Az almatermésűek termőrészei

Az almafa vesszőinek oldalán végig magányos hajtásrügyeket találunk, melyekre jellemzők hogy hegyesek, és a vesszőhöz simulók. A vesszők csúcsán átmeneti, vagy termőrügyeket találunk – ez a fiatal fákra jellemző. A teljes termőrefordulás után általános termőrész alakulása a sima termőnyárs, amely 5–10 cm hosszúságú termőrügyben záródik, oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak. A dárda 4-5 cm hosszúságú termőrész csúcsán átmeneti vagy termőrügy alakul ki. Ha a dárda leveleit lehullatja, gyűrűs termőnyárs jön létre, nevét onnan kapta, hogy a levélnyelek ízesülési helyei gyűrűszerűen a termőrészen ottmaradnak. Ha a dárda termőrügyéből termés lesz, ennek kineveléséhez a levelek sok asszimilátát termelnek, a hajtás megvastagodik, húsos állományú lesz, és kialakul a termőbog, vagy a termőkalács. A termőbogon jól láthatók a gyümölcskocsányok tapadási helyei. A termőbog az almatermésűek legértékesebb termőrésze, mert ezen, a gyümölcsön kívül még midig jól fejlett átmeneti ter-mőrügyeket, vagy újabban elágazott dárdákat, sima termőnyársakat találunk.

A körtefákon az almához hasonló termőrész alakulásokat találunk. Egyes körtefajtákon a vesszők oldalrügyei is átalakulnak termőrügyekké. Néhány körtefajtánál, pl. a Hardenpont téli vajkörte, Téli esperes fákon gyakran találunk tövises ter-mőnyársat. Ezeken a nyársakon azonban termőrügyek nincsenek. Termőrügyei vegyes rügyek, mivel egy rügyben virágkezdemények és hajtáskezdemények is vannak. A birsnél rövid termőrészek kevésbé alakulnak ki. A birs termőrügyeit rendszerint az éves vessző csúcsán hozza. Ezek szélesebbek, mint a vesszők oldalán lévő hajtásrügyek. Termőrügyeik vegyes rügyek.

A szerző agrármérnök