Ami jó a szívnek, jó az agynak

A Mount Sinai Orvosi Központ Alzheimer-centrumának kutatása szerint az időskori elbutulással járó betegség korábban jelentkezik azoknál, akik rendszeresen nagy mennyiségű, több mint napi két pohárnyi alkoholt fogyasztanak, valamint erős dohányosok (naponta több mint egy doboz cigarettát szívnak).

Dr. Ranjan Duara, a központ igazgatója szerint az Alzheimer-kór kialakulásában szerepet játszó elváltozások már jóval a tünetek előtt jelentkeznek. Akik jobb szellemi tartalékokkal rendelkeznek és szellemi aktivitásukat tovább megőrzik, több ideig képesek ellensúlyozni az agyban már kialakult károsodások hatását. A kutatás szerint az erős dohányosoknál 2,3 évvel, míg a rendszeres alkohol-fogyasztóknál 4,8 évvel korábban jelentkeztek az Alzheimer-kór tünetei.

Mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás károsíthatja az agysejteket és a sejtek közötti kapcsolatot, és az Alzheimer-kór mellett számos betegség (pl. koszorúér-betegség, agyi keringészavarok) kockázatát növelik. Míg a dohányzás a legkisebb mennyiségben is káros, addig az alkoholfogyasztással kapcsolatban ellentmondásosak az adatok. A mértékletes alkoholfogyasztás például csökkenti a koszorúér-betegség kockázatát, de hogy ez pontosan mennyi italt jelent, nem egyértelmű: egy holland tanulmány szerint napi 3–4 ital még mértékletesnek tekinthető, de Dr. Duara szerint napi 2 italnál több már veszélyes lehet.

Az Alzheimer-kór kialakulása szempontjából fontos tényező a koleszterinszint is, az oaklandi Kaiser Permanente Kutatócsoport eredményei szerint ugyanis túl magas szintje akár másfélszeresére is növelheti a betegség kockázatát. A koleszterin hatásának pontos mechanizmusa még nem ismert, és az sem tisztázott, hogy az LDL-koleszterinnek (az erek elzáródásáért felelős ún. rossz koleszterin), vagy a HDL-koleszterinnek („jó” koleszterin) van-e szerepe. Emellett az sem állítható, hogy ez lenne a betegség oka, de mindenképpen fontos előjele a nagyobb kockázatnak.

Az eredmények alapján további kutatások szükségesek, de annyi mindenképpen elmondható, hogy már a középkorúaknak oda kell figyelniük a különböző kockázati tényezőkre, szem előtt tartva, hogy „ami jó a szívnek, az jó az agynak is.”

Amerikai kutatók vizsgálatai rávilágítottak arra, hogy mi védheti meg azokat a pácienseket az Alzheimer-kór súlyos tüneteinek kialakulásától, akiknek az agyszövetében már a betegségre jellemző fehérje-lerakódásokat találtak. A vizsgálatot végző orvosok szerint az ok a memóriafolyamatok létrejöttéért is felelős, és a betegség által leginkább érintett ősibb agyterület, a hippokampusz átlagosnál nagyobb méretében keresendő. A vizsgálatok során kiderült, hogy a tünetmentes betegcsoport agyának egyik területe, a hippokampusz mintegy 20%-kal nagyobb méretű volt, mint a tünetekkel rendelkező betegek körében. Az eredmény azért is szembetűnő, mert a két csoport páciensei között semmilyen más jelentősebb különbséget nem találtak sem az agy szerkezetében, sem pedig a kórtörténetben.

A kutatócsoport vezetője, Dr. Deniz Erthen-Lyons szerint kijelenthető, hogy a hippokampusz nagyobb mérete egy eddig nem ismert mechanizmus alapján védelmet biztosíthat a szellemi hanyatlás tünetegyüttese ellen, így új perspektívába helyezheti az Alzheimer-kór elleni gyógyszeres terápiát is. Ehhez azonban további részletes vizsgálatok szükségesek. A kutatás eredményeit az Amerikai Neurológiai Kongresszus nyitóülésén mutatták be.

A hippokampusz a halántéklebeny csúcsában található agyterület, amely a nevét az emberi agy metszetében megjelenő, csikóhalra emlékeztető, görbült formájáról kapta. A primitívebb emlősállatokban – rágcsálók, méhlepényesek – az agykéreg felszínének 30-40%-át is kiteszi, de az emberben ez az arány már elenyésző. Ez az agyi régió nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában, a térbeli tájékozódásban, de a képi és térbeli információkat, esetleg a szagokon keresztül nyert ismereteket is segít elraktározni. A hippokampusz sejtjei az agy többi részéhez képest különösen érzékenyek az oxigén- és tápanyaghiányra, és a stressz-hormonok hatását is rosszul viselik, ezért ilyen szempontból az egyik legérzékenyebb agyterületnek tekinthető. Ennek következtében több más betegség – epilepszia, bizonyos alvászavarok – is ezen agyterület elváltozásai miatt alakulnak ki.

Idősebb korban valahol a rövid távú vagy munkamemória és a hosszú távú memória között akadhat el az egyes események rögzítésének folyamata, amelyben a hippokampusz is kulcsszereppel bír. Ez az oka annak, hogy az Alzheimer-kóros betegek vagy más, nem diagnosztizált okból történő elbutulás (demencia) során az új információk nem képesek megragadni az emlékezetben. A folyamat előrehaladásával a memóriacsökkenésen túl megjelennek a gondolkodás, a számolás, az olvasás, illetve a problémamegoldás nehézségei is, amely képességek megfelelő kialakulásában szintén alapvető szerepet tölt be a hippokampusz és a nagyagykéreg közötti kommunikáció. Ez utóbbira fontos bizonyíték az is, hogy az Alzheimeres betegek hippokampusza az egyik leginkább érintett agyterület a fehérjelerakódások szempontjából. (o, ss)