Téli gumik? Feltétlenül! Minél előbb!

A téli gumiabroncsok használatának előnyei ma már semmiféle fórumon nem képezhetik vita tárgyát. Legfeljebb abban oszlik meg az autósok véleménye, hogy mikor szükséges felszerelni őket: ha leesik az első hó, ha beköszöntenek az első fagyok, vagy már korábban is? Nos, azoknak van igazuk, akik az utóbbit állítják. A téli gumiabroncs ugyanis nemcsak mintázatában, hanem anyagának összetételében is különbözik a nyáritól, sőt éppen ez a legnagyobb különbség a két típus között. A szilikátok alkalmazása olyan keveréket eredményez, amely hidegben is megőrzi rugalmasságát, míg a nyári abroncs már +7 C-foknál elkezd merevedni, és a hőmérséklet további csökkenésével egyre keményebbé válik. Ennek közvetlen következménye a rosszabb tapadás és minden, ami velejár: a kocsi rosszabb iránytartása, kormányozhatósága, és a normálisnál akár 30-35 százalékkal hosszabb fékútja. Ugrásszerűen megnő tehát a baleset veszélye, amelynek során anyagi kárunk akkor is a téli gumiabroncsok megvásárlásának többszöröse lehet, ha mi magunk ép bőrrel ússzuk meg a dolgot. A téli köpeny másik nagy előnye a futófelület megfelelő mintázata. Ez egyrészt szélesebb, másrészt a nyári abroncsétól eltérően deformálódó barázdákból áll, amelyek a kerék gördülése során kipréselik magukból a havat. A nyári gumi mintázata erre nem képes, ezért barázdáit már néhány száz méter megtétele után eltömi a hó, amely nagyobb hidegben, sózatlan utakon ráadásul még meg is fagy. Abroncsunk ennek eredményeképpen az autóversenyzésben használatos „slick”-ké válik, ráadásul futófelületének kb. egyharmadát jég alkotja…

A megfontoltan gondolkodó autós számára tehát csak az lehet a kérdés, hogy milyen márkájú téli abroncsokat válasszon, hogyan cseréltesse ki őket, hol és hogyan raktározza a nyáriakat? A márka egyértelműen pénzkérdés, még akkor is, ha a rangosabbak általában valóban jobb minőségűek. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az olcsóbbak nem tennének eleget a téli gumikkal szemben támasztott valamennyi alapvető követelménynek. Ami a cserét illeti, elsősorban az a módja ajánlható, amely egyszeri pluszkiadást jelent ugyan, később viszont pénzt és időt takarítunk meg vele. Négy olcsó keréktárcsa megvásárlásáról van szó, amelyekre ha egyszer felszereltetjük az abroncsokat, utána minden évben megspóroljuk nyolc gumiszerelés költségeit, téli és nyári gumijainknál egyaránt kiküszöböljük a gyakori cserék jelentette sérülések veszélyét, és ha eljön az abroncsváltás ideje, nem kell beállnunk a gumiszerelő műhely előtti sorba, hanem mi magunk is elvégezhetjük a cserét az udvaron vagy a ház előtt. Az éppen pihenő gumiszett raktározása ilyenkor falra akasztott tárcsákon a legelőnyösebb, amikor a köpenyek fala minimális nyomásnak van kitéve. Ha viszont abroncsainkat tárcsa nélkül raktározzuk, felakasztásukkal vagy függőlegesen helyzetben történő tárolásukkal súlyos hibát követnénk el. Ilyenkor – feltételezve, hogy vízszintesen nem férnek el egymás mellett – fektessük őket egymásra, de ne feledkezzünk meg a havi egyszeri „rotációról” (amelyik legfelül volt, megfordítva kerüljön legalulra, és így tovább). Erre a deformációk elkerülése érdekében van szükség.

Végezetül néhány szót az újrafutóztatott gumiabroncsokról, amelyek kedvező áruk miatt sokak számára vonzó alternatívának tűnhetnek. Tanácsunk és javaslatunk: inkább ne. Tudatosítanunk kell, hogy egy ilyen abroncs már lefutott ötven-, hatvan-, nyolcvan- vagy akár százezer kilométert, nem tudni, milyen körülmények között. Bármennyire épnek tűnik kívülről, a legvékonyabb és igen sérülékeny részének számító oldalfalában rejtett repedések, szakadások lehetnek; de ha nincsenek is, a kordszövet mindenképpen sokkal elhasználtabb, mint egy új abroncsé. A futóztatás minőségére sincs semmiféle garancia: a megújított futófelület rosszabb esetben egyszerűen leválhat az abroncsról, ami tragikus következményekkel járhat.