Ha valakit „álmában ér a halál”...

Az elmélet szerint, ha csoportosan pusztulnak el bizonyos sejtek az agy légzést irányító részében, az ún. centrális apnoét vált ki, ez okozza a fulladást. Nagy a valószínűsége, mondják a tudósok, hogy sok idős embernél ilyenkor a halál okaként szívelégtelenséget állapítanak meg. A kutatók már korábban is azonosították az agynak a légzést irányító részét, neve preBötzinger complex (preBötC), és ezen belül a sejtek azon kis csoportját, amely a légzésre felszólító parancs kiadásáért felelős.
A kísérlet során patkányok agyába a sejtek több mint felét elpusztító anyagot fecskendeztek, majd figyelték az állatok légzését. Amikor a patkányok elértek az alvás REM-fázisába, teljesen leállt a légzésük. Idővel a légzéskihagyások gyakoribbá és súlyosabbakká váltak, átterjedtek az alvás többi fázisára is. A patkányoknak 600 ilyen, a légzés irányítására „szakosodott” sejtjük van, az embereknek a kutatók szerint néhány ezer.

A sejtek 60 százalékának veszteségével még meg tud birkózni az ember, de a nagyarányú pusztulás oda vezethet, hogy álmunkban megáll a légzésünk. Mivel nincs biológiai oka, hogy az átlagéletkor után is fenn kellene tartani ezeket a sejteket, így a korral nem termelődnek újra. Ahogy egyre fogynak, az ember egyre inkább ki van téve az apnoénak. Különös veszélyt jelenthet az idős emberekre vagy azoknál, akik olyan neurodegeneratív betegségekben szenvednek, mint a Parkinsonkór.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy kapcsolat van a centrális apnoé, valamint a csecsemőkorban előforduló bölcsőhalál között is.

(BBC News)