Barna foltok vannak a zöldbabon?

A babfenésedés az egész tenyészidőszakban károsíthat. A sziklevélen apró, barna, szabálytalan alakú bemaródások jelennek meg. Később ezen tünetek megtalálhatóak a száron, leveleken, majd a hüvelyen és a magokon is. A foltok kezdetben aprók, barnák vagy vörösesbarnák, majd fokozatosan megnagyobbodva kerek, ovális esetleg szabálytalan alakúvá válnak. A foltok szegélye kiemelkedik, közepe kivilágosodik és besüpped, bemaródik a növény szövetébe, tehát jellegzetes fenésedést (antraknózist) okoz. Súlyos esetekben a foltok összefolynak, és párducbőrszerű mintázatot alkotnak. A leveleken később megfigyelhető a levélerek részleges vagy teljes barnulása, a száron pedig hosszú, barna csíkok keletkeznek. A fertőzött magok fénytelenek, foltosak, aszottak. A gomba az említett foltokban konídiumtelepeket (acervuluszokat) képez, és az ezekben keletkező kocsonyás, nyálkás anyagba ágyazott konídiumokkal szaporodik.

Az acervuluszokból kiürült konídiumokat rovarok, eső és a szél terjeszti. A kórokozó a fertőzött magvakban, illetve egyéb növényi maradványokban telel át. A fejlődés folyamán a sziklevélről a lomblevélre és a szárra, később a levélre jut. Számára a páradús, hűvös nyár (18–20 C), valamint a sűrű állomány a kedvező. Száraz években nem kell vele számolnunk, viszont ilyenkor az öntözés hajlamosító tényező.

A védekezés legfontosabb eleme a megelőzés, azaz csak fertőzéstől mentes, csávázott vetőmagot ültessünk. A betegség ellen 2–3, majd 6–7 lombleveles korban, virágzás előtt és után, valamint a hüvelyfejlődés időszakában szükséges védekezni. Védekezésre a cineb, mankoceb, propineb, kaptán vagy folpet hatóanyagú szerek ajánlottak.

A szerző agrármérnök