Ha valaki másképp csinálja...

A XVI. századi közhiedelem szerint a nőknek ugyanolyanok a nemi szerveik, mint a férfiaknak, csak a testükön belül. Azt is ténynek tekintették, hogy csak akkor lehet teherbe esni, ha orgazmussal végződik a nemi aktus. A XX. századot megelőzően az egyház hatása erkölcsi síkon döntő volt. Ennek az volt a lényege, hogy a szexualitás kizárólag a házasságban megengedett, de csak akkor, ha az utódnemzés a célja. A természettudományok óriási fejlődésével párhuzamosan megindult a szexualitás biológiai és orvosi vizsgálata, számos tévhit dőlt meg. Ezek egyike volt az, hogy teljesen normális, ha a nő szeretkezés során fájdalmat érez. Ugyanis régen azt tartották, hogy a nő alapvetően passzív, és igazi örömét a szülésben leli. Ezzel szemben a férfiról azt tartották, hogy szexuálisan aktív, agresszív, nemi vágya mértéktelen és kielégíthetetlen. Az előző századokban a homoszexualitás nem csupán szégyellnivaló dolog volt, hanem száműzetés, börtönbüntetés is járt érte. A különböző perverziókat pedig egyenesen a sátán általi megszállottságnak tekintették. Mindig megvolt az adott korra, társadalomra jellemző nézet arról, mi is a szexualitás lényege, minden, ami ettől eltért, azt bűnnek, elfajzott dolognak tartottak.

A mindennapi orvosi gyakorlatban szintén nem szokatlan, hogy a betegek szexuális zavaraik miatt keresik fel orvosukat. Sok esetben a családorvos, idegorvos az, akinek „kiöntik szívüket”. A szexuális zavarok sokfélék lehetnek, leggyakoribbak férfiaknál a merevedési zavarok, míg nőknél az orgazmus különféle zavarai vannak túlsúlyban. Kevésbé gyakoriak a szexuális érdeklődés zavarai, melyeket régebben perverzióknak neveztek. Igaz, hogy nem tartoznak a leggyakoribb betegségek közé, de előfordulásuk sokszor nagy port kavar, hiszen gyakran van büntetőjogi vonatkozásuk. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek a szexuális viselkedésmódok jelentősen túllépik a normális élet írott vagy íratlan szabályait, képesek másoknak testi-lelki kárt okozni. Ezeknek a zavaroknak, orvosi néven parafíliáknak több mint a fele 18 éves kor előtt kezdődik, jellegzetesen férfiaknál fordulnak elő. Ezek a viselkedésmódok 15-25 éves korban érik el gyakoriságuk csúcspontját, később enyhülhetnek.

Az orvosok már régóta kutatják, mi válthatja ki ezeket a zavarokat. A legtöbb esetben nem sikerül megállapítani a kiváltó okot, ritkábban előfordulhat a halántéklebeny kóros elváltozása, a férfi nemi hormon (androgén) szintjének kóros megnövekedése, de előfordulhat egyéb súlyos személyiségzavar, lelki betegségek stb., ám meggyőző eredmények nincsenek.

A legismertebb parafíliák a következők:

Fetisizmus: ilyenkor valamilyen élettelen tárgy váltja ki a szexuális örömöt. Leggyakrabban valamilyen erotikus fehérnemű szolgálja ezt a célt. A fétisek valamilyen formában a testhez tartoznak, és az egyén különböző jelentőséget tulajdonít nekik. Ezek a zavarok leggyakrabban férfiaknál fordulnak elő. Jellemző a használt női fehérnemű megszerzése iránt érzett vonzalom.

Fetisisztikus transzvesztitizmus: az ellenkező nem ruháinak viselése okoz szexuális izgalmat. Ha a beteg már elérte a szexuális kielégülést és csökkenni kezd a nemi vágya, tovább már nincs késztetése az ellenkező nem ruháit viselni.

Exhibicionizmus: szinte kizárólag férfiaknál fordul elő. Ez egy állandó, erős késztetés arra, hogy az illető a nemi szerveit idegeneknek mutogassa, ezáltal érve el szexuális izgalmat. Sokszor olvashatunk „mutogatós szatírokról”, akik hoszszú kabátban járják a sötét parkokat, ahol gyanútlan és magányosan sétáló nőknek okoznak „meglepetést”, éjszakai vonatokon rémisztgetik a magányosan utazó embereket. Büntetőjogilag különösen súlyos azoknak az elkövetőknek a tette, akik kiskorúakat próbálnak ilyen módon „ijesztgetni”.

Voyeurizmus. de használhatjuk a kukkoló kifejezést is. Az illető gyakori késztetést érez arra, hogy másokat szexuális aktus közben, illetve intim helyzetben lessen meg, miközben a megfigyelt személy erről mit sem sejt. A helszín lehet próba- vagy strandkabin.

Pedofília: főként a bűnüldözés és a jogászok érdeklődésének a körébe tartozik. A beteg kiskorú gyermekek iránt érez szexuális érdeklődést (gyakrabban kisfiúk iránt). Enyhébb esetekben csak nézegetik a gyerekeket, simogatják őket, súlyosabb esetekben erőszakos cselekedetektől sem riadnak vissza.

Szado-mazochizmus: ezek az emberek olyan szexuális aktivitásokat kedvelnek, melyek fájdalmat okoznak (szadisták) és fájdalmak elviselésével, megaláztatással járnak (mazochisták).

Frotteurizmus: rendszerint zsúfolt közlekedési eszközön a frotteur ruhán keresztül nemi szervét a kiszemelt nőhöz dörzsöli. A férfinál gyors magömlést vált ki.

u Nekrofília, zoofília: általában súlyos gyengeelméjűséggel párosul. A szexuális izgalmat halottak vagy állatok okozzák. A leleményes emberek számos parafíliából remek üzletet csinálnak. Találhattunk már apróhirdetések között használt fehérneműt ajánló hölgyet, vagy azt kereső urat, de a peep show-kat is tudatosan megcélzott társadalmi rétegek számára alakították ki, ahol pénz bedobása ellenében „legálisan” és inkognitóban kukkolhat az ember. Az internet a parafíliák terjedésének egyik legtermékenyebb melegágya. A pedofil felvételek terjesztéséről illetve lefoglalásáról is szinte hetente tudósít a média. Egyesek ebben is remek meggazdagodási lehetőséget látnak. A szado-mazo kellékeket pedig nyilvánosan is árusítják a szexuális segédeszközök boltjaiban, és nem ritkák a hasonló témájú pornografikus filmek sem. Az e téren működők szerint elavult a prűd viselkedés, nyitottnak kell lenni, és el kell fogadnunk egymást. Tudatosítani kell azonban, hogy a „szabad és szabados” gondolkodás ellenére minden hasonló esetben betegséggel állunk szemben. Nagyon nehéz azonban annak a megítélése, hogy bűn vagy sem a parafília. Egyértelmű, hogy senki sem választja ezt a betegséget, és nem tehet kialakulásáról, vagyis tőle függetlenül alakul ki, azonban ajánlatos volna kezelése és morális korlátok között való tartása. El kell mondani, hogy ezeknek a parafíliáknak nagyon nehéz, gyakran eredménytelen a kezelése. Mivel ezek a betegségek sokszor „kényszeres” jellegűek, gyakran fordul elő szorongás, depresszió, hangulati ingadozás, melyek gyógyítása antidepresszánsok segítségével eredményes lehet.

Nem a legcélszerűbb tehát a betegben lelkiismeretfurdalást kelteni, mert parafíliáját még depresszióval súlyosbíthatjuk. Ha bebizonyosodik, hogy a férfi nemi hormon magas szintje (androgén) a felelős a betegség kialakulásáért, úgy a gyógyszeres kezelés a megfelelő mód, ritkábban a sebészi kasztráció jön szóba.

Kiegészítésképpen alkalmazhatók még a legkülönfélébb pszichoterápiák is, melyek kedvező hatásáról szintén készültek tanulmányok. Ha a páciens nem is gyógyul meg, kontroll alatt tudja tartani parafíliáját, képes vele átlagos életkörülmények között élni. Fontos, hogy a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelést párhuzamosan folytassa, hogy a hatás a lehető legnagyobb legyen.

A szerző ideggyógyász