...eltűnik az erdőben

„Úgy élek, mint más átlagember.” Hihetetlen, hogy lassan két évtized telt el azóta, hogy a 20 kilométeres gyaloglás után összeomlott a szöuli olimpiai stadionban, sokáig fekve maradt a salakpályán, szinte félve attól, hogyha feláll, szertefoszlik az álom...

Nem volt álom a többi győzelme sem. Évek múltán, amikor búcsúestre hívott, árulta el, hogy ez sok esetben nem csak a jó formán múlott... „Sokszor volt, hogy pocsékul éreztem magam, meg voltam győződve, hogy föl kell adnom a versenyt. De azt mondtam, ráijesztek az ellenfélre, s jól beleerősítettem. A többieknek olyan sokk volt ez, hogy nem tudtak reagálni. Nekem meg elmúlt minden problémám...” S mint mindig, akkor is nyert...

Nem a ma divatos sportoknak, tenisznek, golfnak hódol. „Ez nem az én világom – tiltakozik. Aztán mintha saját magát is meglepné, fölfedezi, hogy azért ma is rengeteget gyalogol, órákon át járja az erdőt. – Nincs úgy, mint azelőtt, hogy pontosan ekkor edzek, ennyi és ennyi órát. A vadászterületemről kell gondoskodnom, van úgy, hogy öt-tíz kilométert gyalogolok az erdőben. Aztán meg kell etetni az állatokat, így nem panaszkodhatom, hogy keveset mozgok. Arra törekszem, hogy minél kevesebbet idegeskedjek. A dolgokat megpróbálom higgadtan megoldani. Ehhez persze az említett életmód is hozzájárul.” Úgy tűnik, jót tett neki, hogy visszavonult a politikából. Azt állítja, „engem a sport tanított meg arra, hogy ne essek pánikba, de megtanított arra is, hogy értékeket tudjak szabni.”

Ideje kétharmad részét az erdőben tölti. „Van, amikor azért megyek, mert munkám akad, etetni kell a vadat, de van olyan is, hogy csak úgy kóborolok.”

Annak idején őzgulyásra hívta az újságírókat, s mi valamennyien címes hírben számoltunk be az eseményről. Ő meg a fejét fogta: „Elfelejtettem mondani, hogy most tilos őzre vadászni.” Igaz, akkor sem ő lőtte a vadat. Ő inkább olyan hohoho-vadász... Jobban szereti csodálni a vadat, mint rálőni. „Sokszor még a puskát sem viszem magammal, számomra fontosabb, hogy gondoskodjak a vadról.”

Vajon a vadászat is sport? „Bizonyos tekintetben igen, de inkább kedvtelés, méghozzá fizikai teljesítmény tekintetében igényes kedvtelés.”

„Nem emlékszem, hogy valaki hatására lettem vadász. Tizenhárom évesen volt vadászjegyem, s már akkor is szerettem a természetet. Rólam már versenyző koromban mindenki tudta, ha csak időm engedi, eltűnök az erdőben.”

(Urbán Klára)