Főzzünk otthon szappant!

Még mielőtt valaki azzal vádolna bennünket, hogy a régi világba kívánjuk önöket küldeni, kijelentjük: azoknak szól az ajánlat, akik az üzletekben kapható valóban gazdag szappanválasztékból sem találnak maguknak megfelelőt, mert vagy az illat, vagy valamelyik összetevő nem felel meg. Sokan vannak olyanok, akiknél a kellemetlen allergiát épp valamelyik szappan váltja ki. Egyébként ismét divatosak lettek a kézzel készített szappanok, amelyek nagy része Csehországban készül. Ott még működnek szappangyártó kisüzemek, s tegyük hozzá elég sikeresen. A kézi készítésű szappanban nincs mesterséges anyag, és lehetőség van arra is, hogy az állati zsiradékot növényi olajjal helyettesítsék. Az allergiában szenvedők népes táborának megoldást jelent a házi készítésű szappan.

Némi kézügyességgel és türelemmel bárki készíthet ízlésének és bőrének megfelelő szappant. Persze ehhez ma már nincs szükség hamura és faggyúra. Sokkal egyszerűbb, ha vásárolunk pure, vagyis tiszta, illatosító anyag nélküli olívaszappant (ez helyettesíti a zsírt és a lúgot) és ezt használjuk fel.

Szükségünk lesz 15 dkg olívaszappanra, amelyet reszeljünk le. Ezután készítsünk 3,5 dl páclevet. A páclé készülhet levendulából, narancshéjból vagy bármilyen más illatos növényből. A két hozzávalót keverjük össze és melegítsük addig, amíg a massza homogénné nem válik. Ekkor vegyük le a tűzről és keverjünk bele néhány csepp megfelelő illatú illóolajat (érdemes a páclével megegyező, vagy harmonizáló illatot választani. Ha kedveljük a kicsit durvább, jobban tisztító és masszírozó szappanokat, tehetünk a keverékbe 20-30 gramm durvára őrölt zabpelyhet.

Végül a langyos masszát töltsük olajozott fém- vagy faformába. Egy hétig hagyjuk száradni, majd rázzuk ki a formából az elkészült szappanokat, s egyesével vékony papírba csomagoljuk be. ĺgy még egy hónapig álljanak száraz helyen, aztán már mosakodhatunk is a saját főzésű illatos szappanunkkal. Higgyék, el, dupla élvezet!

ILLATTIPPEK

A szappankészítéshez bármilyen gyümölcsöt használhatunk. Ha belekarikázunk narancsot, grépfrútot vagy banánt, nemcsak jó, hanem szép is lesz a házi készítésű szappan. Banánnal, ha páclé helyett joghurttal egészítjük ki, remek, száraz bőrre való tisztálkodószert kapunk.

SZAPPANTÖRTÉNELEM

Európában csak néhány száz éve jelent meg, pedig a gyógyvizek hatását és a fürdőzés élményét már az ókori rómaiak is ismerték. A régi szappan formájában és illatában nem hasonlít a mai szappanhoz. Kezdetben a szappant mosogatásra és mosásra használták. Ma valószínűleg a kezünkbe sem vennénk azt a tisztításra és tisztálkodásra használt masszát, amelyet fahamu, zsír és víz keverékéből gyúrtak össze…

A XV. században már különbséget tettek a fürdésre és a tisztításra használt szappanok között. A kozmetikumként is használatos szappan nagyon drága volt, csak a legelőkelőbbek jutottak hozzá az „illatos csodához“.

Itáliában lett először népszerű a szappan használata és a szappanfőzés tudománya is e félszigetről indult világhódító útjára. Az olasz mesterek növényi gyantákkal, sőt még konyakkal is illatosították, színezték termékeiket. Később, mint a legtöbb luxuscikk előállítása, a finom szappan gyártása is a franciák privilégiumává vált. Rózsaolajjal, narancsvízzel és különféle balzsamokkal igyekeztek erős, maradandó illatot adni a tisztálkodószernek.

A XVII. században szappangyárak kezdték meg működésüket. Ezekben gyártották a mosószappant, de a házi készítés továbbra is népszerű maradt. A pipereszappant eleinte csak kisipari keretek között gyártották, és csak a XX. században kezdték el az illatosított szappant nagyüzemekben előállítani.

A mozgalmas XX. században sokszor kellett a nőknek lemondaniuk a szépségápoló cikkekről, a második világháború alatt még a mosószappan is ritkaság volt. Ilyenkor kerültek elő az ősi módszerek. Sok helyütt egy-egy értelmes asszony nekilátott talán nagymama receptje alapján az oly fontos tisztálkodószer előállításához. A jó, fürdésre is alkalmas, szappan egész családoknak jelentett kizárólagos megélhetést.