Škoda Octavia Combi 1.9 TDI Elegance: Túrakocsi!

Finomabb vonalú a hűtőmaszk, sarkítottabbak a fényszórók, szebben domborodik a motorháztetőA szerző felvételeAz alaposabb próba egy montenegrói utazás volt, olykor 37 fokos hőségben, máskor 1670 méteres tengerszint feletti magasságban vezető utakon. Mindez négytagú családdal és szabadsághoz telerámolt kofferrel, tehát közel a teljes terheléshez. Összesen több mint 2000 kilométert tettünk meg így, és az Octavia Combi minden szempontból ideális túraautónak bizonyult.

Külalak, besorolás

Már csak azért is, mert méretei alapján a kocsi immár habozás nélkül a középkategóriába sorolható. Hosszúsága 6, tengelytávja 7 centiméterrel, csomagtere 32–108 literrel lett nagyobb az elődéhez képest; mi természetesen főleg ez utóbbiból profitáltunk, de a hátul ülők sem panaszkodtak helyhiányra. S hogy azért a szokásos külalak-ismertető se maradjon ki: az új Octavia kombi változatára is érvényes, hogy a Škoda nem a gyorsan múló divatirányzatokra, hanem az időtálló formákra épít. Az autó tulajdonképpen a harmadik karosszériaoszlopig azonos az Olaszországban formatervezői díjat nyert limuzinváltozattal, ám innentől kezdve a régi kombihoz képest is akad egy-két pozitív változás: például íveltebb lett a hátsó karosszériaoszlop, ami sportosabb, dinamikusabb oldalnézetet eredményezett. Általánosságban pedig az apróságnak tűnő, finom ecsetvonások – szélesebb, íveltebb keretű hűtőmaszk, erőteljesebben sarkított fényszórók, szebben domborodó motorháztető, a külső visszapillantó tükrökbe épített irányjelzők, esztétikusabban tagolt hátsó lámpatestek – bizonyítják, hogy néhány diszkrét beavatkozással is sokat lehet javítani egy autó fazonján.

Komfort, szereltség, térkínálat

Mint már említettük – és képünkön is jól látható – a hátul utazók élettere jócskán kitágult; ez az új Octavia egyik legnagyobb pozitívuma az elődmodellhez képest. Az üléstámlából ráadásul széles könyöktámasz hajtható ki, amellyel szükség esetén a csomagtérbe is átjárót nyithatunk. Ajtórekeszek itt is vannak, a két térképzseb sem hiányzik, elöl pedig még ennél is nagyobb bőségben vettek körül az ilyenkor nélkülözhetetlen kis rakodózugok: hűtött italboksz a középső kartámlában, csukható szekrényke a középkonzol tetején és alján, fiók az anyósülés alatt, praktikus kis fülek mindkét elülső ülés oldalán. A kesztyűtartó mellesleg szintén temperálható volt, hűtött italok tehát az egész út folyamán bőséggel álltak rendelkezésünkre. Az Elegance csúcsszereltség kellékei közül természetesen a kétzónás automata Climatronic légkondi áldásait élveztük a leginkább, amelynek hátul külön szellőzőrácsai voltak, de a sík útszakaszokon jól jött az ugyancsak standard tempomat is. Az elülső ülések deréktámasszal is fel voltak szerelve, oldaltartásuk és keménységük ideális volt, fáradságot kilométerek százai után sem éreztünk. Biztonságunkról ABS, kipörgésgátló, fékasszisztens és elektronikus menetstabilizáló rendszer, valamint négy légzsák gondoskodott; ehhez jöttek még a mosóval ellátott xenonégős fényszórók, amelyekkel éjszaka is gyerekjáték volt közlekedni a szerpentines útszakaszokon. A feláras, CD-lejátszós Stream rádió 8 hangszórón keresztül muzsikált, a fedélzeti számítógép viszont szintén alaptartozéknak számított. S bár az impozáns térkínálatra már többször utaltunk, ismételten ki kell emelnünk, hogy a csomagtartó 580 literes alapmérete még a középkategóriában is kiemelkedő értéknek számít (Renault Laguna Grandtour: 475, Opel Vectra Caravan: 530, Peugeot 407 SW: 450, Ford Mondeo Station Wagon: 540 l.) Poggyászt – ruhaneműt, kosztkiegészítőt, szabadidő-kellékeket stb. – tehát gyakorlatilag korlátlan mennyiségben vihettünk magunkkal…

Motor, meghajtás, menettulajdonságok

Bár tesztkocsink erőforrása a kínálatban szereplő két turbódízel közül a gyengébbik volt, a 105 lóerő, de főleg az alacsony fordulatszámon megjelenő 250 newtonméter minden helyzetben elégségesnek bizonyult. Az ötfokozatú váltó ügyes használatával nem volt gond az előzés, a szerpentineken 2200 körül pörgő motorral, egyenletes tempóban kapaszkodhattunk felfelé – és történt mindez a legmostohább körülmények között is 6 litert alig meghaladó fogyasztás mellett! A hajtűkanyarokban – természetesen az ésszerűség határai között – a kocsi stabilitását is próbára tettük: a 15 hüvelykes dísztárcsákra húzott 195/65-ös abroncsok megbízhatóan vezették a hosszú fart, kitörési hajlamnak nyomát sem éreztük. Az igazi bomba azonban a már idehaza összegzett átlagfogyasztás volt, amelyet háromszor is ellenőriztünk, annyira hihetetlennek tűnt: 5,7 liter 100 kilométerenként! Több mint 2000 kilométer megtétele után, benne a barátságtalan bosznia-hercegovinai utakkal, az 1670 méter magas Jezerski vrh-re való felkapaszkodással, a tengerparti dugókban történő gyakori araszolással, és a szinte folyamatosan csúcsrajáratott klímaberendezéssel!

Zárszó helyett…

…csak megismételhetjük, amit a bevezetőben már leírtunk: hosszú és igényes utunk során az 1,9-es turbódízel motorral felszerelt, Elegance csúcsfokozatú Octavia Combi ideális túraautónak bizonyult. Egy defektet leszámítva – amit mellesleg a műszerfal egyik kontrollégője azonnal tudtunkra adott – a legkisebb probléma nem adódott vele, fogyasztásától pedig egyszerűen el voltunk ragadtatva, hiszen egyetlen tankolással értünk le Komáromból a 930 kilométer távolságra fekvő montenegrói tengerpartra! EZT csinálja meg akárhány korszerű, közvetlen befecskendezéses benzinautó…! Vas Gyula

Hengerűrtartalom: 1896 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 77 kW (105 LE)/4000min-1

Legnagyobb forgatónyomaték: 250 Nm/1900min-1

Sebességváltó: ötfokozatú kézi

Legnagyobb sebesség: 191 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,9 s

Menetkész tömeg: 1390 kg

Méretek (h/sz/m): 4572x1769x1468 mm

A csomagtér űrtartalma: 580–1620 l

Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 6,5/4,4/5,2 l/100 km

Az üzemanyagtartály űrtartalma: 55 l

Ár: 774 990 korona