Kételkedem a diagnózisban

Részletes levelét többször is elolvastam, és azt hiszem, megkockáztathatom azt a kijelentést, hogy nincs ok a kétségbeesésre. A tüdőfibrózis tényleg komoly betegség. Lényege, hogy valamilyen ok miatt, (ez lehet fertőzés, de gyakrabban egy kóros immunológiai folyamat) megszaporodik a kötőszövet menynyisége a tüdőben és ezáltal nehezített a gázcsere és a tüdő vérkeringése. Okozhatják továbbá különféle porok, pl. széna, penész, liszt, bányászoknál kőpor, szénpor, hegesztőknél nehézfémek gőzei, stb. Bizonyos vegyi fegyverek, harci gázok belégzése is okozhat tüdőfibrózist. Nagyon súlyos fibrózissal végződik egy Gramoxon nevű gyomirtó általi mérgezés. A gyógyszerek közül különösen a Methotrexat és az amiodaron tartalmú Cordarone/Amiokordin/Sedacoron esetében kell számítani a fibrózis veszélyére. Vannak olyan betegségek is, amelyeknél másodlagosan alakul ki tüdőfibrózis. Minden okra terjedelmi okok miatt nem térhetek ki. Gyermekkorában valószínűleg sikerült a kóros folyamatokat megállítani. Ha nem így történt volna, akkor biztos nem sikerült volna megszülni a gyermekeit. Elképzelhető ugyan, hogy a mostani roszszabbodást a levelében említett penészes falak okozták, de ez sem biztos. Erre a kérdésre allergológus tudna választ adni. Súlyosabb tüdőkárosodás esetén a szíven olyan elváltozás jött volna létre, amelyet cor pulmonale-nak nevezünk. Az ön esetében viszont az EKG és echokg rendben volt. Nem tudom, mi minden rejlik a funkciós vizsgálat fedőnév alatt, viszont ha itt sem voltak kóros eredmények, akkor még a tüdőfibrózis diagnózisban is mernék kételkedni, ugyanis tüdőfibrózis esetében restriktív ventillációs zavart állapítottak volna meg. Ennyi jó eredmény után viszont kérdés, hogy valójában mitől is van nehézlégzése, légszomja. Az általam vizsgált betegeknél gyakran előfordul, hogy szubjektíve légszomjra panaszkodnak, aztán a terheléses vizsgálatnál pedig majdnem annyit teljesítenek, mint egy élsportoló. A gyógyszeres kezelés kommentálása külön levelet igényelne. Megjegyzésem annyi, hogy néha nem egyértelmű panaszok vagy diagnózis esetében kipróbálunk valamilyen kezelést. Ha segít, akkor bizonyítottnak véljük a diagnózist. Ezt nevezik diagnosis ex iuvantibus-nak. Nem a legelegánsabb módszer, de sokszor a leggyorsabb. Ezért kaphatta azt a választ, hogy „valamire ez is jó lesz“.

Nem akarom senkire ráerőszakolni a véleményemet, de azt hiszem, hogy egy személyes konzultáció során, esetleg néhány kiegészítő vizsgálattal pontosabb képet kaphatnánk panaszai tényleges súlyosságáról.