Gyógynövények nőknek

Az anyák a föld orvosságait családjuk és nemzetségük gyógyítására használták. A „bölcs asszonyok” egyesítették a mágikus tudást és a növényi orvoslást. Korábban gyakran bábák is segédkeztek a szülésnél, akik orvosságaikkal a magas csecsemő- és anyahalandóság ellen küzdöttek, óvták az anyát és újszülöttjét a gyermekágy idején is. Most a legfontosabb klasszikus női gyógynövényeket mutatjuk be, amelyeknek botanikai elnevezése sokszor egy istennő nevét rejti magában.

Fehér árvacsalán

A fehér árvacsalán, latinul Lamium album l., nagyon jó szer fehérfolyás kezelésére. A középkori jelképtan, amely a gyógyító hatást a növény formai megjelenéséből vezette le, ezt a hatást a sápadt fehér virágoknak tulajdonítja, amelyek formájukban is a női nemi szervre hasonlítanak.

Palástfű

A palástfű, melynek levelei a nők által korábban viselt ruházatra emlékeztetnek, minden bizonnyal a legismertebb női gyógynövény. A rózsafélék botanikai családjába tartozik. A középkori alkimista nők nagyon kedvelték, mint ahogy azt latin neve, Alchemilla vulgaris is mutatja. A bölcsek kövét állították elő abból a folyadékból, amely reggelente a levélfogak csúcsán kiválik (guttációs csepp) és a csészelevélben – akár egy varázsgyöngy – öszszegyűlik. A germánoknál a palástfű, amely levelének formája az anyaméhhez hasonlít, a termékenység istennőjének. Freyjának védelme alatt áll.

Segít folyás idején, és kiegyensúlyozó hatású menstruációs és klimaxos panaszok esetén. Erősíti a méhet, gyorsítja a véralvadást, így terhes nőknél elősegíti a könnyű szülést, a méhlepény és a magzatburok távozását. Serkenti a tejképződést, és szülés után hozzájárul a méh gyors összehúzódásához.

Üröm

Az üröm egyike a legfontosabb női gyógynövényeknek. Botanikai neve, az Artemisia vulgaris már utal rá, hogy az antik Görögországban Artemisnek, az erdők és a születés istennőjének szentelték. Az üröm ősidők óta „minden növények anyjának” számít. Növeli a termékenységet, felmelegíti az alsótestet, meggyorsítja a méhlepény távozását és serkenti a menstruációt. A vajúdó asszonyok gyakran „hasgyökérnek” nevezték. Szüléskor a has köré kötötték, hogy erősítsék a fájásokat.

Páfrány

A páfrány, botanikai nevén Dryopteris filix mas, a gyermeket óhajtó nők varázsszere volt. Egyes helyeken ezért az asszonyok a hálószobájukba is felakasztották. Meglepő, hogy a páfránylevél formája meghökkentően hasonlít a mikroszkóp alá tett, peteéréskor jelentkező hüvelyváladékhoz. Az ókori Rómában, ha az ünnepi körmenetkor valakire páfrányspórákat és fiatal, spirál formájú páfrányleveleket dobtak, az a közhiedelem szerint termékenységet jelentett. A szokás hasonlatos a manapság használt farsangi papírkonfettihez és szerpentinhez. A régi időkben a páfrányt, amelyet a köznyelvben holdrutaként és boszorkányfűként is emlegettek, a megbabonázás ellenszerének szimbólumaként is maguknál hordták.

Nadragulya

A boszorkányok hallucinogén hatása miatt használták a nadragulyát, amelyet a népnyelv ördögbogyónak is nevez (vigyázat: nagyon mérgező). Az inkvizíció idején jóakaróik egyes boszorkányoknak úgy könnyítették meg a kínlódást, hogy titokban nadragulyát adtak nekik.