A közös, egyszerű élmények összekovácsolnak

A házasságok az égben köttetnek, ám a földön kell, hogy jól működjenek. Sajnos, úgy tűnik, a legjobb akarat ellenére is nagyon magas Európában a válások száma, a nagyvárosi házasságok felét előbb-utóbb felbontják. A jó házasság receptjét a múlt században úgy definiálták nagyanyáink, hogy mindenben a férjurunk kedvében kell járni, hasán keresztül pedig örökre meg lehet fogni. Az emancipáció korában azonban nemcsak azt az elvet, hanem még a lehetőségét is kizárjuk annak, hogy bármiféle receptje lehet a hosszú együttélésnek. Pedig német és amerikai kutatók határozottan állítják, körvonalazni tudják azokat a viselkedési mintákat, amelyek az együttélésben sikert hoznak. Érdemes ezeket megfontolni.

Felejtse el, amit a múltról tud!

Ne törődjön sem maga, sem partnere múltjával, és boldog lesz. Amint elszakadunk a régebbi emlékektől, a gyermekkor, a család vagy az előző kapcsolatok élményeitől, közös bázisra építhetünk. Nagyon fontos a „mi együtt“ érzés. Ha gyermekek vannak az előző kapcsolatból, őket el kell fogadnunk, nem szabad minduntalan a múlt „árnyait” látni bennük.

Maradjon hű önmagához!

Ez mindkét félre igaz. Ne mondjon le sem a sörivópartikról, sem a barátnői tortázásról. Motorozzon, kerámiázzon. Kiderült, hogy nem az állandó együttlét, a „mindenhová együtt megyünk” szokás az üdvözítő, mert hamar megunhatjuk a másikat, s egy idő után terhes lesz a „nonstop turbékolás“. Ha azok maradunk, akik voltunk, továbbra is szórakoztatóak, érdekesek leszünk egymás szemében. Persze a „kiruccanások“ nem jelentik a másik szükségleteinek, kívánságainak figyelmen kívül hagyását, megcsalását. A házasság nem külön-, hanem együttélés!

Tanuljon meg vitatkozni!

Örök axióma, hogy jobb napi egy-két összezördülés, mint a kapcsolat végét jelentő egyetlen sárdobálás. Amint előkerül egy probléma, meg kell beszélni. Ez nem jelent lelkizést, és még kevésbé a másik pocskondiázását, inkább higgadt, „baráti” eszmecserét. Minél higgadtabb és mélyre hatóbb, annál jobb. Fogalmazzuk meg, mi bánt minket. Ne próbáljuk elkerülni a beszélgetést, mert az állandóan elfojtott düh felgyülemlik, s a bolhából végül elefánt lesz.

Teremtsen hagyományt!

Vezessen be olyan állandóan visszatérő alkalmakat, amikor együtt vannak. Például: reggeli kávézás, hétvégi mozizás, szerdai szaunázás stb. A közös, egyszerű élmények, ha állandóan ismétlődnek, összekovácsolnak.

Hozzátartoznak majd a közös élethez, s bizony nagyon hiányoznak, ha például a kedves üzleti útjai miatt elmaradnak.

Legyen képes megbocsátani!

No nem szavakkal, hanem tiszta szívből. A legvadabb vitákat is kibékülésnek kell követnie. Ha valóban szeretjük a másikat, észrevétlenül újra megtelik a szívünk szeretettel, nem tudunk hosszasan durcáskodni. Ennek hátterét egy olyan plusz szeretetadag biztosítja, amely biztos alapja a jó házasságnak. Figyeljünk arra, hogy a vita és szeretet aránya körülbelül 1:5 legyen kapcsolatunkban!

Azoknak, akik nem tartják be ezt a szabályt, jó esélyük van arra, hogy előbb vagy utóbb elváljanak. Sok sikert és boldog, szeretetteljes együttélést kívánunk! (rm)