A hal és az egészség

Ennek valószínűsíthető oka, hogy az említett népek táplálkozásában a tengeri halak fogyasztása központi szerepet tölt be. A tengeri halak a többszörösen telítetlen zsírsavai (omega-3 zsírsavak, vagy n-3 zsírsavak) révén fontos szerepet játszanak a szív- és az érrendszer egészségének megőrzésében. Az n-3 zsírsavak közé tartozó linolénsav, eikozapentaénsav (EPA) és dokozahexaénsav (DHA) esszenciálisak, azaz nélkülözhetetlenek, mert a szervezet nem tudja előállítani, így a táplálékainkból kell azokat beszerezni. A linolénsav megtalálható a növényi magvakban és egyes zöldfőzelékekben. Legfőbb forrásuk a repce-, szója- és a lenmagolaj. Az EPA és a DHA a tengeri halakban, a tengeri élőlényekben található. Az n-3 zsírsavak számos élettani folyamatban vesznek részt, biztosítják a sejthártya egészséges működését, felépítését, valamint részt vesznek a vörösvérsejtek egészséges állapotának fenntartásában. A vér koleszterin- és triglicerid szintjének csökkentése révén valamint a magas vérnyomás csökkentésével fontos szerepet játszanak a szív-és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésében is.

A zsírsavak mellett táplálkozás élettani szempontból a halak könnyen emészthető fehérjéje is fontos, mivel a szervezetben jól hasznosul.

A vitaminok közül az A-, D-, E- valamint a B-vitamin csoport tagjai, míg az ásványi anyagok és nyomelemek közül a foszfor, kálium, magnézium, szelén, cink és a jód a legjelentősebb.

A halak energia- és zsírtartalma fajtánként változó, van köztük alacsony, közepes és magas zsírtartalmú. Az alacsony energiatartalmúak közé tartozik pl. a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal, a sügér, a fogassüllő, a lepényhal, a merlan, a maréna, az ördöghal, a nagy rombuszhal. A hering, a lazac, a makréla, a fekete laposhal, és a tonhal zsírtartalma magasabb, mint az előbb említetteké.

A tenger gyümölcseinek is nevezett ínyencségek közül a languszta, osztriga, homár, garnéla, zarándokkagyló, feketekagyló és a közönséges tintahal energiatartalma ugyancsak alacsonynak nevezhető.

A heti 1-2 alkalommal történő halfogyasztás nagyban hozzájárul egészségünk megőrzéséhez. Az ún. mediterrán táplálkozás kedvező egészségügyi hatásai is részben a magas halfogyasztásnak köszönhetők.

Halárunak, halkonzervnek az ecetes pácban, füstölve, hevítéssel vagy tartósítószerrel konzervált halakat, illetve a tenger gyümölcseit nevezzük. A szavatossági idő figyelembevétele különösen a heringfélék esetében fontos.

A halat, illetve a tenger gyümölcseit számos módon el lehet készíteni, szinte minden tengerparti térségnek megvan a maga specialitása. ĺzletesek sütve, főzve, párolva, grillezve, roston sütve, töltve, panírozva, kedveltek leves, ragu és egytálételek formájában is. Ezen kívül a szárított halak szerepe is jelentős a táplálkozásban. Gyakran főzelékfélékkel, rizzsel együtt főzik, illetve borban párolva készítik el.

A szerző dietetikus