Dolly: báránybőrbe bújt vén birka

A sejtek kromoszómáinak végein speciális DNS-szakaszok találhatók, amelyek ugyan nem tartalmaznak géneket, mégis nélkülözhetetlenek a kromoszómák fennmaradásához. Az ember esetében 250-1500 darab ismétlődő szakaszból állnak. E teloméráknak nevezett képletek „molekuláris sapkaként” működnek, megvédve a kromoszómákat a lebomlástól. A telomérák minden egyes sejtosztódás során rövidülnek, így afféle öregedési óraként is működnek, jelezve, hány osztódás lehetséges még a sejt számára anélkül, hogy a kromoszómák géneket tartalmazó szakaszai károsodhatnának. Ha végleg elkopnak, akkor ez jelzés az adott sejtek számára, hogy „öngyilkosságot” kövessenek el, vagyis bekövetkezik a programozott sejthalál. Egyelőre nincs ugyan egyértelmű bizonyíték arra, hogy Dolly idő előtt fog elhalálozni, mégis aggasztó jelek mutatkoznak az első klónozott birka kromoszómáinak vizsgálatai során. Dolly esetében azt találták, hogy a telomérák máris sokkal rövidebbek, mint azt az állat 3 éves kora indokolná. A bejelentés által kiváltott legtalálóbb reakció a következő volt: Dolly egy birka, báránynak öltözve.

A klónok esetében nagyobb a kóros sejtosztódás, a rák kockázata is, amely akkor következik be, ha a sejtek elvesztik önpusztító képességüket, s vég nélküli osztódásba kezdenek. Ennek igen egyszerű oka, hogy a testi sejt magjából kinyert DNS-állomány már „élt”, így számos hibát tartalmazhat, amelyek kiejtésére nincs mód.

A genetikai vizsgálatok tovább folynak Dolly utódai esetében is. Az 1998-ban született Bonnie tesztjei eddig nem mutatnak rendellenes teloméra-rövidüléseket. Az eredmények megerősítik a genetikusok azon véleményét: nem lehet „sorozatban” klónokat gyártani anélkül, hogy időnként ne használnának frissítésként természetes eredetű genetikai anyagot, vagyis apát.

A klónok egymásból való származtatásakor a genetikai anyag leromlása ahhoz lenne hasonló, mintha egy kép másolatáról újabb másolatot készítünk. Az állatkísérletekben részt vevő kutatók túlnyomó többsége szerint ráadásul ma még nem áll rendelkezésre a szükséges és megbízható maganyagátviteli technológia az ember klónozásához. Harry Griffin, a Dollyt előállító skóciai Roslin Intézetből arra figyelmeztetett, hogy az állati klónozási kísérletek hatékonysága igen alacsony. Ian Wilmut, Dolly „atyja” megjegyezte: a híres bárány egészen pontosan a 277. kísérlet eredményeképpen jött létre. Elgondolni is rossz, mi történne akkor, ha az emberi klónozási kísérletek is hasonló hatásfokkal működnének. Mi történne a torzszülött csecsemőkkel? Az állatoknál eutnáziát alkalmaznak... (origo, index, szge)