Szlovák vadőr Amerikában: Stano egy amerikai nemzeti parkban dolgozott, nincsenek medvék, politikával nem foglalkoznak

Liptóban született és nőtt fel. A főiskola elvégzése után erdészként dolgozott a TANAP-nál, de világot akart látni. „Az akkori barátnőm és mostani feleségem, Martina két évig Alaszkában élt, ahol a gyermekekre vigyázott. Azt mondtuk, hogy együtt megyünk Amerikába” - emlékszik vissza STANISLAV HUDEC (47) a Sziklás-hegység Nemzeti Parkban töltött idejére. „Míg a mi nemzeti parkjainkban három-négy különálló szervezet van, és mindegyiknek megvan a maga főnöke, itt minden elemet egyetlen igazgató irányít, aki elismert szakember. Amit ő mond, az van. Ez nem politikai poszt, és egy kormányváltás biztosan nem fogja megingatni a székét. Ez is a különbség Amerika és köztünk” - árulta el Hudec, aki valószínűleg az egyetlen szlovák, aki önkéntes vadőrként dolgozott a tengerentúlon, és aki JÁN DZÚR-nak adott interjújában mesélt foglalkozásáról.

Tévedek, ha azt mondom, hogy az Egyesült Államokban a nemzeti parkok teljesen más elven működnek, mint Szlovákiában?
Egyáltalán nem. Míg nálunk a nemzeti parkhoz tartozó földterületek magánszemélyek, kereskedelmi társaságok vagy városi közösségek tulajdonában vannak, addig Amerikában ezek mind az állam területén vannak. Az állam a nemzeti park igazgatóságon keresztül biztosítja a nemzeti park teljes működését, beleértve a látogatók biztonságát, a tűzvédelmet, a természetvédelmet, a tanösvények tisztítását és a turizmust. Amikor Coloradóban voltam, a Rocky Mountain Nemzeti Park igazgatója alatt 260 ember, állami alkalmazott dolgozott. Míg az amerikaiak mindent a természetre bíztak, addig a park határain túl már voltak gazdálkodó erdők, de szintén állami kezelésben. Alattuk falvak és városok voltak, ahol az élet már normális volt.

Az Egyesült Államok hatalmas ország Szlovákiához képest. Mit tartanak meg nemzeti parknak?
A végtelen Sziklás-hegységből, amely Alaszkától Mexikóig húzódik, az amerikaiak csak egy aprócska részt tartanak fenn természetvédelmi övezetként. Hogy az embereknek legyen egy elképzelésük - ez olyan, mintha a Magas-Tátrában egy aprócska völgyet tartanánk fenn egész Szlovákiában. Ott tényleg nincs emberi beavatkozás a természet körforgásába, és a túrázó látni akarja, hogyan néz ki az igazi vadon. Ezért nem kellett a Sziklás-hegység Nemzeti Parkot az államnak támogatnia, nemcsak a belépődíjakkal tartja fenn magát, hanem az amerikai költségvetéshez is hozzájárult valamivel.

Hazánkban szinte minden hegység nemzeti park.
De melyik? Kilenc van belőlük, területük több tucat vagy száz tulajdonos között van feldarabolva, akiknek mind más-más prioritásaik vannak. Fásítják őket, sípályák vannak a hegyeken, vadászegyesületek kezelik őket, autók járnak rajtuk, kabinos felvonókat építenek. A hegyi szolgálat felel a túrázók biztonságáért az ösvényen, az ösvény a városi közösségé, és a nemzeti park igazgatósága jelöli ki. Ki fogja ezt valaha is rendbe tenni? Ha komoly nemzeti parkokat akarunk, akkor a területeket az államnak kellene felvásárolnia vagy hosszú távon bérbe vennie, és aztán fenntartani. Nincs elég pénzünk arra, hogy az összes jelenlegi parkot és egyéb védett területet és tájat támogassuk.

A szlovákiai hegyvidéket évek óta kéregbogár-katasztrófa sújtja, amely legutóbb a Feketebalog  környéki területet változtatta meg. A Sziklás-hegységet is megfertőzte?
A nemzeti parkban nem nő törpefenyő, az erdő alpesi rétekké változik. Egyébként azonban a Magas-Tátrára emlékeztetett, mind megjelenésében, mind méreteiben. Az egész nyugati oldala száraz volt a bogáncsnak. De ezt mindenki normális dolognak vette, kivéve, hogy a srácok a közigazgatásból láncfűrészt ragadtak, és szétfűrészelték az útra hullott ágakat. A fát lerakták az útról, és hagyták elrohadni, a természet gondoskodott a többiről. Ez már csak így van, az egyik fa elpusztul, és egy másik nő a helyén. A park több pénzt keresett az emberek kíváncsiságából, mint abból, hogy pénzzé tette a fát, majd új fákat ültetett. Ezt azonban itt nem lehet megtenni, nincs távoli vadonunk, és az ember mindig is hasznot húzott a hegyekből. A szarvasmarhákat botokkal legeltette, szénát készített belőlük, házait fából építette, fűtötte vele. Ennek ellenére gyönyörű biológiai sokféleség van itt, nagyragadozók, őzek, szarvasok, mormoták, zergék.