„Időnként eltűnök...”

„Három hónapig elviselem a stresszt, de időnként el kell tűnnöm. Elutazok, s ha visszajövök, megint képes vagyok három hónapig szünet nélkül létezni úgy, hogy semmi nem hoz ki a sodromból. Mert a következő százhúsz napon át örülök a következő útnak. Alig jöttem meg a Karib-térségből, már terveztem, hogy kiruccanok Velencébe, a karneválra, most meg éppen Mexikó tart lázban. Utána Brüsszelbe készülök, aztán majd megint kitalálok valamit. Ez a legjobb gyógymód.”

Nem mindenki engedheti meg magának ezt a luxust. Van, aki belefárad, főként anyagilag, de az út is kimerítő. „Azért megyek messzire, mert ott nem vagyok elérhető, itthon folyton zaklat valaki. Külföldön kikapcsolom a mobilomat, s csak magammal törődök – egoista módon.” Jó tíz éve él így. „Azon dühödtem fel, hogy a mobiltelefonok divatja előtt haza is vettem drót nélküli telefont, s az első héten még a fürdőszobába is magammal vittem, ha csöngött, elzártam a vizet. Aztán egy szép napon ráeszméltem, hogy totálisan őrült vagyok. Mennyivel nyugodtabban élnek Latin-Amerikában, mint itt, Európában, vagy Japánban, vagy Észak-Amerikában, ahol mindenki rohan és kerget valamit. S mennyivel gazdagabbak? Vagyonuk van, amit haláluk után ők is ugyanúgy itthagynak, ők is úgy távoznak a másvilágra, mint akinek semmije nincs. Akkor megfogadtam, hogy nyugodtabban fogok élni.”

Fogadkozni sokan tudunk – és szoktunk is. A különbség az, hogy a smolenicei születésű orvos meg is tartotta a fogadalmat. S még rá is tett egy lapáttal. Az ő útjai nem csak arról szóltak, hogy elrepül tízezer kilométerre, s kifekszik a strandra – két hétig. „Reggeltől estig járom a környéket, ismerkedem a hellyel, amelyről visszatérve riportokat írok. De csak azután, hogy visszajöttem. Ott csak élvezem a tájat, magamba szívom az ismereteket. Egyébként én, aki az ikrek jegyében születtem, egyik percről a másikra képes vagyok változtatni a dolgokon. ĺgy szoktam le például tizenegy éve a cigarettáról: épp születésnapom volt, s akkor is külföldön voltam. Azon morfondíroztam, hogy valamivel meg kellene lepnem magam. Ránéztem az ujjaim között füstölgő cigarettára, s tudtam, ez az. Azóta nem cigizek.”

Napjai zsúfoltak, a vasutaskórház szakrendelői részlegét vezeti, egy magánszanatóriumban is rendel, s 1982 óta – akkor még medikus volt – rendszeresen megjelenik a tévé képernyőjén, az egészséges életmód szószólójaként ismerik a nézők. „Megtanultam, hogyan kell automatikusan átállítanom magam, s ebben rejlik a relaxáció titka – egyik percről a másikra váltanom kell, s egész más témával kell foglalkoznom.”

Hiába próbálnám szépíteni a dolgot: a legtöbb orvosra nem igen jellemző az egészséges életmód. Tanácsot tudnak adni, de ők maguk ritkán élnek eszerint. Bubán doktor esetében arról győződtem meg, hogy van egy arany középút. „Én is másképp éltem valamikor, de annyi mindent láttam, sokszor szembesültem a halállal. Szerencsére még többször az élettel, s ez megváltoztatta az értékrendemet: valamikor gyönyörű szőnyeget akartam, aztán autót, manapság mindez nem nagyon érdekel. Ezért is nem használok parancsoló módot, nem alkalmazok szigort. A betegeimnek megengedek egy-egy pohárka bort, vagy egy kis konyakot, ugyanúgy, mint saját magamnak. Bár szigorú vagyok önmagamhoz, a katonaság óta reggelente nem maradhat el a negyven fekvőtámasz. Teniszezek, habzsolom az életet, szeretem a jó ételeket, néha megszegem az ésszerű táplálkozás elveit, nem vagyok puritán, ezért nem is adok megvalósíthatatlan tanácsot. Az én elvem, hogy jól kell adagolni a munkát, a pihenést, a nyugalmat. Mindent lehet – mértékkel.”