Suzuki Wagon R+: Európában is bevált

Nem mondja senki, hogy nincs benne valami sajátságos báj! A szerző felvételeiA Suzuki még 1993-ban mutatta be Wagon R nevű mikrovanját Japánban, ahol azonnal az év autója lett. Csak az érdekesség kedvéért: 675 köbcentis motorral. A „+”-szal jelölt újabb nemzedék már az Opellel megkötött együttműködési szerződés keretében mutatkozott be 2000 tavaszán, illetve nyarán: a hajszálnyi lépéselőny a Suzukié volt. Nem egypetéjű ikrekről van szó, mert mindkét gyár a saját motorjait használja. A Wagon R+ első tesztjét mellékletünk 2001. februári számában közöltük: a kocsi szereltsége azóta jóval gazdagabbá vált, ami indokolttá tett egy újabb találkozást.

ALAKTAN

A Wagon R+ mindennek nevezhető, csak hagyományos formátumú autónak nem. Tény, hogy sokan nemes egyszerűséggel rondának titulálják, de nem árt, ha ők is tudják, hogy: 1) ilyen kocsiban jóval magasabban ülünk, mint egy átlagos személyautóban ami szubjektíve jó érzés, objektíve pedig biztonságos; 2) fejünk felett kupolányi magasságú tér van, ami például ki- és beszálláskor, vagy a hátul utazó gyermekek „rendezésekor” nagyon jól jön. S végül, de nem utolsósorban: ekkora alapterületen ilyen méretű belső tér csak a Wagon R+/Agila fémjelezte kocsiépítési módszerrel érhető el, akár szépnek tartjuk a végterméket, akár nem. Különben bárki bármit mond, a miniatűr buszlimuzinban van egyfajta sajátságos báj, ha másért nem, éppen a mássága miatt. Áramvonalakból, százféleképpen megformált ívekből-hajlatokból ugyanis van éppen elég.

BELTÉR, KOMFORT, SZERELTSÉG

Csaknem egy és egynegyed köbméter kiválóan hasznosítható tér! Azzal kezdjük, hogy három és fél méter hosszú alapfelületen ekkora teret összehozni kisebb csodával ér fel. A minimobil poggyásztere alapméretben is 300 literes, de egészen 1200 literig bővíthető. Méghozzá rendkívül egyszerűen, mivel az osztott ülőlapokhoz hozzá sem kell nyúlnunk, a fejtámlákat sem kell kiszerelnünk: a kibiztosított üléstámlákat egyetlen mozdulattal előredöntjük, és kész. Azt viszont a számok nem árulják el – igaz, a képek annál inkább —, hogy a csomagtér szinte száz százalékig kihasználható. Nem deformálják kerékdómok, bővítve pedig szinte szabályos kocka alakú, amibe öröm a pakolás. Belül is jóformán ott találunk valamilyen zeget-zugot, ahová nyúlunk vagy nézünk: a kesztyűtartó és a volán alatt széles polcot, a jobb elülső ülés alatt meglepően nagy térfogatú fiókot, az ajtókon hat zsebet, a váltókar előtt pedig dupla pohártartót. Az alapszereltség terén a plusz két oldallégzsák jelenti a legnagyobb előrelépést, hátul megjelent a harmadik fejtámla, a többi értékesebb holmi tételesen: szervokormány, elektromos elülső ablakemelők és tükörmozgatók, kétfázisú központi zár, állítható magasságú vezetőülés, tetősínek. Az ABS feláras tartozék (25 000,-), tesztkocsink ESP menetstabilizáló rendszerrel is fel volt szerelve. Ami az általános komfortot illeti, tény, hogy nem a csúcsokat ostromolja a kis Suzuki, de kényelmetlennek semmiképpen sem nevezhető.

MOTOR, MENETTULAJDONSÁGOK

Mint már szó volt róla, a Suzuki Wagon R+ csupán motorizációban különbözik ikertestvérétől, az Agilától. Míg ott két Opel aggregát közül lehet választani, a mi piacunkon a japánok kezdettől fogva egyetlen, 1293 cm3-es benzinmotorral kínálják az autót. Legnagyobb teljesítménye 55 kW (75 LE)/5500 min-1, maximális forgatónyomatéka 115 Nm/4250 min-1. Amit a Wagon R+ ezzel az erőforrással nyújtani tud, az maga a kompakt kategóriás kisautók átlaga, semmivel sem több, vagy kevesebb. Talán a motor pörgős jellege az, ami a viszonylag kis önsúllyal kombinálva némi dinamikai többletet eredményez, de a sebesség fokozódásával ez is eltűnik; felemészti a nagy homlokfelületű karosszéria légellenállása. Ez utóbbinak tudható be a relatíve alacsony végsebesség is (155 km/óra), a fogyasztás viszont – megörökölve a Swiftek talán legvonzóbb tulajdonságát – még így is igen barátságos értékeket mutat (városban 8,4, országúton 5,3, vegyes forgalomban 6,4 l/100 km). Ami azonban a legjobban meglepett bennünket – tegyük, hozzá: kellemesen —, az a 170 cm magas, rövid tengelytávú autó kiváló stabilitása volt. Az első derékszögű kanyarba még szinte csak lépésben mertünk behajtani, de már akkor megéreztük, hogy ebben az alvázban jóval több van. Utána fokozatosan növeltük a sebességet, és egyre jobban álmélkodtunk: semmi csúszkálás, semmi billegés. Mintha teljesen szokványos, fél méterrel alacsonyabb kiskocsiban ülnénk! Az elektronikus menetstabi-lizátor természetesen ekkor már sűrűn be-bekapcsolt, de tényleg csak besegített: sem helyettünk, sem az autó helyett nem kellett krízishelyzeteket megoldania.

ZÁRSZÓ HELYETT

A Suzuki Wagon R+ két jól behatárolható vásárlói célcsoportnak készült. Az elsőbe azok tartoznak, akik – viszonylag kevés pénzért – az átlagízléstől jócskán eltérő, már-már polgárpukkasztó fazonú autót akarnak, a másodikba pedig azok, akiknek bármi oknál fogva egy tágas, nagy rakodókapacitású alsó kategóriás személygépkocsira van szükségük. Akinél ez a két szempont találkozik, ideálisabb járművet keresve sem találhatna magának.

Főleg nem 375 000 koronáért; ennyi ugyanis a Suzuki Wagon R+ induló ára a szlovákiai piacon. Vas Gyula