Az első törést kell megelőzni!

A csontritkulásból eredő törések száma az életkor előrehaladtával emelkedik. A nők gyakrabban szenvednek el törést, mint a férfiak. Statisztikák szerint minden harmadik 50 évnél idősebb nő és minden nyolcadik 50 éven felüli férfi ki van téve a csontritkulás veszélyének. Az ebből adódó csonttörések száma rendkívül gyorsan nő szerte a világban. Megfelelő kezelésük mellett legfontosabb a megelőzés.

CSUKLÓ-, CSIGOLYA-,CSĺPŐTÖRÉSEK

A csontritkulásos betegek először gyakran csukló-, vagy alkartörést szenvednek el. Megfelelő ellátás után azonban a betegek 90 százaléka a csukló visszanyeri funkcióképességét, nem is gondolnak háttérbetegségre. Pedig a törések, főleg az ötvenes években vagy ennél idősebb korban mindig felkelthetik a csontritkulás gyanúját.

Nagy gondot jelent, hogy az első csigolyatörést legtöbbször nem ismerik fel. A beteg azt gondolja, fáj a háta, a hátfájás pedig a közvélekedés szerint elkerülhetetlen következménye az öregedésnek. Klinikai vizsgálatokból tudható, hogy három új csigolyatörés közül kettő elsikkad úgy, hogy nem jut az orvos tudomására. Hozzávetőlegesen az 50 év feletti nők 20-25 százalékánál állapítható meg egy vagy több csigolyatörés. A csigolyatörések hetekig, esetenként hónapokig tartó súlyos fájdalmat okozhatnak. A beteg még a mindennapi élet legegyszerűbb teendőit (öltözködés, tisztálkodás, főzés, mosogatás) is csak nagyon nehezen tudja végezni. A sportolás szinte lehetetlenné, a társadalmi érintkezés bonyolulttá válik. Mindezek fáradtságot, elesettséget, magárahagyottságot és a függetlenség elvesztését vonják maguk után. Egy-egy bekövetkezett csigolyatörés utáni évben a többszörösére nő az újabb csigolya-összeroppanás, -törés kockázata. Megfelelő orvosi kezeléssel az új törések 50-60 százaléka megelőzhető, tehát a korai diagnózis és kezelés elengedhetetlen.

A csípőtáji (combnyak-) törések száma is rendkívül gyorsan nő. A csípőtáji törést szenvedett betegek majdnem teljes számban kórházba kerülnek, és 95 százalékuk műtéten is átesik. A törést követő évben a mortalitás a 25 százalékot is elérheti. Sok beteg a műtétet követő néhány hónapon belül a komplikációk és a kísérő betegségek következtében hal meg. A betegek akár 30 százaléka a függetlenségét elveszítve, élete végéig ápolásra szorul. Mindezekből következik, hogy az egyéneknek és a szakembereknek lehetőség szerint mindent meg kell tenniük azért, hogy az első törés ne következzen be.

A TÖRÉSEK MEGELŐZHETŐEK!

Az elsődleges megelőzést fiatal korban, a csontozat kialakulásának idején kell elkezdeni. A maximális csonttömeget megfelelő táplálkozással, elegendő kalcium-, fehérje- és D-vitamin-bevitellel, megfelelő életmóddal, rendszeres testedzéssel lehet elérni. A mértéktelen dohányzást és az alkoholfogyasztást is kerülni kell. Idősödve, felnőttkorban a másodlagos megelőzés, vagyis a csontozat tömegének, erejének megtartása, az első törés elkerülése a cél. Harmadlagos megelőzésnek a további töréseket nevezik.

A fizikai aktivitás minden korban ajánlott, mivel a mozgás, a testedzés segíti a csontépítést és csökkenti a csontvesztést.

Nagyon fontos tudnunk mindenekelőtt azt, mennyire vagyunk veszélyeztetettek. Ismerni kell a családi kockázati tényezőket, illetve a saját életmódunkban, egészségi állapotunkban is lehetnek jelei a fokozott veszélyeztetettségnek. Az alábbi egyszerű kockázatfelmérő kérdőív kitöltése lehet az első lépés: ha a kérdőív tíz kérdésének valamelyikére a válasz pozitív, ajánlatos felkeresni az orvost a további teendők megbeszélése végett.