A statisztikai adatok azt mutatják, hogy combnyaktörés után egy éven belül a betegek 20 százaléka meghal.
Ha felborul a csont leépülésének és képződésének az egyensúlya...
Csendes gyilkosnak is szokták „becézni” a csontritkulást, ami azzal jár, hogy a csontok porózussá, törékennyé válnak. Hogyan lehet megelőzni, kezelni, hogyan lehet elkerülni a csonttörést? – ezekről a témákról beszélgettünk Dr. Lenka Gajdárová reumatológussal.
Gyakran neveznek csendes gyilkosnak olyan betegségeket, amelyek hosszú ideig észrevétlenek, semmi problémát nem okoznak, ám csalóka ez az állapot, ugyanis megnehezíti a korai felismerést, majd pedig a kezelést. Ilyen betegség a csontritkulás, vagyis az oszteoporózis. A csontok anyagcsere-betegségéről van szó, aminek következtében csökken a csonttömeg, romlik a csontok szilárdsága, s megnő a csonttörések esélye. Amikor az első tünetek megjelennek, azok gyakran már szövődmények. Mivel sokáig nincs semmilyen jele a betegségnek, az orvosnak nyomoznia kell a kockázati tényezők után. Ha ki tudja őket deríteni, akkor korán el lehet kezdeni a kezelést, és meg lehet akadályozni a csonttömegvesztést és a csonttörést. Esélyes a betegségre az, akinek korábban volt már csonttörése, akinek anyja, közeli rokona combcsonttörést szenvedett, akit a korai változókorban (45 év előtt) glükokortikoidokkal kezeltek, aki úgynevezett másodlagos csontritkuláshoz vezető krónikus betegségben szenved, aki egyensúly- vagy látászavar miatt gyakran elesik, akinek magas a vérnyomása, s a kezelés nem megfelelő, aki nem megfelelő környezetben él, aki dohányzik és túl sok alkoholt fogyaszt. Indokolt a csontsűrűségmérés a 65 év feletti nőknél és a 70 év feletti férfiaknál, azoknál, akiknek alacsony a testsúlyuk (BMI 19 alatt), akiknek csökken a testmagasságuk, vagy a röntgenfelvétel alapján felmerül a csontritkulás gyanúja.
A betegnek rendszerint semmi panasza nincs addig, amíg el nem törik a csontja. A hátfájás, a jellegzetes görbe hát vagy a testmagasság csökkenése rendszerint már a csigolyatörés következménye. A másodlagos fájdalmak a törések következményei. Az elsődleges fájdalmak egyenesen a csontokból indulnak ki, és súlyos csontritkulásban szenvedőkre jellemzők. Leggyakrabban a csigolya, a combnyak és a csukló szokott eltörni. Jellemző, hogy viszonylag banális balesetkor történik a baj. Például akkor is eltörhet a csigolya, ha viszonylag könnyű terhet emelt fel az ember, a csukló pedig egy kis eséskor is megrepedhet.
Ahogy öregszik az ember, úgy nő a csonttörések száma. Idősebb embereknél súlyos következményei lehetnek, s drámai módon rontja az életminőségüket. A statisztikák azt mutatják, hogy combnyaktörés után egy éven belül a betegek 20 százaléka meghal. További 30 százalék tartósan mozgásképtelen lesz, nagy részük pedig mások segítségére szorul.
Érdekes
Formái és okai
Van elsődleges és másodlagos csontritkulás. Elsődleges a változókori, amikor a csonttömeg az ösztrogéntermelés csökkenésének a következménye. Második formája a szenilis, vagyis időskori csontritkulás, ami rendszerint 70 felett szokott kialakulni. Megváltoznak a csontok cirkulációs feltételei, csökken a mész felszívódása, mert kevesebb D-vitamin képződik. Másodlagos csontritkulásról beszélünk akkor is, amikor megváltozik a növekedési hormon, a pajzsmirigyhormon, a mellékvesehormon termelődése, amit táplálkozászavarok, vesebetegség, gyógyszerek, gyulladásos krónikus reumatikus vagy bélbetegségek válthatnak ki.
Még mindig az él a köztudatban, hogy ami eltűnt, azt már nem lehet visszahozni, magyarán: a csonttömeget nem lehet visszaállítani eredeti állapotába, fogyását megállítani nem, csak lassítani lehet. Még mindig igaz ez a szemlélet?
Nem egészen. Ha a csontok anyagcseréjébe valami módon nem avatkozunk be, az élet folyamán állandóan megújul, átalakul. Fiatalkorban a csontképződés van túlsúlyban, és a maximumot a 20. és 30. életév között érjük el. A csontképződés és -leépülés (minimális leépüléssel) egyensúlya nőknél egészen a változókorig megmarad. Ezután az ösztrogénhiány miatt évente körülbelül 1-3 százalékkal csökken a csonttömeg, a változókor utáni első években pedig ez még nagyobb arányú. Férfiak esetében lassúbb és kiegyensúlyozottabb a csonttömeg-leépülés. Csontritkulás azért alakul ki, mert felbomlik a csontképződés és -leépülés közötti, sok tényező által befolyásolt folyamat egyensúlya. Ma már vannak olyan gyógyszerek, amelyek hatnak erre a folyamatra. Amíg a beteg a gyógyszert szedi, meg tudjuk fékezni a leépülést. Néhány gyógyszer esetében még akkor is folytatódik ez a folyamat, amikor már nem szedi a gyógyszert. A csonttömeg fogyását megakadályozó és új képződését elősegítő gyógyszerhatóanyag a teriparatid. Több tanulmány megerősítette, hogy már az is csökkenti a csonttömeg-leépülést, ha az ember meszet és D-vitamint szed. Az úgynevezett másodlagos csontritkulás (az, amikor valamilyen betegség vagy gyógyszer hatására alakul ki) kezelésekor ha megszüntetjük az okot, teljesen megújulhat a csonttömeg.
A csonttörés amolyan mérföldkő a beteg életében. Állítólag onnantól kezdve nehezebb a kezelés...
Nem mondanám, hogy így van, de azoknál a betegeknél, akik csonttörést szenvedtek, az erősebb gyógyszereket alkalmazzuk, és a kezelés általában hosszabb, mint a kockázati tényezők nélküli beteg kezelése. Ezt azzal tudnám igazolni, hogy a csonttörés mindenképpen rendkívüli esemény, kockázati tényező, és megduplázza a további csonttörés lehetőségét. Nagy figyelmet kell fordítani az úgynevezett vertebrális, azaz csigolyatörésre. A combnyaktörésnél sokkal gyakoribb, fiatalabbaknál fordul elő, és gyakran tünetmentes, miközben halálozási kockázata olyan, mint a combnyaktörésé. Ugyanakkor megnöveli annak a veszélyét, hogy a test bármely részén új törés alakul ki.
A múltban a mész és a D-vitamin volt az egyedüli gyógyszer a csontritkulás kezelésére. Milyen újdonság van a kezelésben?
A mész és a D-vitamin még mindig a megelőzés és kezelés elválaszthatatlan része. A kezelés komplex, és nemcsak a gyógyszert, hanem a nem gyógyszeres kezelést (életmódváltás, egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, megfelelő mész- és D-vitamin-bevitel) is magába foglalja. Legfőbb cél a törés megakadályozása és az életminőség javítása azoknak, akiknek már volt csonttörésük. Arra törekszünk, hogy a beteg minél tovább megőrizze testi adottságait és hogy önellátó legyen.
A kezelésben gyökeres változást a múlt század 60-as évei hoztak, amikor bevezették az úgynevezett bifoszfonátokat, amelyek enyhítik a csonttömeg leépülését. Hatásuk a kezelés után hónapokig, sőt évekig is tart. A hormonális szubsztitúciós kezelés évekig a csontritkulás kezelésének első vonalába tartozott. Néhány évvel ezelőtt az Európai Gyógyszerügynökség átértékelte a kalcitonin tartalmú gyógyszerek hatását és biztonságosságát. Mivel az elemzések a rák kialakulásának nagyobb kockázatát mutatták ki, ezt a gyógyszert csak rövid ideig ajánlják szedni. Bizonyos betegek szedhetik a raloxifen hatóanyagú gyógyszert. Lassítja a csontszövet leépülését és a csigolyatörés esélyét. A teriparatid tartalmú gyógyszereknek egyedülálló hatásmechanizmusuk van: újratermelődik tőle a csontszövet. Mivel nagyon drága, a súlyos esetekre tartják fenn, és csak korlátozott ideig lehet szedni, nálunk például 18 hónapig, az EU legtöbb országában és az USA-ban 24 hónapig. Nálunk Pozsonyban, Ľubochňán, Kassán és Besztercebányán adják be. A legújabb gyógyszerek közé tartozik a denosumab. Hathavonta kapja a beteg injekció formájában. Több tanulmány is igazolta egyedülálló hatását a csonttörések megelőzésére. A csontritkulás kezelése hosszadalmas, legalább 3 évig tart, de ideális az 5 év. Utána újraértékelik a kockázati tényezőket és eldöntik a további kezelés sorsát.
Milyen szakorvos hivatott e betegség kezelésére? Minden régióban talál a beteg szakorvost?
Szlovákiában komplex kezelést – megelőzést, diagnosztikát, kezelést – oszteológiai szakorvos nyújthat: oszteológus, aki ortopédiára, reumatológiára, endokrinológiára szakosodott, illetve oszteológ belgyógyászatra és nőgyógyászatra szakosodva, ha legalább 3 évet oszteológiai
rendelőben dolgozott. Az orvoshiány minden szakterületen megmutatkozik Szlovákiában, de sajnos általános orvosból is kevés van, pedig sokat segítenek a diagnosztikában, a kezelésben és a megelőzésben egyaránt.
Érdekes
A betegek számát tekintve úgy tűnik, mostohán bánunk csontjainkkal, bár a megválaszolhatatlan, a genetika is szerepet játszik kialakulásában. Mivel ártunk és mivel használunk nekik?
Az egészséges táplálkozás általános szabályai, a megfelelő mész- és D-vitamin-bevitel, valamint a rendszeres mozgás rendkívül fontos nemcsak serdülőkorban, amikor a csonttömeg kialakul, hanem később is. A csontok állapota fele-fele arányban a genetikai tényezőktől és a környezet modifikált tényezőitől függ. A mész- és D-vitamin-bevitel nemcsak a kezelés, hanem a megelőzés szempontjából is rendkívül fontos. Optimális különféle élelmiszerekkel fogyasztani.
A fő mészforrás a tej és tejtermékek, a mák, a dió és a szója. Ha nem iszunk rendszeresen tejet, vagy nem eszünk tejterméket, naponta csak 400-500 g mészhez jutunk. A hiányzó 600800 mg-t kalciumtartalmú készítményekkel vehetjük be. Az ajánlott napi mennyiséget osszuk három részre, ezzel javul felszívódása. A legnagyobb adagra éjszaka van szükségünk.
A D-vitamin a napfény hatására képződik, de tejtermékekben és halakban is van. Optimális, ha hetente kétszer 15-30 percet töltünk a napon fedetlen arccal, kézzel, háttal, vállal. Vannak tényezők, amelyek fékezik a D-vitamin képződését: bőrfesték, öregedés, napozókrém, földrajzi szélesség, évszak, napszak. Emellett a pótlás legjobb módja a gyógyszer.
Nagyon fontos a K2-vitamin is, ami a húsban, tojássárgájában, tejtermékekben van. Serkentheti a csonttömegképződést. Több tanulmány szerint hiánya felgyorsítja a csontok anyagcseréjét, ami a csonttömeg sűrűségének csökkenéséhez vezethet. Pozitív hatását a D-vitamin egyidejű pótlása erősíti fel.
A magnéziumhiány felgyorsítja a mész kioldódását, de szerepét a csonttömeg fenntartásában eddig nem mondták ki.
A C-vitamin fontos a sejtközi csonttömeg képződéséhez. A gyümölcsben és a nyers zöldségben találjuk meg.
A túlzott alkoholfogyasztás a csontritkulás általánosan ismert kiváltója és a csonttörés kockázati tényezője.
Veszélyt jelent a dohányzás is. A dohányosoknak nagyobb az esélyük a csonttörésre, mint a nemdohányosoknak. A korral nő a csonttörés kockázata.
A kávé fokozza a mészkiválasztást, ami a vizelettel és a széklettel távozik naponta 4 csésze kávé fogyasztásakor. Néhány tanulmány szerint enyhén megemelheti a csontritkulásos törés esélyét. A legutóbbi tanulmányok azonban feltételezik, hogy kávéivás miatti csonttömegvesztés csak azoknál fordul elő, akik erre hajlamosak. A mértéktelen sófogyasztás is serkenti a mész kiválasztását.
A mozgás szerepe a megelőzésben és a kezelésben vitathatatlan. Kétféle fizikai aktivitás javasolható: az egyik az, ami nem terheli meg a csontokat és javítja az izomerőt, a koordinációt, ami csökkenti az esések kockázatát, javul az erőnlét és az életminőség. Ilyen sport az úszás, a vízi gimnasztika. A második csoportba azok a formák tartoznak, amelyek megterhelik a csontvázat, és ezzel növelik a csontszövetet. Ezek az úgynevezett antigravitációs gyakorlatok, például a gyaloglás vagy más, állva végzett mozgás. Hetente három-négyszer 30-40 percet kellene tornázni. Akinek csontritkulása van, tilos a hirtelen mozdulat, az ugrálás, kerülni kell a hirtelen mozdulatot.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.