Volkswagen Polo 1.4 TDI Comfortline

# Mellékletünk idei áprilisi számában jelent meg az új Volkswagen Polo első tesztje, konkrétan az 1,2-es, 65 lóerős benzinmotoros változaté. Bő egy hónap múlva – ugyancsak ötajtós karosszériával és Comfortline szereltségben – az autó 1,4-es turbódízel motorral felszerelt típusát is kipróbálhattuk.

A negyedik generációs Polo külsejéről az említett nagytesztben minden lényegeset elmondtunk, ezért most csak dióhéjban: hosszúság +15,4 cm, szélesség +2 cm, magasság +5 cm, tengelytáv +5,3 cm, csomagtér +25 l. Tömören: terjeszkedés a szélrózsa minden irányában. A felnőttesebb jelleget azonban távolról sem csupán a megnövekedett méretek adják, hanem a kocsi egész építési stílusa – a „mercis” fényszóró-kvartettől kezdve egészen a Passatéra emlékeztető hátsó lámpatestekig. Közöttük jól megformált karosszéria húzódik, amely ötajtós kivitelben a toldalék oldalablakoknak köszönhetően hosszabbnak tűnik, mint a háromajtós, pedig ugyanakkora (3897 mm). Mindez a VW konszern legjobb kiskocsi-padlólemezére épül (lásd még: Fabia, ill. az új Ibiza), ami kiváló menettulajdonságokat garantál.

Basic, Trendline, Comfortline, Highline – ez az új Polo négy szereltségi fokozata. Tesztkocsink tehát a harmadik volt, az alábbi listával (a Basic-ot meghaladó holmik +-szal jelölve): elektrohidraulikus kormányrásegítő, két frontlégzsák, két síkban állítható kormányoszlop, hőszűrő ablaküvegek, négyhangszórós autórádió, ciklusos ablaktörlők, állítható magasságú vezetőülés (+), központi zár (+), elektromos elülső ablakemelők (+), elektromosan állítható és fűthető külső visszapillantó tükrök (+), fiókok az elülső ülések alatt (+), a műszerfalból „kiugró” pohártartó (+), osztott hátsó üléstámlák középső könyöktámasszal (+), elülső ködlámpák (+), két hátsó olvasólámpa (+), megvilágított sminktükrök (+). A rádióról okvetlenül el kell mondani, hogy nem az alapmodellnél is kínált Alfa, hanem a jóval többet tudó Beta volt (+4300). Ugyancsak az opciós listáról származtak a 185/60-as gumikkal felöltöztetett 14 hüvelykes alufelnik (+24 700), valamint az elektromos ablakemelőkkel ellátott hátsó ajtók is (+21 100).

Az 1.4 liter hengerűrtartalmú turbódízel motort még az Audi A2 tesztje során ismertük meg (AUTÓ-MOTOR, 2001/8. szám). Hangja, mi tagadás, azóta sem lett szebb, legalábbis alapjáraton nem: a három henger berregése ilyenkor minden, csak nem kellemes muzsika a fülnek. Elég azonban egy kis gázadás, és minden megváltozik: a kopogó munkaütemek szolid duruzsolássá folynak össze, és a kocsiszekrény, illetve a váltókar enyhe remegése is egy csapásra megszűnik. Az igazi meglepetés azonban indulás után ér bennünket. A kis olajkályha 75 lóereje (55 kW) ugyanis önmagában sem kevés, de ennél sokkal értékesebb az alig kétezres percenkénti fordulatszám felett megjelenő 195 Nm-es csúcsnyomaték. Elsősorban neki – no meg a jól méretezett ötfokozatú kézi váltónak – köszönhető, hogy a mintegy 1200 kilogramm önsúlyú autó szubjektíve élvezetesen gyorsul, és objektív menetteljesítményeiért sem kell szégyenkeznie (legnagyobb sebesség: 170 km/óra, gyorsulás álló helyzetből 100 kilométeres óránkénti sebességre: 13,6 másodperc). A fogyasztás pedig aztán végképp elfeledtet velünk mindenféle berregést-vibrálást, hiszen átlagértéke országúton mindössze 4, városban 5,6, vegyes forgalomban pedig 4,5 liter 100 kilométerenként. Gázolajból, hogy el ne felejtsük. Lehet tehát számolgatni, hogy az 1,4 es TDI motorral felszerelt új, ötajtós Volkswagen Polo Comfortline mikor hozza vissza a befektetett összeget, ami opciók nélkül 488 000 korona. Ha ezt sokalljuk, de a motorból nem engedünk, a háromajtós Basic 443 ezer koronás árából is kiindulhatunk. (vgy)