A kövérek gyakrabban halnak meg rákban

Az elhízottak gyakrabban halnak meg rákban. A fölösleges kilók leadása egy-hatoddal csökkenthetné a rák szinte bármilyen fajtájában elhunytak számát, állítják amerikai tudósok.

Az orvostársadalom már korábban is vallotta, hogy a túlsúlyos, illetve az elhízott emberek körében bizonyos rákfajták, így a mellrák, a vastagbél-, illetve a méhrák, gyakrabban fordul elő, az azonban csak most bizonyosodott be drámai egyértelműséggel, hogy az elhízás a rákbetegség sokkal több fajtájára hajlamosít - áll az Amerikai Rákkutatók Szövetsége által számos rákkutató, belgyógyász, táplálkozási szakember, illetve gyakorló orvos és rokonágazatban dolgozó tudományos munkatárs által készített tanulmányban.

Az 1982 óta, mintegy 900 ezer ember bevonásával folytatott kutatási program eredményeként megállapították, hogy a nőket tekintve a rákos haláleseteknek mintegy 20 százaléka, a férfiaknál pedig 14 százaléka lett volna kivédhető a normális testsúly fenntartásával. Mivel az amerikaiaknak csaknem 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, a kutatók szerint a súlycsökkentő diéta és a megfelelő mozgásmennyiség évente mintegy 90 ezer emberéletet menthetne meg.

Mint Eugenia Calle, a program vezetője elmondta, a méhtestrák előfordulása csaknem hatszor gyakoribb a túlsúlyos nők esetében, mint a normális súlyúaknál. A veserák ötször, a méhnyak-rák háromszor olyan gyakran támadja meg a kövér asszonyokat, míg a mell- az epehólyag-, a hasnyálmirigy- és a nyelőcsőrák kétszer olyan gyakori a normálisnál súlyosabb nőknél.

A férfiak közül a kövérek 75 százalékkal gyakrabban betegednek meg gyomor, vastag- és végbél-, illetve epehólyagrákban, a májrák esetükben négyszer olyan gyakoribb, de kétszerte több a hasnyálmirigyrák is, mint a normális testsúlyúaknál. Az agydaganat, a húgyhólyagrák, illetve a bőrrák - az eddig rendelkezésre álló adatok szerint - nincs összefüggésben a testsúllyal.

A normálisnál nagyobb testsúly ugyanakkor több módon is befolyásolja a daganatok kifejlődésének kockázatát, és a betegség végkimenetelét. Fokozza a vérben az ösztrogén hormon szintjét, ami magában hordozza a női nemi szervek rákos megbetegedéseinek kockázatát. Az elhízottság tovább rontja az igen gyakori refluxbetegséget (a nyelőcső és a gyomor közötti záróizom nem megfelelő működését), amely a nyelőcsőrák kockázatát fokozza. A túlsúly ugyancsak növeli az inzulinszintet, ami a szervezetben sejtszaporodást fokozó hormon termelését ösztönzi.

A kövérség ugyanakkor nehezíti a rákos daganatok felfedezését is, hiszen a nagymennyiségű zsírszövet miatt nehezebben lehet még korai, jól gyógyítható stádiumban „véletlenül“ felfedezni a testen megjelent csomókat, duzzanatokat. Ráadásul ezek a túlsúllyal küszködők a tapasztalatok szerint ritkábban mennek orvoshoz, feltehetően azért, mert szégyellik ormótlan testüket.

A nagyon kövér egyének esetében problémát jelenthet az is, hogy nem férnek be a komputer tomográf (CT) készülék alá, illetve a későbbiekben, a sugárkezelések során, nehezen tudják beállítani számukra a sugárkezelésekhez használt készüléket úgy, hogy a kezelést a legmegfelelőbb helyre - és optimális mennyiségben - kapják. A túlsúlyos embereket operálni is nehezebb, és a kemoterápiás kezelés, a megfelelő gyógyszeradag megtervezése is bonyolultabb számukra, a testükben meglévő nagy mennyiségű zsírszövet ugyanis bizonyos esetekben felszívja, s ezzel mintegy semlegesíti az orvosok által előírt daganatellenes gyógyszerek hatóanyagait.

Növekszik az esély a gyógyulásra

Egyre több nemzetközi konferencián állapítják meg, hogy az új preparátumok és gyógymódok nagymértékben javítják a rákbetegek kilátásai. Különösen a nőket sújtó daganatok kezelésében értek el jelentős sikereket.

MELL

A mellrák leggyakrabban a 40. és 75. életév között jelentkezik. A mellekben vagy a hónaljban kemény, fájdalommentes csomó keletkezik. Betegségre utalhat, ha a mellbimbó váladékozik, vagy körülötte ekcéma képződik. A betegség előrehaladott stádiumában a mellbimbó nagyon kiemelkedik vagy behúzódik. A daganat áttéteket képezhet a csontokban, májban, tüdőben, agyban vagy petefészkekben. A kezelés a betegség mértékétől függ. Vagy csak a daganatot vagy az egész mellet eltávolítják, utána besugárzás vagy kemoterápia következik.

MÉHSZÁJ

A 35. életév körül a leggyakoribb, s a nyálkahártyát sújtja. Nemi érintkezés és székletürítés után véres váladék jelzi, hogy baj van. Később vizelési nehézségek, hólyagproblémák, vastagbélpanaszok és fertőzések lépnek fel. A tüdőben, csontokban, májban és az agyban képez áttéteket. Műtéttel, majd besugárzással kezelik.

MÉH

Leggyakrabban a változókor után fordul elő. Fiatalabb korban méhrákra utal, ha menstruációs cikluson kívül vérzés jelentkezik. Csaknem mindig rosszat jelent, ha ugyanez a változókor után bármikor előfordul. A kezelés méh- és petefészek-eltávolítással jár.

PETEFÉSZEK

Az igazi daganat ritka, valamennyi petefészek-betegségnek csupán 5 százaléka. Elsősorban különféle ciszták formájában jelentkezik. A 21. életév előtt rosszindulatú daganat csak az esetek 5 százalékát teszi ki, 20 és 50 év között 10 százalék, 50 év után 30 százalék. A nagy daganatok teltségérzetet okoznak, a has megpuffad. A kezelést a páciens korától függően határozzák meg. Általában mindkét petefészket és a méhet is eltávolítják, majd kemoterápia következik.