Škoda Superb 2.0 TDCI: csak a tér

Azon a héten, amikor a Superbet kaptam tesztre, szándékosan egy hosszabb utat terveztem be. Ki akartam próbálni, milyen huzamosabb ideig vezetni a Škoda zászlóshajóját. Rájöttem, a tesztsofőrök munkájának egyik hátránya, hogy nem ülhetnek hátul. Ezt az autót ugyanis az élvezheti igazán, aki hátul eltesped benne. Na jó, azért vezetni sem rossz.

A Superb hátsó ülésein valóban olyan hely van, mint egy limuzinban.

Ha az autót alacsonyabb sofőr vezeti, aki az ülését még inkább előre tolja, akkor hátul már teljesen kinyújthatja az ember a lábát.

A könyöktartóba egy üveg és néhány apróság elfér, még egy laptopon is kényelmesen lehet dolgozni az autóban. Aki pedig intimitást akar átélni a hátsó üléseken, mert hát ilyen tágas autóban erre is van lehetőség, annak elég lehúzni az ablakon az extra felszerelésként rendelhető sötétítőt.

Úgy igazán már csak egy kis konferenciaasztal hiányzik, s ha a hátsó ülések támláját is le lehetne hajtani, akkor azt hiszem egy másodperc alatt elaludnék benne.

Adaptív lengéscsillapítás

Ugyancsak extrának számít az adaptív lengéscsillapítás, amely azt kell hogy mondjam, megéri az árát. Korábban már ugyan rövid ideig vezettem a Superbet, ám ennek az alváznak az előnyeit csak hosszabb utakon, s különböző útfelületeken lehet igazán kipróbálni. Például amint átkapcsoltam a Comfort üzemmódból a Sportra, az autóban rögtön érezni lehetett minden egyes egyenetlenséget. Az alváz merevvé vált, sztrádán nagyobb sebesség mellett is teljesen magabiztosan viselkedett. Ez az üzemmód autópályán ideális, országúton viszont jobb a Comfort. Ebben a Superb hajlamos úgy hömpölyögni az úton, mint egy nagy bárka, ami szintén elmélyíti a limuzinfeelinget.

Ezért gondolom, hogy aki már az extra felszerelés közül válogat, annak nem kellene megfeledkeznie erről az adaptív alvázról, mint ahogy a csomagtérben található – komolyan rendkívül praktikus – hálókról és szitákról a bevásárlás rögzítésére. A multimédia-rendszer legnagyobb kivetítője vagy a láblengéssel nyitható csomagtér ajtaja már csak afféle hab a tortán.

Azonnal fékez

Az autót rendkívül kényelmes vezetni, hosszabb távon ideálisnak mondható. Akaratlanul sikerült a sztrádán az automatikus vészfékezést is kipróbálnom, amikor egy óvatlan pillanatban hirtelen leállt az előttem haladó autó. A rendszer korábban fékezett le, mint ahogy én padlóra tapostam a fékpedált.

A multimediális rendszer aktuális információkat ad a kocsisorok hosszáról, irányáról és arról is, körülbelül mennyi ideig fogja hátráltatni a forgalmat.

Ami pedig a fogyasztást illeti, többnyire autópályán száguldoztam s mégis hat liter alatt maradt 100 kilométeren. Le a kalappal.

Összegezve és aláhúzva

Nehéz bármit is kifogásolni, az új Superb egyszerűen jó autó. Nekem mondjuk csalódást okozott az utastér kivitelezése, olyan túl fád ahhoz képest, milyen autóról beszélünk, ez viszont ízlés kérdése.

Aki a Superb korábbi generációját váltja fel erre, annak egyszerűen tetszeni fog. Aki pedig Octávián nevelkedett, s ez lesz az első Superbje, az imádni fogja.