Búza helyett árpa a keverékekbe

Annak ellenére, hogy az Intervenciós Mezőgazdasági Ügynökségnek idén 1,8 milliárd korona áll rendelkezésére a gabonapiac termékpályájának szabályozására, augusztus végéig egyelőre csak mintegy 730 millió koronát fordított a közraktárakban elhelyezett áruk állami segély formájában való előlegének kifizetésére. Az előzetes számítások szerint az idei búzatermésnek csaknem 70 százaléka élelmiszeripari minőségű, ennek alapján feltételezhető, hogy takarmánybúzából hiányozni fog a belső piac igényeinek teljes mértékű ellátására szükséges mennyiség.

Ágazati statisztikai adatok alapján a búza idei vetésterülete csaknem a negyedével, 400 ezer hektárról alig több mint 300 ezer hektárra csökkent, ezzel együtt a tervezett hektárhozamok szintjén is gyakorlatilag ugyanilyen mértékű visszaesés következett be. Búzából a tavalyihoz képest több mint 600 ezer tonnával kevesebb termett, árpából viszont az előzetes számítások szerint csaknem 90 ezer tonnával többet takarítottak be a termelők, itt viszont komoly gondok vannak a sörárpa minőségével.

Az alacsonyabb terméshozamok azonban egyelőre nem hozták magukkal a búza iránti kereslet emelkedését és az ezzel kapcsolatos felvásárlói árnövekedést. A feltételezések szerint ugyanis a tavalyi készletekből megközelítőleg 300 ezer tonnányi kenyérgabona állt a feldolgozóipar rendelkezésére.

Az idei búzapiac felvásárlói árszínvonala egyelőre stagnál, bizonytalan. A termelők nem akarják, nem tudják elfogadni a malmok által kínált 3800 4000 korona körüli felvásárlási árakat, hiszen a külföldi ajánlatok csaknem egy ezressel magasabb értékesítési árral kecsegtetnek, s ez a termelők ínséges pénzügyi helyzete miatt komoly nyomást gyakorol a gabonakivitel feloldására.

A malmok állítják, nem szándék kérdése a magasabb felvásárlói ár kifizetése, sőt, még az alapvető élelmiszerárak kézbentartása sem a szándékuk. Árajánlatuk egyszerű gazdasági realitáson alapszik, számításaik szerint ugyanis magasabb búzafelvásárlási ár esetén a belőle készített terméket, természetesen magasabb áron, nem lehetne eladni, s ezáltal kénytelenek lennének utat nyitni az olcsóbb külföldi liszt behozatalának, ami a hazai alapanyagú termékek értékesítését tovább bonyolítaná.

A búza jó minősége és az érte követelt ár nemcsak a malmok számára okoz gondot, hanem a takarmánykészítőknek is alaposan feladta a leckét. Az idei kínálatban dominálókenyérbúzát érthető, hogy a termelő reális áron akarja értékesíteni, ilyen áron azonban nem dolgozható be a takarmánykeverékekbe, hiszen jelentős mértékben növelné a keverékek árát. A takarmánybúza behozatala egyelőre a jelenlegi árszínvonal miatt nem reális, az esetleges csere bizonytalan.

A takarmányfeldolgozók újabban azt tervezik, s ezirányban már megtették a lépéseket, hogy az árpa jelenlegi túlkínálati piacán keresnek forrásokat a búza helyettesítésére.

Annak ellenére, hogy a hazai gyártásban évközi viszonylatban tavaly csaknem 20 ezer tonnával csökkent az árpa felhasználása, és a búza helyettesítése a takarmánykeverékekben szükségessé teszi kiegészítő enzimek alkalmazását, technológiai problémát nem okoz. Ilyen receptúrákat a skandináv országokban már régóta alkalmaznak. A sertéseknek készített takarmánykeverékekben az árpa aránya akár az 50-60 százalékot is elérheti, a baromfitápokban pedig bizonyos követelmények miatt 15-30 százalékos lehet.

Ismeretes, hogy az idei árpatermés legnagyobb gondja a szemek magasabb nitráttartalma, amely miatt a termés nem felel meg a sörárpa minőségi követelményeinek.

A malátagyártásra nem megfelelő árpa tehát helyettesítheti a hiányzó takarmánybúzát,, s amellett, hogy a feldolgozók számára is forrásokat takarít meg, elvben elháríthatná az akadályokat az élelmiszeripari búza kivitelének blokkolása elől. (yó)