Elena Kaliská olimpiai bajnok

A közvéleményben valahogy úgy él, hogy az élsportoló, aki ráadásul vadvízi evezős olimpiai bajnok, magától értetődően ép és egészséges. De ez egyáltalán nem igaz – és nem így igaz. Annak, aki olyan szinten sportol, mint ő, nagyon szigorú szabályok szerint kell élnie.

A kívülállóban felmerül a kérdés, vajon ennyire öntudatos a versenyző, amikor már elérte azt a bizonyos szintet, vagy épp azért jut oda, mert így vág neki? „Fokozatosan vezet ide az út, s naiv dolog lenne azt várni, hogy mindjárt minden ideálisan alakul. Mindenhez idő kell, tapasztalat” – figyelmeztet.

Kiskora óta sportol, s nevetve mondja, hogy épp ebből adódóan volt jó néhányszor szüksége orvosra. „Élénk gyerek voltam, így elég sokszor megesett, hogy sportolás közben eltörtem kezem vagy lábam. A legkomolyabb az a kéztörés volt, amely tavasszal 17 éves koromban történt, és az idény számomra véget is ért. Utána nehéz volt megtalálni a szokásos ritmust. A szervezet megszokott egy bizonyos terhelést, s miután abban a szezonban kiesett az edzés, felszedtem néhány kilót. Leadni sokkal nehezebb volt...”

Versenyidőszakban általában tartja a súlyát a sportoló, gond inkább a tél folyamán akadhat, de ez sem törvényszerű, hiszen a felkészülés alatt kemény munka folyik. Valamennyien azon imádkoznak, hogy az edzések során és a versenyek idején is szolgáljon az egészség, mert csak így lehet zavartalanul elvégezni azt a sokszor emberfölötti edzést, amely nélkül manapság az élsportban nem lehet eredményt elérni. Ráadásul a vadvízi versenyzők az időjárás viszontagságainak is ki vannak téve: szélben, hidegben szállnak hajóba, s néha még a jéghideg vízben is megmártóznak. „Gyerekkoromban gyakran voltam beteg, főleg nyáron, augusztusban. Aztán megtanultam vigyázni az egészségemre. Fontos, hogy az ember ismerje önmagát, és okuljon a hibákból. Úgy gondolom, hogy az utóbbi időben ez egészen jól sikerül, és az egészség terén is tartom a formám...”

Az athéni olimpia évében szinte minden optimálisan alakult. „Három-négy évig nem voltam beteg, ami miatt ki kellett volna hagynom az edzéseket. Ez rengeteget segített”. Lényegében az egészség az alapja minden élsportoló sikerének: ha ez jól szolgál, akkor már minden a versenyzőn, tehetségén, szorgalmán múlik. No és persze, mint az életben mindig és mindenütt – egy icipicit a szerencsén is.

(Urbán Klára)