Az őszibarack levélfodrosodása

A szakszerű védekezést a tafrina ellen tavaly sok helyen elmulasztották. Ennek árulkodó jelei hosszú ideig a fán maradtak. De a látványnál a következmény még elszomorítóbb.

Ugyanis a korai súlyos lombvesztés a közvetlen termésveszteségen túl a hajtások vitalitását is rontja, „beérésüket” hátráltatja, fagyérzékenységüket növeli. Ez az állandó folyamat általános legyengülést, sőt fapusztulást is eredményezhet.

A tafrina hidegtűrő

A kórokozó felszaporodását alapvetően a rügyfakadás körüli időjárás határozza meg. A fertőzés akkor alakul ki, ha a hőmérséklet több napig 5–8 fokos, az időjárás csapadékos, a relatív páratartalom 95% körüli. A fák akkor is fertőződhetnek, amikor a nedvességborítottság a páratelítettség miatt magas, tehát a nedves levegő lehűlése, kicsapódása is kedvez a kórokozónak.

Az őszibarack esetében a termőrügyek általában néhány nappal hamarabb pattannak ki, mint a hajtórügyek. Egyes fajtánál azonban zöldülő hajtáscsúcsok vannak a már pattanó rügyek mellett. Ezért a termőrügyek pirosbimbós állapotában az ágakon már zsenge, a fertőzésre nagyon fogékony levélkéket találhatunk, amelyeket könnyedén fertőzheti a levélfodrosodás tafrina gombája.

A betegség első tünetei

A fiatal levélkéken kezdetben látható piros pont kifejlődését a levél rendellenes megnagyobbodása, megvastagodása, majd fodrosodása követi. Ilyenkor a hajtás és a levélnyél is torzulhat. Ám nem csupán a levelek, a virágok is fertőződhetnek, ha a virágzás alatt az időjárás hűvös, csapadékos. Ilyen esetben a virágok bibéi, porzószálai megvastagodnak, torzulnak, és nem termékenyülnek meg. A későbbi fertőzés esetén a már kötődött gyümölcs is megbetegedhet, torzul, húsa megpuhul, elrothad. Száraz, meleg tavaszon a fertőzés akár el is maradhat, ilyen volt például a 2003-as év. Mindenesetre leszögezhető, hogy a tömeges fertőzés bekövetkezése és a tünetek megjelenése után a kémiai védekezés már elkésett, ilyen esetben az ismételt permetezések eredményessége is csekély.

Hatékony megelőzést

A hatékony prevenció szükségessége egyértelmű, miként az is, hogy a védekezést a fertőzésveszélyes időszak végéig rendszeresen folytatni kell.

A kórokozó fertőzőképességét és a védekezési lehetőséget ismerve kijelenthetjük, hogy az eredményes védekezés szigorú megelőzést igényel. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a fák harmonikus tápanyag-ellátottságára. Jó, ha tudjuk, hogy egyes fajták fogékonyabbak a tafrina gombára, pl. a sárgahúsú őszibarackfajták és a nektarinok könnyebben fertőződnek. Mechanikai védekezéssel (metszéssel, faápolással) a telelő gombák tömege gyéríthető.

A vegyszeres védekezések közül létfontosságú a nyugalmi állapotban, valamint a fakadás időszakában, a fenológiai állapotban végrehajtott permetezés. A nyugalmi állapotban – lehetőleg még a metszés előtt – végzett első rezes permetezéssel csökkentjük a baktérium átvitelét a friss metszési alapokra. A metszés után a pirosbimbós állapotig ugyancsak rezes permetezéssel kezeljük a metszéskor ejtett kisebb sebeket. A nagyobbakat sebkezelő anyaggal kell közvetlen a metszés után kezelni.

A szerves gombaölő szerek alkalmazása akkor is indokolt, ha a hűvös idő tovább tart, és a szálvesszők csúcsrügyei már fakadnak, fertőződhetnek. A permetezést 5–7 naponként ajánlatos megismételni.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó