mernek nézni velük.

Az iskola egy nagy kaland, a nagy változások helye. A kis analfabétákból itt faragnak kultúrembereket. S nem mindegy, hogy gengszterekké vagy tisztes polgárokká, terroristákká vagy jóakaratú emberekké neveljük őket. Mert ez itt a tét.

A szerző pszichológus

Ahhoz, hogy oldjuk a gyerekben a szorongást, naponta beszélngessünk vele az iskoláról. Rajzolja le, hogy milyennek képzeli az osztályukat, osztálytársait, a tanítót. A rajzból kiindulva aztán elbeszélgethetnek arról, hogy van-e ismerős gyerek, barát, akivel egy padban szeretne ülni? Mit gondol, miben különbözik az óvoda az iskolától? Miért lesznek mások az iskolai órák, mint az óvodai foglalkozások? Miért kell figyelni az órán? Miért kell megjegyezni, hogy mi a házi feladat? Miért kell otthon is tanulni? Mi a jó abban, ha fog tudni írni, olvasni és számolni? Milyen nehézségekkel találkozhat? Milyen erőfeszítést és lemondást követel majd az iskola? Miért fontos, hogy le tudja győzni a nehézségeket? Minél többet beszélgetnek, annál tisztább lesz a kép, ami kialakul benne az iskoláról, és annál kevesebb lesz benne a szorongás.

Kezdjék az iskolát zavarok nélkül

Az iskolakezdés rendkívüli esemény a család életében. Tegyük ünnepélyessé, de elvárásainkról ne beszéljünk.

A gyerekszobát az iskolás igényeihez idomítsuk. Rendezzünk be neki munkasarkot, ahol nem lesznek játékok. Találjunk megfelelő helyet a táskának és az iskolai szereknek.

Kerüljük a reggeli idegességet, amely elronthatja az egész napot. Amit lehet, este beszéljünk meg, készítsük el, ellenőrizzük. Reggel valóban már csak a tízórait tegyük a táskába.

Ha tudjuk, hogy gyermekünk lassú, valamivel korábban ébreszszük fel, hogy mindent győzzön elvégezni. A kiabálás és az idegesség biztosan nem serkenti gyorsaságra.

A rendszeres életmódhoz tartozik a reggeli. Éhesen és a szomjasan ne menjen iskolába.

Engedjük szabadjára a fantáziánkat, és alakítsunk ki reggeli rituálét: puszival, simogatással, vicces kívánsággal ébresszük. Az érzelmi kötődés nagyobb biztonságot ad a gyereknek.

Bármi történik napközben, ne feküdjünk le haraggal. Ügyeljünk arra, hogy a gyerek harmonikus légkörben aludjon el. (z-ki)