Jessie 30 éves, munkájával elégedett, boldog házasságban él. Ám titokban gyakran „egyéjszakás” szexpartnereket keres. Képtelen kiűzni a fejéből a véletlen találkozások izgalmát.
Jessie 30 éves, munkájával elégedett, boldog házasságban él. Ám titokban gyakran „egyéjszakás” szexpartnereket keres. Képtelen kiűzni a fejéből a véletlen találkozások izgalmát.
E felsőfokú végzettségű nőnek meggyőződése, hogy 14 éves kora óta szexfüggő. Szabados szexuális viselkedése következtében férjét nemi betegséggel fertőzte meg.
„Tudom, hogy kockázatos a szexuális viselkedésem, amit csak nagyon nehezen tudok kordában tartani” – idézte őt a new.com.au portál. Állandóan szexre vágyik, s ez zavarja kényelmét, a családdal, a barátokkal, jelenlegi és korábbi partnereivel való kapcsolatait. „Nagyon sokszor szégyenlem magam, de egyszerűen nem tudok magamon uralkodni” – ismerte be. Ez a fiatal nő, akit antidepresszánsokkal szorongás ellen kezelnek, azt állítja: „sejtelme sincs”, mit tehetne szexéhsége ellen.
A kutatók véleménye még mindig megoszlik, nem egységes annak tekintetében, hogy valóban személyiségzavar-e a szexfüggőség, és ha igen, hogyan lehetne pontosan diagnosztizálni és kezelni.
Szexfüggőségről beszélnek a híres, hűtlenségen kapott emberek, sőt néhányan azok közül is, akiket szexuális zaklatással vádolnak. Nem csoda hát, hogy kétségek merülnek fel arról, hogy létezik-e valóban szexfüggőségnek nevezett állapot. Ezt a kérdést kutatni rendkívül nehéz, mert gondot jelent egy egész nap folyamán az agy működését figyelemmel kísérni. Michael Walton, az ausztrál Új-Angliai Egyetem tudósa szerint „kis számú szexfüggő embercsoport” valóban létezhet.
Walton és néhány pszichológus, például a torontói függőség és lelki egészség központjának szakemberei feltételezik, hogy tényleges szexfüggőségben a népesség 3–6 százaléka szenvedhet. A legtöbb ember esetében nagyon bonyolult tényezők játszanak szerepet.
Amikor Jordan 15 éves volt, naponta ötvenszer végzett önkielégítést. Ez akár a serdülők álmának is tűnhet, ám a fiatalembernek stresszt és kényszert jelentett, depressziós lett, bűntudatot érzett, és tanulmányi eredményei meg sem közelítették kortársaiét. A ma 19 éves fiatalember, aki súlyos depresszió ellen szed gyógyszert, azt mondja, hogy 13 éves kora óta szexfüggő. Két évvel később odáig fajult a helyzet, hogy naponta 14 órát pornófilmek nézésével és önkielégítéssel töltött.
„A pornó olyan, mint a kokain” – mondja.
„Függő vagyok, és nem tudom, mitévő legyek” – tette hozzá.
Michael Walton tudományos munkássága során több mint 1500 embert vizsgált meg. Tapasztalatai alapján állítja: kétségtelen, hogy vannak emberek, akik nem tudják kordában tartani szexuális vágyaikat, s ez nagy érzelmi feszültséget jelent számukra. Nemi aktivitásaik között azonban lehetnek különbségek.
Néha az erős tünetekkel rendelkező ember jobban tudja kezelni a helyzetet mint az, akinek ugyan enyhébbek a tünetei, ám nehezebben tudja őket elfogadni. A szakember szerint a szexfüggőség lényege nem az, hogy az ember nemileg mennyire aktív, hanem az, hogy túlzott „szexétvágya” okoz-e neki szorongást.
„Sok ember küzd lelki zavarokkal, s ezeknek hiperszexualitás lehet az egyik tünete – mondta Walton, s hozzátette: – Elenyésző azok száma, akiknél csak pusztán hiperszexualitásról beszélhetünk.”
A hiperszexualitás bipoláris zavarral, neurológiai betegséggel – mint amilyen a Parkinson-kór –, drog- vagy alkoholfüggőséggel kapcsolatos személyiségzavarral határos tünet, sok esetben pedig néhány vényköteles gyógyszer mellékhatása.
Nyolcvan százalékát azoknak, akik magukról azt állítják, hogy szexfüggők, férfiak teszik ki. Érdekes, hogy többségüknek alacsony az önbizalma vagy azt állítják, hogy gyerekkorukban szexuálisan zaklatták őket.
Michael Walton szerint ki kellene dolgozni e probléma diagnosztizálásának pontos kritériumait, amelyek sem nem pejoratívak, sem nem elítélőek. A kérdéssel foglalkozó szakemberek véleménye abban megegyezik: itt az ideje, hogy a hiperszexualitást legalább „pszichoszexuális behaviorális problémaként” ismerjék el. (ČTK-ki)
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.