Biztonságot adó szopás

Mindenekelőtt azt, hogy kisodródott az eddigi privilegizált központból. Az anya is nehéz időket él át, mivel új szerepében új feladatok várnak rá. Ez akár gyermekágyi depresszióba is juttathatja őt, hiszen rászakad egy számára átláthatatlan felelősség.

A most következő időszak önfegyelmet és bizonyos értelemben szigort is követel. Saját szükségleteit alá kell rendelnie a babáéinak, rossz szokásait háttérbe kell szorítania. Minél hamarabb fogadja el az új beáradását életébe, annál korábban fog ez a tapasztalat erőt adni neki. Még az olyan megpróbáltatások is, mint a nyugodt alvás sokszori megzavarása, kevésbé hatnak fenyegetően, ha tudatosan és önként fogadja el őket.

A szopásnál a gyerek közvetlen testi kapcsolatban van az anyjával. Ez nem csak testi érintés, hiszen egy jó darabig közvetlenül von el az anyától tápanyagot, amely mindent biztosít, amire szüksége van. Járulékos jelenség még a melegség és biztonság. A csecsemő ebben a helyzetben teljesen passzív és kiszolgáltatott, nem tőle függ, hogy mit kap, hanem az anyjától. Viszont módjában áll kifejezni elégedettségét vagy elégedetlenségét. Ezt is orálisan fejezi ki: sír. Továbbá fontos az is, hogyan emészti meg az ételt: görcsei vannak, nyugtalan, vagy nyugodt, elégedett. Ha jól működik az emésztése, a táplálkozás örömet és megelégedettséget jelent. Az eredmény pedig az, hogy a gyerek jól fejlődik, immunrendszere erősödik, megkapja a betegségekkel szemben védő ellenálló anyagokat. A táplálkozás mellett az is nagyon fontos, hogy az anyja érintse, fogja.

Ha a csecsemő elhárítja az anyai mellet, ez gyakran beprogramozott válságra utal. Az anyja tejhiányára még kieszelhetők orvosi magyarázatok, de a gyermek ilyen viselkedésének üzenetértéke ebben a szomorú esetben is teljesen világos. A gyermek semmit sem akar elfogadni az anyjától. Az okok a terhesség alatt, de még korábbi tapasztalatokban is kereshetők.

Az orális szakasz szimbolikus áttétele: Ez a fejlődési szakasz hasonlít arra, amikor az ember úgy fogad el valamit, hogy magába szívja (issza a szavait). Minden olyan anyag, amit az ember beszív magába, azonosul vele. Ami kívülről jön, azt elfogadja, magáévá teszi, fejlődik, egészségesebb lesz tőle. Ehhez legközelebb a tanulás áll. A tanulás fejleszti az embert, védelmet ad. Aki több tudást szív magába, az védettebb lesz. De nem lehet tömni az embert, fontos, hogy érzelmi burokban tanuljon. Amíg nincs meg a biztonságérzete, nem tud semmit befogadni. Fontos az is, hogy az anya mivel táplálkozik – mi van a tejében? Nem mindegy, hogy mit tanítunk. Amit táplálékként adunk, annak emészthetőnek kell lennie. Akkor megy a tanulás, ha fokozzuk a passzív koncentrációt. A tanulónak önmagát kell képessé tennie arra, hogy figyeljen. Nem dönti el előre, hogy mit akar tanulni, hanem megnézi, mi is van abban, amit kap. Az anyatej sem olyan, mint a cseresznye, hogy kiköpjük a felesleges részét. Az emésztőrendszer válogatja ki a felesleget.

Függőség és dependencia is van ebben. Aki túlságosan azonosul a másikkal, függővé és paszszívvá válik. Csak azt csinálja, amire megtanítják, amire utasítják. Nem lát hozzá semmihez egyedül. Vagy: olyannal táplálták, amitől megbetegedett, vagy nem kapott hozzá szeretetet, így elment az étvágya, elsorvadt és védtelenné vált. A szopás óriási védelmet jelent, s ezért nem szívesen mond le róla az ember.