Azonosítsuk a kórokozókat

A kiváltó ok gyors felismerésének gazdasági vonzata is van. Ha ugyanis ismerjük az elváltozás okát, mibenlétét, akkor már csak arra kell megkeresni a választ, hogy mivel védekezzünk, illetve összhangban vannak-e a kiadások a várható terméskieséssel, nyereséggel.

A betegségek azonosításakor a gyakorlatban néha elegendő, ha a főbb tüneteket felismerjük. Például elegendő annyit tudnunk, hogy lisztharmattal állunk szemben. Az már másodlagos kérdés, hogy a Sphaeroteca fuligiena, vagy Erysiphe cichoracearum idézte elő, a védekezés ugyanis mindkét esetben azonos.

A termelő általában a tanultak vagy a szakirodalomban közöltek alapján ismeri fel a rendellenességeket. A képzettebb, nagyüzemi gazdálkodást folytatók a szaklaboratóriumokat is felkeresik, ha valamilyen súlyosabb problémával szembesülnek.

A betegségek azonosításakor a tünetekből kell kiindulni, következtetni a betegség okára. Ez azonban nem mindig egyszerű. Például a kajszi gutaütésének kórokozóit egy kutatócsoport évekig kutatta. Az ő leírásuk alapján ma már könnyű azonosítani ezt a baktériumos betegséget. A betegségek felismeréséhez azonban még így is jó megfigyelőképesség, tapasztalat, és sokrétű tudás kell.

Előfordul, hogy a laboratóriumi azonosítás is eredménytelen, ha a mintavétel szakszerűtlenül történik, vagy a termelő kevés kiegészítő adattal tud szolgálni. Már a betegnek tűnő növényrész mintavételekor gondolnunk kell arra, hogy egyetlen tünet ritkán ad támpontot. Sokszor pedig éppen a legszembeötlőbb tünet jellemző a legkevésbé a betegségre, (pl. mint az embernél a lázas állapot). Ezért ha lehet, az egész növényi részt vizsgáljuk, lehetőleg a gyökérzetet is. Állapítsuk meg fejlettségét, növekedésének arányát. Figyeljük meg, hogy a szóban forgó tünet az egész növényen, vagy csak egy részén látható-e? A részleges elhelyezkedés fertőző betegségre enged következtetni, mert a tápanyaghiány tünetei, a mérgező vegyi anyagok vagy a fagy hatása egyöntetűen az egész növényen szokott jelentkezni. Érvényes ez még akkor is, ha a tünet súlyossága a fiatalabb és idősebb részeken eltérő fokozatosságot mutat.

A kísérő tünetek mellett számos kiegészítő körülményt is meg kell jegyeznünk. Ismerni kell a betegség fellelésének helyét és idejét egyaránt. Egyes betegségek ugyanis csak bizonyos körzetekben fordulnak elő, mások viszont a vegetációs idő meghatározott szakaszában lépnek fel. A szőlőorbánc például a síkvidéki, homoki szőlőkben ismeretlen. Az itt észlelt levélfoltosság hasonlíthat a szőlőorbáncra, okát mégis máshol kell keresnünk.

A betegségek azonosításakor keressük a választ arra a kérdésre is, hogy a tünetek hol találhatók, mindenütt, foltokban, vagy elszórtan egy-egy növényen. A foltszerűen előforduló betegségeknél valószínű, hogy a kórokozó a talajból fertőz, ha azonban a tünet csak egy talajfolt területére esik, élettani okra is gondolhatunk.

Érdemes tisztázni a korábban végrehatott vegyszeres kezelések hatását is. A gyomirtó okozta perzselést akkor zárhatjuk ki, ha sem a táblán, sem a környékén azt nem alkalmaztuk. A termesztett fajta ismerete is fontos, mert a kórokozó másféle elszíneződést vált ki mondjuk a fehér és a vörös szőlőfajtákon.

A helyszínen mindig győződjünk meg arról, hogy kizárhatjuk-e az állati kártevő jelenlétét. Elvégre azok is okozhatnak hervadást, színváltozást, torzulást. Kiváltképpen a levéltetvek, poloskák, atkák, tripszek szívásnyomait könnyű összetéveszteni betegségtünetekkel.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó