Deschamps, Horvátország és Modric – így láttuk a 2018-as futballévet III.

Hegedűs Henrik, a Focitipp szerkesztője
Az év játékosa:
Luka Modric. Az utolsó régi vágású focisták egyike, aki a szakbarbárokat termelő iparág minden írott és íratlan szabályát megcáfolta.
Az év csapata:
A Liverpool. Mert valójában féligazság, hogy „csak a győztesre emlékezünk”. Arra emlékszünk, aki újat, utat mutat, aki magával ragad, aki inspirál, identitást ad a szurkolónak, aki a játék következményeként tekint az eredményre, nem fordítva.
Az év edzője:
Pep Guardiola. Úgy írta át a Premier League történelmét és rekordjait, ahogy senki meg sem próbálta, és ahogy mindenki lehetetlennek tartotta.
Az év meccse:
Dél-Korea–Németország 2–0. Mindannyian ezt keressük a futballban: a katarzist.
Az év pozitívuma:
A Vidi Európa Liga-kvalifikációja.
Az év negatívuma:
Az antifutball megkoronázása a világbajnokságon; a kockázatkerülés, a tehetség elnyomása, a szabadon gondolkodás kiűzetése, a középszerűvé silányított zsenik diadala – a francia vb-cím, amelyre már most sem emlékszünk, mert nincs miért.
 

Bitter Péter, az Új Szó korrektora
Az év játékosa: 
Luka Modric
Az év csapata:
PSG
Az év edzője: 
Pep Guardiola
Az év meccse: 
Belgium–Japán, vb-nyolcaddöntő
Az év pozitívuma: 
A horvát és az angol válogatott szereplése a vb-n.
Az év negatívuma: 
A magyar és a szlovák tizenegy szereplése a Nemzetek Ligájában.
 

Bőd Titanilla, az Új Szó főszerkesztőhelyettese
Az év játékosa:
Luka Modric
Az év csapata:
A horvát válogatott
Az év edzője:
Mr. Gegenpressing, azaz Peter Hyballa, a DAC edzője, akinek élmény hétről hétre figyelni a munkáját, kemény, egyenes, de barátságos stílusa pedig szintén üde színfolt.
Az év meccse:
Trenčín–DAC 3–3. Támadófoci kompromisszumok nélkül. 
Az év pozitívuma:
Marco Rossi lett a magyar válogatott edzője. Privát pozitívum, hogy az Új Szó sportrovata nem vallott szégyent a vb-tippelésben. (Megmondtam, hogy a spanyol–orosz 1–1 lesz!) 
Az év negatívuma:
A rimaszombati futballakadémia körüli huzavona.
 

J. Mészáros Károly, a Régiósport szerkesztője
Az év játékosa:
Luka Modric, mert amikor Cristiano Ronaldo és Messi már nem, Mbappé még nem tündökölt, jött az apró karmester, és nagyot tett a horvátokkal a 
vb-n. Előtte meg a Real Madriddal a BL-trófeát is felemelhette. Láttam gyengén is játszani őt a világbajnokságon, de az ankétlapok idén valahogy nagyon vonzották a nevét.
Az év csapata:
Horvátország, mert nagy utat tett meg a vb-döntőig, ahol balszerencsés körülmények is közrejátszottak a kicentizett játékú franciák elleni vereségében.
Az év edzője:
Didier Deschamps, mert igazi hadvezér volt, aki úgy vezette csapatát, ahogyan kell lépegetni a végső győzelem felé.
Az év meccse:
Nem biztos, hogy a döntőben játsszák a legjobb focit, de az idei világbajnoki és BL-finálé valahogy mégis megmaradt bennem.
Az év pozitívuma:
Hogy a DAC huszonöt év után kijutott az európai kupaporondra, és hogy a szlovák élvonalban legtöbben Dunaszerdahelyre járnak szurkolni a légiósokkal teli csapatnak.
Az év negatívuma:
Hogy fogy a foci hazai hátországa, valami hiányzik a felnövekvő játékosnemzedékekből, és hogy a DAC-ban már csak elvétve bukkan fel csallóközi gyerek a pályán. Mintha előzékenyen beengednék a külföldieket a MOL Aréna színpadára. Vagy könnyebb nézni a focit, mint gürizni a gólokért?
 

Mészáros György, az Új Szó sportszerkesztője
Az év játékosa: 
Objektíven: a francia Antoine Griezmann. Idén megnyerte az Európa Ligát és az oroszországi vb-t is, a La Ligában pedig a második helyen végzett az Atlético Madriddal. A bajnokságban 19 gól és 9 assziszt fűződik a nevéhez, az Európa Ligában 6 gól 4 gólpassz volt a mérlege. A világbajnokságon szintén a hátán vitte a csapatát, 4 gólt lőtt, és kiosztott 3 gólpasszt, a döntőben gólt lőtt és gólpasszt is adott. 27 évesen egyértelműen a klubjában és a válogatottban is a húzóemberek közé tartozik.
Szubjektíven: Mario Mandzukic.
Nem az a gólzsák, aki szezononként 25–30 gólt termel.
Viszont a nagy és fontos meccseken, döntőkben, rangadókon rendre lehet rá számítani. Nem retten meg az ellenféltől és a kiélezett szituációktól sem. És elképesztő mezőnymunkát végez még 32 évesen is. Szubjektíven nálam már évek óta Mario Mandzukic, a Juventus csatára – szélsője, hátvédje, amire éppen szükség van – az év játékosa. 
Az év csapata:
Nehéz kérdés. A francia labdarúgó-válogatott, de „csak” azért, mert idén volt egy világbajnokság, és azt megnyerték. 
Az év edzője:
Didier Deschamps. A francia válogatott 50 éves edzője 2012-ben vette át hazája nemzeti tizenegyének irányítását. 2016-ban a hazai rendezésű Eb-n még csak ezüstérmet szerzett, idén az oroszországi vb-n már az aranyéremig vezette a csapatát. Deschamps az egyik legszimpatikusabb edző a futballvilágban, nincsenek sztárallűrjei vagy komolyabb összetűzései a játékosaival vagy más trénerekkel. Ebben az évben pedig a csúcsra ért. 
Az év meccse:
Real Madrid–Juventus Bajnokok Ligája-negyeddöntő. Egészen a 93. percig tökéletes mérkőzést játszottak az olaszok, remek védekezés, hatékony támadás, és megmutatták, hogy a Santiago Bernabéuban is mattolni lehet a Galaktikusokat. Aztán a 93. percben jött Michael Oliver ámokfutása, büntető a Realnak, piros Buffonnak, akinek ez volt élete utolsó Juventus-mezben lejátszott BL-meccse. Az akkor még Ronaldóval felálló Real továbbjutott, és meg is nyerte a BL-t.  De a 93. percig egy Juventus-szurkoló számára ez volt a tökéletes meccs, mint egy évvel korábban szintén a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a Juventus–Barcelona meccs, ahol az Öreg Hölgy 3–0-ra verte a katalánokat.
Az év pozitívuma:
Cristiano Ronaldo a Juventusba igazolt. Mint Juventus-szurkoló kétkedve fogadtam, hogy a Real Madrid hisztiző és egoistán viselkedő sztárja Torinóba költözik. Elsőre nem tűnt túl jó ötletnek ilyen típusú játékost a Juventusba igazolni, ahol mindig is a csapategység volt az egyik legfőbb erény. De azt kell mondanom, CR7 kellemes meglepetést okozott. A hisztijeiből sokkal kevesebb látható, a csapatjátékossá válásáról pedig mi sem tanúskodik jobban, mint az eddigi 7 gólpassza, ami a legtöbb a csapatban. Ahogy a góljainak száma is. A bajnokságban már 10 gólnál tart, amivel rekordot döntött. Ő lett az a játékos, aki leggyorsabban érte el ezt a számot a Juventusnál, csupán 14 meccsre volt szüksége. Igaz, hogy a BL-ben még adós a gólokkal, eddig egyet lőtt, de remélhetőleg majd a kieséses szakaszban ebből is több lesz a számláján. 
Na és persze az, hogy az Új Szó sportrovatának a tagja lettem.
Az év negatívuma:
Georges Leekens és a magyar válogatott frigye. Az egész olyan volt, mint egy Las Vegasban, hirtelen felindulásból és részegen köttetett házasság: rövid ideig tartott, szörnyű volt, és a végén mindkét fél bánta a dolgot.  

Orosky Tamás, az Új Szó sportrovatvezetője
Az év játékosa: 
Cristiano Ronaldo. Az utolsó lehetőség, amikor még (félig) realosként kaphatja meg a címet. Meg is kapja. 
Az év csapata:
Franciaország. Függetlenül attól, hogy nézőriasztó játékkal nyerték a tornát, azért csak ők a világbajnokok. És ugye mindig és kötelezően a Fradi ;)
Az év edzője:
Zinedine Zidane. Mesterhármas a BL-ben, überelhetetlen.
Az év meccse:
Plzeň–Real Madrid. Nem az eget rengető színvonalért vagy a hatalmas iramért – hanem mert életemben először láttam élőben a blancókat.
Az év pozitívuma:
Thomas Doll kirúgása. Ennél szebb nyárzárója nem lehetett a fradistáknak: végre nem a véreres szemű ripacsot kell eltűrniük a zöld-fehér kispad előtt ugrándozni. 
Az év negatívuma: 
Talán erős szó a negatívum, inkább sajnáltam, hogy CR temérdek góljával elment Madridból. Ami viszont elkedvetlenített, az a vb-n (is) tapasztalt állandó fetrengés és időhúzás, kis- és nagycsapatok játékosaitól egyaránt.
 

Sánta Szilárd, a Szalon melléklet szerkesztője:
Az év játékosa:
Andrés Iniesta
Az év csapata:
KFC Komárom
Az év edzője:
Jürgen Klopp (Liverpool FC)
Az év meccse:
Barcelona–Real Sociedad 1–0 (2018. május 20.) – Iniesta utolsó mérkőzése a Barcelonában.
Az év pozitívuma:
Iniesta még mindig focizik.
Az év negatívuma:
Sajnos, már nem a Barcelonában…
 

Somogyi Tibor, az Új Szó fotósa

Az év játékosa: 
Luka Modric
Az év csapata: 
Horvátország
Az év edzője: 
Jürgen Klopp
Az év meccse: 
Gibraltár–Liechtenstein 2–1
Az év pozitívuma: 
Modric aranylabdája
Az év negatívuma:
Davide Astori halála

Szabó Zoltán, az Új Szó sportszerkesztője
Az év játékosa:
Cristiano Ronaldo. A portugál klasszisnak oroszlánrésze van abban, hogy a Real Madrid zsinórban harmadszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját. 
A világbajnokságon csakúgy, mint a luzitán válogatott, nem remekelt, de az egész év alapján szerintem ő volt a legjobb.
Az év csapata:
A vb-győztes Franciaország. Oroszországban nem ők játszották a legszebb focit, de ők voltak a legcéltudatosabbak.
Az év edzője:
Didier Deschamps, a világbajnokságot nyert francia válogatott szövetségi kapitánya, aki 1998-ban tagja volt az odahaza vb-aranyérmet nyert együttesnek is.
Az év meccse:
A Franciaország–Horvátország (4–2) világbajnoki döntő. Míg az utóbbi három fináléban összesen négy gól esett (2014: Németország–Argentína 1–0, 2010: Spanyolország–Hollandia 1–0, 2006: Olaszország–Franciaország 1–1), addig Moszkvában hat.
Az év pozitívuma: 
A DAC harmadik lett a Fortuna Ligában, így negyedszázad után kijutott a nemzetközi porondra, és ott sem vallott szégyent. 
Az év negatívuma:
Kedvenc csapatom, a Chelsea Antonio Conte vezetésével csak ötödik lett a Premier League-ben, így a megszokott Bajnokok Ligája helyett az Európa Ligában szerepel.