Idegrendszeri zavarok – 1.

Az idegrendszeri betegségek rendkívül változatos képet mutatnak: a múló vagy enyhe panaszoktól a súlyos kórképekig minden előfordulhat.

Az ideggyógyászat az orvostudománynak az idegrendszer betegségeivel foglalkozó része. Az általános kórbonctanra és az idegélettanra épül. Nem szabad összetéveszteni a pszichiátriával, még akkor sem, ha egyes elmebetegségek kapcsolatban lehetnek idegrendszeri sérülésekkel.

Agyi érkatasztrófák

Az agyi és érrendszeri katasztrófákhoz tartoznak a trombózisok és az agyi embóliák. Trombózis (rögösödés) esetén az ér üregében véralvadék képződik, amely megakadályozza benne a vérkeringést. Az agyi embóliák úgy alakulnak ki, hogy a vérrög a képződés helyéről leszakad, és a véráram útján az agy irányába vándorol, amely általában az aortabillentyűről vagy a nyaki fő verőerek elágazásának környékéről, a „karotiszvillából”, vagy a belső főágból) származik.

Az agyi érkatasztrófák hátterében többnyire érelmeszesedés áll. A trombotikus vérrögök a vér fokozott alvadékonyságának következtében alakulnak ki.

Agytrombózis

A trombózis az agy alapszövetének elhalását (infarktus) idézi elő. A vérellátás nélkül maradt agyszövet ellágyul, kiváltva egy többé-kevésbé kiterjedt agyterület pusztulását. Az érintett személy ilyenkor hemiplégiás lesz (egyoldali testfélbénulás).

A bénulás a test jobb felét érinti, ha az agyi infarktus a bal féltekén következik be, és fordítva, a jobb agyféltekében kialakuló agyszövetpusztulás a bal testfél bénulását okozza. A tünetek olykor csupán emlékezetkimaradás, egyensúly- vagy beszédzavar (afázia) formájában jelentkeznek.

Agyi embólia

Ez viszonylag ritka idegrendszeri tünetet okozó érkatasztrófa-fajta. Mindig valamilyen szívbetegség következményeként alakul ki, és bármely életkorban előfordulhat. A fiataloknál bekövetkező agyi embólia esetében a vérrög általában a szív bal kamrájából származik, ami többnyire szívbillentyű-gyulladás (endoxcarditis lenta) következménye. A felnőttek, főleg az idősebb korosztály agyi embóliáját pedig egy trombotizált verőérszakaszból leszakadó vérrög idézi elő.

A vérrög agyi érbe jutva elzáródást okoz, ami infarktus kialakulásához vezet. Ha a vérrög felülfertőződik (ami szívbillentyű-gyulladásban gyakori), akkor szövődményként agytályog is kialakulhat.

Bármi legyen is az agyi embólia kiváltó oka, a tünetek hasonlóak: az agyi érkatasztrófa - akár eszméletvesztéssel jár, akár nem - azonnali, többé-kevésbé teljes bénulást okoz. Jellemző kísérő tünetek a beszédzavar, a fej tartási és a szem tekintési zavarai (pl. azt mondják ilyenkor, hogy a „gócát nézi”), valamint a szájelferdülés (facialis paresis).

Az agyvérzés mindenféle előjel nélkül, hirtelen kezdődik. Fejfájás, görcsös rohamok, émelygés, hányás léphet fel. Ezekhez a tünetekhez tartókötöttség is társulhat, és egészen az eszméletlenségig fokozódó állapotromlás is kialakulhat.

Az agyi trombózis kezdete kevésbé heves, és bevezető tünetei – különféle bénulások – előre jelzik bekövetkeztét. A kialakuló bénulások napról napra változhatnak. Prognózisa kedvezőbb, mint az agyvérzésé. Az agyi embólia hirtelen keletkezik. A tudat tiszta maradhat, de különböző mértékű tudatvesztés is kialakulhat. Az ismételt trombózisok gyakoriak. Más szerv is érintett lehet. Klaszszikus példa a veseembólia, amely általában nehezen kórismézhető.

Forrás: Család és Egészség

Szélütés

A legtöbb szélütés azért alakul ki, mert egyes agyterületek nem kapnak elegendő vért. A lassan kifejlődő érelmeszesedés okozta szűkületeken keresztül a vér egyre kevésbé tudja ellátni az agyszövetet oxigénnel és tápanyagokkal. A kialakuló vérrög a beszűkült ereket könnyebben elzárja, aminek következtében az elzáródás mögötti agyterület már egyáltalán nem kap vért. A szélütések 80%-a a csökkent agyi keringés talaján jön létre, tehát minden olyan körülmény, ami elősegíti az érelmeszesedést, növeli a szélütés kockázatát. A szélütések egyharmadában a tünetek heteken vagy hónapokon belül visszafejlődnek, másik harmadában bénulások, beszéd- és látászavarok maradnak vissza, az esetek harmadában a szélütés kimenetele halálos. A legenyhébb szélütést is vészjelzésnek kell tekinteni, és lehetőleg csökkenteni kell a kockázati tényezőket, még mielőtt egy újabb, súlyos eset bekövetkezne. Szélütés gyanúja esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, aki nagy valószínűséggel kórházba utalja a beteget. A kórházban különböző vizsgálatokkal - ultrahang-, EEG-, vérvizsgálatok, koponya CT vagy érfestés stb. - kiderítik a kiváltó okot. A szélütéses beteg kezelését a kórházban kezdik el. Súlyos beszéd- és mozgászavarok esetében a rehabilitáció része a beszédgyakorlat és a gyógytorna, amit a házi ápolás keretében is folytatni kell. Ez nagy akarat- és életerőt igénylő feladat, de csak a rendszeres foglalkozás adhatja meg az esélyt arra, hogy a beteg ismét önálló lehessen.