Inkább táncol...

Talán azért, mert sokszor kell más bőrébe bújnia, mindenben azt szereti, ami természetes. „Reggel úgy jelenek meg a színházban, ahogy felkelek, a többit a sminkmesterekre bízom. Civilben nem nagyon festem magam, csak alapozót használok, a sok festék nem tesz jót a bőrömnek. Én csak annyit teszek, hogy esténként alaposan megmosom az arcomat, aztán bekenem védőkrémmel, hogy ne száradjon ki. Ennyi.”

A küllem nemcsak attól függ, milyen drága kozmetikumot használunk, legalább ennyire fontos a lelki egyensúly, az egészséges életmód. „Bevallom, én kozmetikushoz nem járok. Még középiskolás voltam, amikor eléggé pattanásos volt az arcom, kétségbeesésemben elmentem, hogy csináljanak vele valamit, és szörnyen tönkretették, azóta nagyon félek.” A serdülőkori pattanásos bőr nagyon sok fiatalnak okoz problémát. Hát még ha valaki színésznőnek készül. Vikinél sem múlt el magától, hormontablettákat kellett szednie ahhoz, hogy rendbe jöjjön a bőre. „Ha úgy érzem, valamilyen vitamin hiányozhat a szervezetemből, inkább gyümölcssalátát eszem, az ráadásul finom is. Én a gyümölcs és a zöldség híve vagyok, nem a művitaminé.”

Rimaszombatból származik, olyan vidékről, ahol divatosak a disznótorok. „Én is szeretem a húst, legyen az csirke-, disznó- vagy marhahús, de néha figyelek, hogy kevesebbet egyek belőle. Sok zöldséget meg gyümölcsöt eszem, de nem vagyok vegetáriánus.”

„Apukám fajtája vagyok, ehetek, amennyit csak akarok, nem fogok meghízni. Most épp azon igyekszem, hogy legalább két kilót fölszedjek, de nem nagyon sikerül. Folyton utazgatok, szaladgálok, így nem táplálkozom rendszeresen. No meg a színpadon is sokat mozgok...”

Ősszel pendlizett Kassa és Pozsony között, februártól megint elkezdődik az ide-oda rohangálás, megkezdődik a Szomszédok második sorozatának forgatása. Ildikónak – ez a tévés neve – megint zsúfolt lesz a programja. Ismeri-e egyáltalán az aktív pihenés fogalmát? „Egyre ritkábban, de egyelőre még jól bírom az iramot. Az éltet, hogy szeretem a munkámat, s azzal nem foglalkozom, hogy tudok-e pihenni. Lehet, hogy majd meglesz a böjtje, de hála Istennek most még elég néhány óra ahhoz, hogy kipihenjem magam.”

A mozgás családi örökség, hiszen a bátyja, Róbert, jelenleg a Rózsahegy focistája, tavaly a szlovákiai labdarúgó-bajnokság gólkirálya volt. „Alapiskolás koromban én is kézilabdáztam, meg rengeteget úsztam, még focizni is eljártam Robiékkal, s ha valamelyik társa nem ért rá, én ugrottam be helyette. Mivel a bátyám biztos volt abban, hogy focista akar lenni, ezért úgy éreztem, én is a sportra adom a fejem. De ezt gyorsan föladtam. A mozgásomon inkább az látszik, hogy már kisiskolás koromban táncoltam...”

Viki nem jár el bátyja meccseire: „Nem tudom nézni, félek, hogy megrúgják, megsérül, s az szörnyű látvány lenne. Ő ezt tudja, s nem is igazán szereti, ha anyuval ott vagyunk a stadionban, akkor ő is feszélyezettebb.”

Nagy divat a fitnesz, Viki viszont azt mondja, neki unalmas. Ha mozgásra vágyik, inkább elmegy táncolni vagy futni, esetleg kimegy a természetbe, és sétál egy nagyot. „Mivel kiskorom óta táncolok és mozgok, nekem nem igazán jelent problémát, hogy kibírjak két órát, vagy akár többet is a színpadon. Amíg tanuljuk az előadást, a táncokat, addig is edződik az ember. Van tartalék, amelyből meríteni tud…”