A somorjai Fizioterápiás intézet halad a korral

A modern gyógytorna (fizioterápia) ma már elképzelhetetlen a folyamatos továbbképzés, a legújabb tudományos ismeretek követése és az innovatív diagnosztikai módszerek klinikai gyakorlatba történő bevezetése nélkül. A somorjai Fizioterápiás intézet (Fizio institut) a szakmai fejlődés a teljes csapat munkájának természetes részét képezi. Ezt bizonyítja a nemrégiben megrendezett, orvosoknak és gyógytornászoknak szóló mozgásszervi szonográfiai szakmai tanfolyam is, amelyre közvetlenül az intézet területén került sor, Dr. Jozef Vojtaššák ortopéd főorvos szakmai védnökségével. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele arról, hogyan változtatja meg a szonográfia a mozgásszervi diagnosztikát, és miért válik egyre fontosabb eszközzé nemcsak az orvosok, hanem a gyógytornászok számára is a kezelések tervezése és vezetése során.

Ön a praxisában már 2007 óta használja a szonográfiát elsődleges képalkotó módszerként. Mi változott a leginkább az ultrahangvizsgálatok minőségében az elmúlt majdnem két évtizedben, és mely diagnózisokat tudja ma a szonográfia lényegesen jobban kimutatni, mint régen?

A szonográfia, a többi képalkotó módszerhez hasonlóan, folyamatosan újul meg. A jobb képminőség, a nagyobb felbontás és a dinamikus vizsgálat során látható pontosabb részletek mellett nem utolsósorban meg kell említeni az elasztográfiát is. Ez a módszer a szövetek szonda nyomása alatti deformációjának mértékét határozza meg, amivel a szövetek kóros merevségét állapítjuk meg. Sok betegség éppen a dinamikus vizsgálat során különül el pontosan, amit a napi szonográfiai gyakorlatban ki is használunk. Az egészséges végtaggal való összehasonlító vizsgálat lehetővé teszi számunkra, hogy kiküszöböljük az egy adott terület szonográfiai vizsgálatakor fellépő bizonyos fokú szubjektivitást. A szoftveres és hardveres innovációk a jobb képminőség alapján segítenek jobban azonosítani a patológiát. Remélem, hogy a mesterséges intelligencia megjelenésével ez a diagnosztika méginkább javulni fog.

Az ön eredményei nagyon magas korrelációt mutatnak a szonográfia és a mágneses rezonancia (MR) között a térd gyulladásos megbetegedései esetén. Véleménye szerint a jövőben a szonográfia standard „első lépéssé” válhat az MR-vizsgálat előtt a legtöbb ortopédiai páciensnél?

Az orvostudományban minden képalkotó vizsgálatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai a diagnosztikai folyamatban. Minden képalkotó vizsgálatból ki kell választanunk azt, ami a leginkább hozzájárul a diagnózishoz és a kezeléshez. A szonográfia nagy előnye a mindennapi orvosi gyakorlatban, hogy közvetlenül a rendelőben, a beteg mellett is elvégezhető, lehetőséget ad a dinamikus vizsgálatra, valamint a valós idejű megjelenítésre – például injekciók beadásakor, azaz navigált beavatkozásoknál. A tű vizualizációja a gyógyszer beadása közben csökkenti a páciens fájdalomérzetét, lehetővé teszi a kóros terület pontosabb célzását, és ezáltal csökkenti a szükséges gyógyszeradagot. A szonográfia ambuláns gyakorlatban történő alkalmazását egyre gyakrabban látjuk nemcsak az ortopédiai rendelőkben, hanem a háziorvosi praxisokban és más szakterületeken is. A rendelőben, a beteg ágya mellett ténylegesen elvégzett szonográfiai diagnosztika – nemcsak az ortopédiában – rendkívül hasznos a terápiás terven belüli további lépések meghatározásához. Már napjainkban is kijelenthetjük, hogy az ambuláns ellátás keretében végzett szonográfiai vizsgálat fokozatosan standarddá válik. A Doppler-modalitások alkalmazása a szonográfiában lehetővé teszi a kóros hipervaszkularizáció (fokozott erezettség) értékelését, és ezáltal közvetve a gyulladásos, reumatikus, traumatikus vagy daganatos szöveti elváltozások megítélését. A szonográfia alapja azonban továbbra is az anatómia részletes ismerete és az egyes betegségek patológiás megnyilvánulásainak ismerete.

Mit kell tennie a szakmai közösségnek, az oktatási intézményeknek és az egészségbiztosítóknak ahhoz, hogy ez a jövőkép a következő években valósággá váljon?

Az elmúlt években nőtt a tudatosság a szonográfia ambuláns szektorban rejlő lehetőségeiről több szakterületen is. Rendszeresen indulnak továbbképző tanfolyamok az egészségügyi dolgozók – nemcsak orvosok, hanem például gyógytornászok – oktatására. A szonográfiai tanfolyamokat mindig oktatási intézmények védnökségével szervezik, ami előfeltétele az egészségbiztosítók által elfogadott tanúsítvány megszerzésének.

Hol vannak ma még a szonográfia határai? Mely ortopédiai diagnózisoknál marad nélkülözhetetlen a mágneses rezonancia vagy a CT, és miért?

Mint már említettem, nincs egyetlen ideális képalkotó módszerünk minden betegségre, sem az ortopédiában, sem más orvosi területen. Emiatt kombináljuk a képalkotó eljárásokat, és a klinikai gyakorlatban használható releváns eredményekből rakjuk össze a „mozaikot”. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a képalkotó módszerek nem helyettesítik az orvos által a beteg ágya mellett végzett vizsgálatot. Az alap a felkészült orvosi vizsgálat, amely meghatározza a további képalkotó módszereket a pontosabb diagnózis felállítása érdekében. A szonográfiai vizsgálat fő korlátai a szonográfia alapelveiből – az ultrahanghullámokból – adódnak. A diagnózis felállításakor közvetlen és közvetett jeleket, tüneteket határozunk meg, úgy a beteg fizikai kivizsgálásakor, mint ahogy az egyes képalkotó módszerek esetében is.

Támogatott tartalom