Válaszol: dr. Bordás Sándor pszichológus

Az agressziót és a versengést. Az autó egy agresszív ember kezében nagyon veszélyes fegyver lehet. Nagyon sokan nem tudják, vagy nem is akarják kezelni a konfliktusok, frusztrációk hatására feltörő indulataikat, és az autót a felgyülemlett feszültségek kompenzálására használják. Ebben a lelkiállapotban a közlekedés szabályai semmissé válnak, a vezetőt csak indulatainak levezetése, kiélése vezérli. Ilyenkor akár tragédiák is bekövetkezhetnek, mivel számos váratlan helyzet adódhat, amelyekre az indulataira figyelő vezető nem tud időben reagálni. Az agresszív vezető gyakran jóval gyorsabban hajt a megengedettnél, mivel pontosan ez jelent számára feszültségcsökkentést; minél veszélyesebb egy helyzet, annál jobban oldódnak a benne kavargó indulatok. Az utakon folytatott versengés, rivalizálás (ki a jobb vezető? kinek van gyorsabb kocsija?) a közlekedés biztonságára nézve ugyanolyan veszélyes lehet, mint az agresszió. Egy ilyen helyzetben a rivalizálóknak a közlekedés írott és íratlan szabályai semmit nem jelentenek, mivel a fő cél: megmutatni a másiknak, hogy én vagyok a jobb. A következmény nemegyszer rendkívül súlyos, vagy akár halálos baleset.

Van-e tipikusan kelet-európai, esetleg azon belül szlovákiai gépkocsivezetői magatartás?

Úgy gondolom, hogy igenis létezik tipikusan kelet-európai gépkocsivezetői magatartás, amelybe szervesen beletartozik a szlovákiai is. Ennek külső és belső okai egyaránt vannak. A külsők közé sorolnám a kevés autópályát, a rossz utakat, melyek közvetve a vezetés stílusát is meghatározzák. A nyugat-európai vezető hozzászokott az autópályákhoz és a jó minőségű utakhoz, ahol biztonságosan és nyugodtan közlekedhet. Ezzel szemben nálunk – és általában Kelet-Európa országaiban – a kevés autópálya, a rossz minőségű és szűk utak ingerlékenynyé teszik a gépkocsivezetőt, aki talán a múltjából eredően sem eléggé toleráns a kollégáival szemben; ez viszont már a belső okok egyike. A nyugati országokban általános dolog a másik ember tisztelete és az individulalizmus megbecsülése, mégpedig függetlenül attól, „mi műves” a másik. Ez a kölcsönös tisztelet a közlekedésben is megnyilvánul. Különösen a zsúfolt városi forgalomban találkozunk előzékenységgel és udvariassággal, ami a mi városainkban közlekedőkről egyáltalán nem mondható el.

Az egyes személyiségjegyek hogyan nyilvánulnak meg a vezetésben?

Az orális típus például eszik, iszik, dohányzik, telefonál, esetleg állandóan beszél vezetés közben, rá tehát a szájjal kapcsolatos tevékenységek fokozott intenzitása jellemző. Ez a vezetés biztonsága szempontjából veszélyes is lehet, mivel tudjuk, hogy nem egy baleset történt már azért, mert a vezető telefonált, rá akart gyújtani, vagy éppen enni/inni szeretett volna. Az ilyen típusnak a biztonságos vezetés érdekében ajánlani lehet a rágógumit, amivel veszélytelenül élheti ki az orális tevékenységre való késztetést. Az in-trovertált (befelé forduló) személyiségtípust mély és elvont gondolatai köthetik le, miközben rutinszerűen vezet. Gyakran nem is tudja, hogyan jutott el egyik helyről a másikra, mert egész úton valamilyen problémán törte a fejét. Általában szeret egyedül vezetni, az esetleges útitársak jelenléte fárasztja és bosszantja, ezért keveset társalog velük Annak ellenére, hogy gondolatai gyakran másfelé kalandoznak, meglepően jól reagál a váratlan helyzetekre, ezért a statisztikák szerint kevés balesetet okoz. Az extrovertált (kifelé forduló) személyiségtípus mindenre figyel és reagál, ami körülötte történik. Mindent észrevesz, tudja, hogy melyik faluban mit és kit látott, hol milyen tábla volt. Többnyire utál egyedül vezetni, ezért gyakran vesz fel stopposokat. Mivel figyelme csapongó és mindenre kiterjed, nehezen különbözteti meg a fontos információt a kevésbé fontostól, ami váratlan helyzetekben kockázati tényező lehet.

Közlekedés szempontjából vannak-e kimondottan rizikós foglalkozások, s ha igen, melyek?

Azokat sorolnám ide, akik munkájukból kifolyólag szinte állandóan úton vannak, tehát a hivatásos gépkocsivezetőket. Ezen belül is széles a skála, hiszen pl. a mentőknek, tűzoltóknak, rendőröknek nemegyszer képességeik határán kell autózniuk, ha komoly értékek, de főleg emberéletek forognak kockán. Az ő esetükben bizonyos pszichikai és fizikai képességek egyszerűen elengedhetetlenek ahhoz, hogy munkájukat biztonságosan tudják végezni.

Kizárólag a biztonságot tartva szem előtt a férfiakat vagy a nőket tartja-e jobb vezetőknek?

Egyéb kérdésekben nőpárti vagyok, de itt a férfiakra szavazok. Azért tartom őket jobb vezetőknek, mert váratlan, kiszámíthatatlan helyzetekben gyorsabban és hatékonyabban tudnak reagálni, mint a nők.(v)