Nissan Terrano 3.0 16V DDTi Wagon

Impozáns az orr-rész, de gallytörővel „macsósabban” mutatna A szerző felvételeiA Nissan két komoly terepkocsija között tavalyig 33 lóerő volt az erőkülönbség. A Terrano 2002-es felfrissítésével ez a különbség gyakorlatilag eltűnt: a háromliteres, hengerenként négyszelepes turbódízel motor elhanyagolható 4 lóerőre faragta le a teljesítménybeli hátrányt a nagyobb testvér Patrollal szemben. Ezzel a motorral kaptuk meg mi is a Terranót a szokásos egyhetes tesztelésre, amelynek során nemegyszer szó szerint elképedtünk azon, mit tud az autó. De menjünk szépen sorjában.

ALAKTAN

Az igazi, kemény terepesek közül legfeljebb a legendás Hummer, a Mercedes G vagy a Land Rover Defender akar annak látszani, ami; a többiek külalakja, valljuk meg őszintén, a gyorsan változó divatirányzatokat követi. Ez részben az új Terranóra is érvényes, de ha jobban odafigyelünk, hamar észrevesszük, hogy nem aszfaltdzsip áll előttünk. A tekintélyes hasmagasság és a szokatlanul nagy kerékjáratok sejtetni engedik, hogy ezt a szép kocsiszekrényt olykor árkon-bokron át kell vinniük a 235 mm profilszélességű gumiabroncsoknak. A kipufogó sem a talaj felett lóg, hanem szinte a kocsi hasához tapad, ahol a legkevésbé van útban. Ha pedig vesszük a fáradságot és benézünk a küszöb alá, látni fogjuk, hogy klasszikus létra típusú alvázhoz van szerencsénk, merev hátsó futóművel, elöl-hátul keresztstabilizátorokkal. Hasznos ez a kis mustra, mert elárulja, hogy a legnehezebb terepen sem lesz félnivalónk.

BELTÉR, KOMFORT, SZERELTSÉG

A kocsit ötajtós (Wagon) karosszériával kaptuk meg tesztelésre, másik változata a háromajtós Hardtop. A tekintélyes hosszméret összesen 7 ülőhely kialakítását tette lehetővé, bár a hátsó kettő nem túl komfortos. Viszont ha nincs szükség rájuk, egyszerűen felhajthatók vagy – mint képünkön is látható – kiszerelhetők, s így az alapméretben nem túl nagy csomagtér is csaknem megháromszorozódik. (A majdnem 2 köbméteres maximum csak a második üléssor felszámolásával érhető el.) A többi ülés kényelmével szemben a legkisebb kifogás sem merülhet fel, főleg hogy szükség esetén az elöl-hátul felszerelt kapaszkodókat is igénybe vehetjük. A beszállást széles lépcső könnyíti meg, a személygépkocsikénál jóval magasabb üléspozíció nemcsak biztonság-, hanem egyfajta szuverenitásérzetet is ad. Egyébként minden oldalról a jobb limuzinok teljes komfortja vesz körül bennünket. A Luxury szereltségi fokozat tulajdonképpen csak a bőrülésekkel „szegényebb” a csúcsot képviselő Elegance-tól, mivel a két-két front- és oldallégzsákot, a háromcsatornás/négyszenzoros ABS-t, a riasztóberendezéssel kombinált kétfokozatú távirányítású központi zárat, a fő fényszórókba épített ködlámpákat, a reflektormosókat, az elektromos napfénytetőt, a klímaberendezést, a külső hőmérőt, az elektromos ablak- és tükörmozgatókat, a fűthető elülső üléseket, a volánról távirányítható CD-lejátszós rádiót valamint a fautánzatú berakásokat itt is standard tartozékként találjuk.

MOTOR, ERŐÁTVITEL

A 2953 köbcentis, közteslevegő-hűtős turbódízel tulajdonképpen a Patrol GR négyhengerese, de – valószínűleg lélektani okokból – lefaragtak belőle szűk 3 kilowattot. Az össztömeg és a teljesítmény viszonyszáma – 22,83 kg/kW – azonban a Terranónál kedvezőbb (Patrol: 26,55), így a dinamikai mutatók tekintetében is a kisebbik testvér a jobb. Apró adalék a motorhoz, hogy nyomatékát automata váltóval kombinálva 343 Nm-re emelték. Tesztkocsinknak azonban hagyományos ötfokozatú kézi váltója volt, segédváltóval kiegészítve. Ha ezt nem vettük igénybe, hátsókerék-meghajtással autóztunk, ha ez kevésnek bizonyult, a rövid váltókart menet közben „4WD” állásba billentve összkerékhajtással mehettünk tovább. Ugyanezzel a karral kapcsolhattuk a felezőt, szép magyar szóval a redukciót. Külön differenciálzár nincs, de a megnövelt összetartású hátsó differenciálmű a legszélsőségesebb helyzetekben is elegendőnek bizonyult.

ORSZÁGÚTON ÉS TEREPEN

A két leghátulsó ülés kiszerelésével tekintélyes méretű csomagteret kapunk Minden gyártó kínosan ügyel arra, hogy terepjárói – fazontól függetlenül – minél jobban megközelítsék egy hagyományos limuzin menettulajdonságait. A Terrano is többé-kevésbé „személyautósan” viselkedik az országúton, legfeljebb a gyorsan vett kanyarokban dől meg kissé jobban a hosszú rugóutak miatt. Borulásveszélyről azonban természetesen szó sincs, a nehéz technika alul van, s vele a kocsi súlypontja is. A végsebesség és a gyorsulás is megüti egy átlagosnál mozgékonyabb személygépkocsi mércéjét. A Terranót azonban – terepre kell vinni, mert amit ott tud, az csakugyan nem mindennapi. Lehetőleg minél nehezebb terepre, mert kivételes tulajdonságai ott mutatkoznak meg igazán. A masszív alváz a legkisebb nyögdécselések nélkül lendül át a bombatölcsérnyi kátyúkon is; amikor becsukott szemmel már egy kiadós csattanást vártunk, a kocsiszekrény csak egyet hullámzott, és túl voltunk a dolgon. Az országúton lágynak vélt rugózásról itt kiderült, hogy éppen annyira feszes, amennyire kell: a legnagyobb kilengéseket is játszva közömbösítette, ugyanakkor nem engedte „odacsapódni” a kasznit. A minden elektronikát nélkülöző, bevált off-road hajtáslánc megbízhatóan működött; tulajdonképpen csak ilyen technikát kezelve érzi úgy az ember, hogy igazi, klasszis terepjárót vezet. Fokról fokra vittük egyre kritikusabb, olykor megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe az autót, és ugyanígy fokozatosan tudatosult bennünk, hogy ha megnyugtató zöld fényével ott világít a műszerfalon a 4x4-es üzemmód ikonja, a legkisebb okunk sincs az aggodalomra. A háromliteres motor erőpotenciáljáról pedig tömören csak annyit, hogy a felezőre tulajdonképpen nem volt szükségünk. Akkor is csak elővigyázatosságból kapcsoltuk be, amikor végeláthatatlan sártengerré vált előttünk az addig csak hókásás mezei út, de ugyanazt a szakaszt mindannyiszor sikeresen abszolváltuk „normális” első, olykor második fokozatban is. Ilyen tehát a második generációs Nissan Terrano: kompromisszumok nélkül megépített igazi terepkocsi, amely minden akadállyal képes megbirkózni, ami négy kerékkel leküzdhető. Este pedig – szépen megmosva – indulhatunk vele a színházba. Vas Gyula

NÉVJEGYKÁRTYA

Modell: Nissan Terrano 3.0 16V DDTi Wagon

Karosszéria: ötajtós

Motor: négyhengeres, 16 szelepes, közvetlen befecskendezéses turbódízel közteslevegő-hűtővel, 2953 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 113 kW (154 LE)/5000 min-1

Legnagyobb forgatónyomaték: 304 Nm/1600 min-1

Sebességváltó: ötfokozatú kézi, segédváltóval

Legnagyobb sebesség: 170 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 13,5 s

Hasmagasság: 205 mm

Gázlómélység: 540 mm

Maximális oldaldőlés: 48°

Leküzdhető emelkedő: 39°

Utánfutó maximális tömege (fékkel/fék nélkül): 3000/750 kg

Önsúly: 1965 kg

Méretek (H/Sz/M): 4722x1755x1850 mm

A csomagtér űrtartalma: 115–1900 l

Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 11,8/7,6/9,1 l/100 km

Az üzemanyagtartály űrtartalma: 80 l

Ár: 1 449 000 korona