Csupán szépségtapasz az üdülési utalvány

Az Eurostat által nemrég közzétett adatok szerint a vendégéjszakák száma Szlovákiában nőtt a leggyorsabban 2019-ben az egész EU-ban. Tavaly a szlovák idegenforgalmi létesítmények 17,1 millió vendégéjszakát könyveltek el, ami éves szinten 12,6 százalékos növekedés. Ezzel még nem tört be Szlovákia az európai idegenforgalmi nagyhatalmak közé, de az előző évekhez képest mindenképpen pozitív változásról beszélhetünk. A külföldi és a hazai turisták száma egyaránt dinamikusan növekedett, de a legnagyobb növekedést a belföldi turizmus érte el.

Így aztán várható volt, hogy Andrej Danko a hazai vendégéjszakák növekedését a saját sikereként próbálja meg eladni, ugyanis az üdülési utalványok bevezetése volt az egyik legfontosabb politikai projektje az elmúlt években. A számokat látva az üdülési utalványok pozitív hatása vitathatatlan, a szlovákiai idegenforgalmi létesítmények tulajdonosai már az elmúlt év folyamán jelezték a hazai látogatók számának növekedését. Egyes elemzők szerint az utalványok hozzájárultak ahhoz is, hogy a turizmus egy része átkerült a szürkegazdaságból a legális zónába, ugyanis a látogatóknak az üdülési hozzájárulás kérvényezéséhez valódi számlára van szükségük. 

Kérdés azonban, hogy a gazdaság milyen árat fizetett az idegenforgalomban elkönyvelt pozitív hatásokért. Ugyanis az üdülési utalványok a vállalkozók egy relatíve szűk csoportjának kedveznek úgy, hogy a költségeket a többi munkáltató állja.

A folyamatosan romló szlovák versenyképességi helyzetben az utalványok pluszterhet jelentenek a nagyobb munkáltatók számára, hiszen növelik a foglalkoztatás költségeit. Ilyen szempontból ez a megoldás nem tekinthető rendszerszintűnek, de kérdéses, hogy a parlamenti választás után felálló új kormánynak lesz-e elég mersze hozzányúlni az üdülési utalványokhoz.

Az adatok jól mutatják a szlovák idegenforgalom gyenge pontját is, amit üdülési utalványokkal biztosan nem lehet megoldani. Ez a külföldi látogatók alacsony aránya, csupán az összes vendégéjszaka 35 százalékát teszik ki. Ezzel Szlovákia mélyen az EU-átlag alatt van, és a visegrádi régióban Csehország és Magyarország is megelőzi ezen a téren. Az elkövetkező évek fő stratégiai kérdése az idegenforgalomban tehát az, hogy hogyan lehet növelni a több napot itt töltő külföldi turisták számát.

Lehetne vitázni az idegenforgalom jobb koordinálásáról és az idegenforgalmi szolgáltatások minőségének javításáról, de van egy dolog, amely relatíve gyorsan javítana Szlovákia nemzetközi attraktivitásán. Ez pedig a konferenciaturizmus, ami az idegenforgalom leggyorsabban növekvő szegmensei közé tartozik globális szinten.

A nemzetközi kongresszusok résztvevői jelentősen növelik a vendégéjszakák számát, ugyanis rendszerint többnaposak a tanácskozások, és a résztvevők további idegenforgalmi szolgáltatásokat is igénybe vesznek. Pozsony azonban az egyedüli európai főváros, melynek nincs önálló kongresszusi központja, és ezért itt nem lehet komolyabb rendezvényeket tartani. A közeli Bécs ma Európa egyik kongresszusi központja, és ez évente több százmillió eurós adóbevételt biztosít az osztrák államnak. Pozsony ugyan nincs egy súlycsoportban Béccsel, de az Ernst&Young tanácsadócég elemzése szerint már egy 3000 férőhelyes konferencia-központ is 12 millió euróval több adóbevételt jelentene évente. Érdemes lenne ezért akár az állami támogatáson is elgondolkodni, hiszen egy kongresszusi központ hosszú távon legalább annyit segítene a szlovákiai idegenforgalomnak, mint az üdülési utalványok.