Ismét ebolajárvány: Védőoltás még nincs, marad a maximális elővigyázatosság

Éppen Kongóban észlel­ték először a betegséget a 70-es években, azóta sincs ellene hatékony oltás vagy egyéb gyógy­mód, marad hát a higiéniai szabá­lyok rendkívül szigorú betartása és a maximális elővigyázatosság.

Az ebolavírus a belső szervek bevér­zését és magas lázat okoz, s az esetek többségében halállal végződik. Elő­ször 1976-ban nevezték meg ezt a vírust, miután Dél-Szudánban és a Zairei Köztársaságban megjelent. 550-en fertőződtek meg, 430-an meghaltak. Az első vírust a Zairei Köztársaság északnyugati részében, egy kis faluban izolálták, ahol az Ebola folyó folyik. A kutatók nem találtak összefüggést a helyi állatok (főleg majmok) hordozta vírusok és az emberek között terjedő halálos vírus között. Az utóbbi ugyanis kórházban, a beteggel való testi kontaktus útján terjedt. Ebben nagy szerepet játszik a helyi kórhá­zak eltérő higiéniai színvonala, sok helyen például fertőzött injekciós tűt, fecskendőt használnak.

A fertőzés második hulláma 1979- ben tört ki Szudánban. Itt 34-en betegedtek meg, 22-en életüket vesztették. Egy kutatásból kiderült, hogy a lakosság 18%-ának vérében ellenanyagok vannak az ebolavírus ellen. Az emberre veszélyes ebolavírust hordozó gazdaállatokat egyenlő­re nem találtak, így az állatról emberre törté­nő átvitelre nincs bizo­nyíték.

Az emberből izolált za­irei vírus viszont rendkí­vül veszélyes a majmok­ra, egerekre és a tengeri­malacokra, viszont a Szudánban izolált em­beri vírus kevésbé fertő­zőképes. A zairei vírus okozta fertőzés lappangási ideje 2-16 nap. Ezalatt rendkívül elszapo­rodik az állatok májában, lépében, tüdejében és a nyirokcsomókban. Hatására nagy kiterjedésű szövetel­halás és bevérzés jelentkezik elsősor­ban a májban, de gyakran az állat belein is. Rendkívül gyorsan jelent­kező magas láz, fej- és izomfájda­lom, továbbá hányás és hasmenés utal a fertőzésre. A beteg törzsén ki­ütések jelennek meg. A legsúlyosabb lelet pedig a véralvadás kóros meg­változása következtében fellépő bevérzések, ame­lyek a bőrt, a nyálkahár­tyákat és a belső szerve­ket érintik. A vérnyo­más a folyadékveszteség miatt rendkívül lecsök­ken, majd sokkos álla­pot, utána pedig a halál következik. Ha a fertő­zés gyanúja felmerül, az első lépés a vírus izolálása, laborató­riumi elkülönítése vérmintából és a máj szöveteiből. Ezenkívül az orrvá­ladék, a lép és a nyirokrendszer is tartalmazhat vírust. A másik lépés az ellenanyagok kimutatása a vér­szérumban.

Védőoltás még nincs az ebolavírus ellen, viszont az emberi fehérvérsej­tekből nyert interferon csökkenti a fertőzés erejét. Úgy tűnik, hogy a fertőzésen átesett, ellenanyagokat tartalmazó vérszérum felhasználása is reményteljes jövőt ígér. A megelő­zés következő formája a véralvadás következetes ellenőrzése. Rendkívül fontos az is, hogy átértékeljék az adott ország kulturális hagyomá­nyait, szokásait. Tudni kell, hogy az egészséges családtagok is megfertő­ződhetnek, ha megérintik az el­hunyt testét, fertőzött ruhaneműjét vagy ágyneműjét. Fontos a higiéniai szabályok megszigorítása. Ebben a kórházi személyzetnek kell az élen járnia és példát mutatnia. Ügyelnie kell a segédeszközök tisztaságára, sterilizálására, a hatásos védekezés kialakítására, a megfertőzött beteg elkülönítésére. A személyzetnek vé­dőfelszerelést kell viselnie, és szigo­rúan be kell tartania a biztonsági in­tézkedéseket. Az érintett területről hazatérő egészségügyi dolgozókat alaposan ki kell vizsgálni. A lappan­gási idő elteltével viszont már nem jelentenek veszélyforrást. A vírus terjedése szempontjából az idegen­forgalom is nagy kockázatokat rejt magában.

Dr. Balázs Tibor,
az aneszteziológia, az intenzív medicina és az akupunktúra szakorvosa