Opel Vectra GTS 3.2 V6: Villámcsapás

Zömök fényszórók, magasan húzódó övvonal, keskeny oldalablakok, alacsonyra ültetett karosszéria Commodore, Monza, Calibra – van, ki e neveket nem ismeri? Ha igen, eláruljuk: az Opel GT kategóriás sportmodelljeiről van szó, amelyek egészen 170 lóerőig eljutottak. Közülük már a legutóbbit, a Calibrát sem gyártják; az Astra Coupé, próbált a helyébe lépni, amely motorteljesítményben (190 LE) előbbrelépett ugyan, de gyorsan kiderült, hogy nem helyettesíthet egy ilyen formátumú autót. Az igazi őrségváltásra csak nemrég, az új Vectra GTS megjelenésével kerülhetett sor. Az impozáns méretek néhány év távlatából is megteremtették a folytonosságot, a kupés karosszéria is jóleső asszociációkat ébreszt, de ami talán a legfontosabb: az erőpotenciál átlépte a mágikus 200 lóerős határt. Legalábbis a sorozat csúcsmodelljénél, amellyel emlékezetes napokat tölthettünk együtt január közepén, egy szerencsére éppen hómentes időszakban.

ALAKTAN

Az új Opel Vectra a legagresszívebb külsejű középkategóriás limuzinok közé tartozik; ez még a „civil” négyajtós változatra is érvényes. A sok ívelt macskaszem után üde változatosságot jelentenek a férfiasan tömör rajzolatú fényszórók, amelyek között szinte fenyegetően sötétlik a széles légnyelőnyílás. A GTS azonban még erre is rátesz néhány lapáttal: az elülső lökhárító alatt további hatalmas légnyelő tátong, a mindössze 0,28-as cx-értékű ötajtós karosszéria oldalnézetből kupénak is simán elmenne, hátul decens légterelő köti össze a lámpatestek csúcsait, és az egész autó szinte az úttesthez tapad, annyira alacsonyra ültették. Az impozáns méretű, 17 hüvelykes könnyűfém keréktárcsák is nyomban elárulják, hogy nem holmi szelíd, kezes családi önjáróhoz van szerencsénk.

BELTÉR, KOMFORT, SZERELTSÉG

Máris helyesbítünk: méreteit és komfortját tekintve családi nagylimuzinnak is tekinthető a Vectra sportváltozata. Erről a mellékelt fotók alapján is bárki meggyőződhet, akár a hátul ülők életterét, akár a poggyásztér nagyságát és pakolhatóságát veszi szemügyre. A tesztelt legmagasabb Elegance komfortfokozatban standard tartozéknak számít a hat légzsák (közülük a két függönylégzsák az elöl és hátul ülőket egyaránt védi), a kézi vezérlésű légkondi, a volánról távirányítható CD-lejátszós rádió, a fedélzeti számítógép, és természetesen a szokásos elektromos kütyük (ablak- és tükörmozgatók, távirányítású központi zár stb.). Ami pedig az aktív biztonsági rendszereket illeti, az Opel kissé átírta az autós ábécét, mert a megszokottak mellett (ABS, EBD, ESP, TC) olyan újabb rövidítéseket kellett megtanulnunk, mint a CBC (Cornering Brake Control – a kanyarokban működésbe lépő fékhatás-kiegyenlítő berendezés) vagy az IDS (Interactive Driving System, szabad fordításban interaktív futómű). Tesztkocsinkat azonban az opciós kellékek tették igazán nagystílűvé, tehát (zárójelben az árral) a kétzónás automata klímaberendezés (17 900), az elülső és hátulsó parkolószenzorok (15 600), a sebességszabályozó automatika (15 800) vagy a fűthető elülső ülések (10 000). Ezek az ülések egyébként kifejezetten sportos szabásúak, nagyszerűen tartják a testet, amire itt nagy szükség lehet. A beltér egyik legszembetűnőbb eleme a műszerfal közepén elhelyezett nagyméretű, képernyőnek is beillő színes kijelző, amelyről nemcsak a rádiókészülék, a klímaberendezés és a fedélzeti számítógép adatai olvashatók le, hanem 18 000 koronás felárért a navigációs rendszeré is, már ahol ez a rendszer működik. Azt talán mondanunk sem kell, hogy az enteriőrben kizárólag a legjobb minőségű műanyagokat használták fel, kopogós felületeket még elvétve sem találtunk. Úgyhogy végeredményben csak egyetlenegy dolgot kifogásoltunk: az irányjelzők és az ablaktörlők bajuszkapcsolói ugyanis joystick-rendszerűek, tehát kibillentésük után alaphelyzetbe ugranak vissza. Nagyon nehéz megtanulni, hány, vagy éppenséggel milyen erősségű billentés kapcsolja baloldalt az irányjelző rövid, illetve tartós ciklusát, jobboldalt pedig a ciklikus, normális és gyors üzemmódot.

MOTOR, MENETTULAJDONSÁGOK

Mondaná valaki, hogy ez itt egy hathengeres, 3200 köbcentis motor? A Vectra GTS modellsorozatának négy tagja közül a leggyengébb is 122 lóerős (1.8 16V), a csúcs pedig a 3,2 liter hengerűrtartalmú, V6-os ECOTEC benzinmotor. Minden idők legerősebb sorozatgyártású Opel motorjáról van szó, mint ahogy a Vectra GTS 3.2 V6 is a szériában gyártott leggyorsabb személygépkocsi, amely körbe zárt villámot hordott az orrán. Mellesleg: a teljesítménymutatók alapján el voltunk rá készülve, hogy a motorháztető felnyitása után egy monstrumot pillantunk meg. Ehelyett tessék csak megnézni: így fest Opel-kiszerelésben egy hathengeres, 3200 köbcentis motor. Simán elférne mellette még egy ugyanilyen… Építésénél nemcsak alumíniumot, hanem magnéziumot is használtak, szívócsöveinek effektív hosszúsága a terhelés függvényében automatikusan változik, így alacsony fordulatszámon is jelentős nyomatékmennyiség áll a vezető rendelkezésére. Amit pedig az országúton produkál a jócskán 200 LE fölötti erőpotenciál, azt nehéz szavakba önteni. Főleg kézi váltóval kombinálva, amely nem akar okosabb lenni, mint a vezető, hanem ráhagyja, meddig óhajtja pörgetni a motort és mikor méltóztatik váltani. Egyesben még nem érezzük igazán, mi van a talpunk alatt; ebben a fokozatban még egy lényegesen gyöngébb aggregát is képes füstölésig kipörgetni a kerekeket. A másodiktól kezdve azonban már élményszámba megy az autózás a V6-os Vectrával: a kocsi a gázpedál nyomásával egyenes arányban gyorsul, miközben a motort alig hallani, csak a levegő süvölt egyre hangosabban az ablakokon túl. A kétszázat játszi könynyedséggel elérjük, és még mindig bőségesen van erőtartalékunk; a feszes csillapítású interaktív futómű ugyanakkor kellően biztonságossá is teszi szórakozásunkat. Amely még csak túlságosan sokba sem kerül, lásd a fogyasztás adatait.

ZÁRSZÓ

Az Opel Vectra GTS 3.2 V6 kivételes tulajdonságai ellenére sem tekinthető aranyifjak játékszerének; inkább olyan nagycsaládok szállítására találták ki, ahol az apuka szeret és tud is autózni. És persze pénze is van rá, hogy egy ilyen egzotikumot tartson családi kocsi gyanánt… Vas Gyula