A civilizáció adója?

A magas vérnyomás a szívizom betegségének egyik leggyakoribb formája. A fejlett társadalmakban a lakosság 20–30%-át érinti, s nagyon komoly egészségi problémát jelent. A cukorbetegséggel, a magas koleszterinszinttel, a dohányzással együtt az ischémiás szívbetegség kialakulásának legnagyobb kockázati tényezője. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a 140/90 Hgmm-t már magas vérnyomásnak nevezi. A vérnyomás 3 fokozatát különbözteti meg. Első: a vérnyomás magas, de a szervek nem sérültek (szív, szem, vese). Második: már a szervek is károsodnak: a szívizom megnagyobbodik, károsodik a vese, az aorta. Harmadik stádium: zavar keletkezik a szervek működésében.

Hogyan mérjünk?

Jó tudni, hogy a vérnyomást csak karon, semmiképpen nem a csuklón ajánlatos mérni, minden alkalommal nyugodt állapotban 5–10 perccel a testi vagy lelki megterhelés után. A testi szükségeket sem szabad visszatartani mérés előtt, de a beszéd, a stressz, idegesség is zavarja a mérést. Szólnunk kell az ún. fehér köpeny szindrómájáról. A múlt század 40-es éveiben ugyanis megfigyelték, hogy a magas vérnyomásban szenvedők bizonyos százalékának a rendelőben néha 30–40 Hgmm-el magasabb értéket mértek, mint otthon. Ez természetesen nem törvényszerű. Mai megfigyeléseink szerint ez az emelkedés már csak 9–13%. Az otthoni mérés csak akkor szolgál megbízható információval, ha az említett körülmények között történik. Ennek elengedhetetlen feltétele a megbízható készülék. A magas vérnyomás európai társulata 23 digitális vérnyomásmérő közül csak ötöt talált megfelelőnek. Az otthoni mérések befolyásolhatják a magas vérnyomás elleni gyógyszerek hatását és időtartamát. Idősebb betegeknél az automatikus mérőket helyezzük előtérbe a félautomatikusakkal szemben. Érdemes megemlíteni a 24 órás vérnyomáseltérést az egészségesek és a magas vérnyomásúak között. Legmagasabb a vérnyomás a reggeli ébredés után, s ez az állapot a déli órákig is eltarthat. Délután és este a legalacsonyabb, az éjszaka folyamán szintén. Ezért az infarktus, az akut szívhalál, az agyi érkatasztrófa a reggeli órákban a leggyakoribb. A külső és belső hatásokra is oda kell figyelni, ha a magas vérnyomást nem más betegségek okozzák. Ilyenkor ugyanis kis beavatkozással sokat javíthatunk a helyzeten. A belső hatások közé tartozik a genetikai és a családi tényező.

A külső hatások közé tartozik a magas sófogyasztás, a kevés kálium, kalcium, magnézium, elhízáshoz vezető nagy kalóriatartalmú ételek fogyasztása, kevés mozgás, hosszan tartó stressz és rossz szociális-gazdasági helyzet. Ezek kiküszöböléséről külön kell szólni.

A múlt század 50-es éveiben az idült magas vérnyomású betegek 90–100 százaléka 2–8 év elteltével meghalt. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, ami az úgynevezett vízhajtóknak, a béta-blokátoroknak köszönhető. A laikusok számára ezek nem sokat mondanak, de ma az orvosok az egész világon egységesen alkalmazzák a magas vérnyomás ellen. Ugyancsak egységes normákat figyelembe véve az ún. metabolikus szindróma fő okozóit is egységesen diagnosztizálják és gyógyítják.

Ha figyelembe vesszük, hogy az összes magas vérnyomás 95%-a esszenciális, vagyis más betegséggel nem hozható összefüggésbe, 5%-a pedig egyéb betegség következménye, akkor a gyógyítás egész életre szóló kihívás az orvosok és páciensek számára.

Az orvos és a páciens közötti jó együttműködés abban rejlik, hogy a beteg következetesen megtartja az orvos utasításait. A nem gyógyszeres kezelés életmódbeli változásokat jelent, s ide tartozik a túlsúly csökkentése. Az a fontos, hogy ne hízzon vissza az ember többet, mint amennyit lefogyott. Nem a gyors fogyás a lényeg, mert az nagyon megterhelő a szervezet számára. Fontosabb az, hogy a fogyás folyamatos legyen. Havonta 1–2 kiló elég, s egy év alatt ez már szép súly. Az éhséget így könnyebb elviselni. Naponta 5–6-szor étkezzünk, s éhség esetén mindig legyen kéznél zöldség, gyümölcs, de ne túl édes, pl. málna, eper. Már 4–8 kg súlycsökkenés is helyes irányba befolyásolja a magas vérnyomást. A napi kalóriabevitelnek csak a 30 százaléka legyen zsiradék. A konyhasó mennyisége ne haladja meg a napi 5 g-ot. Ez kb. egy teáskanálnyi mennyiséget jelent. Meg kell jegyezni, hogy ez a maximális napi mennyiség legyen. Sajnos, nálunk a konzervek nagyon sósak. Más országokban ez nincs így. Pedig hozzá lehet szokni a kevésbé sós ételekhez is. Már nálunk is kapható dietetikus só, (ez nem a tengeri só), amely a szokásos nátrium mennyiségének csak mindössze 50 százalékát tartalmazza.