„Jazz meg az” is belefér, ha kicsit elszórakozunk a hátsó ülésekkel

# Ritka eset, hogy három hónap múltán ismét írunk egy autóról, de a Honda Jazz esetében ez teljes mértékben indokolt. A japán kiskocsi ugyanis időközben negyedik lett Az év autója európai presztízsversenyen, és érdemes elmesélni, hogy miért. Tavaly októberi mellékletünkben sok egyéb mellett erről is szóltunk ugyan, de csak érintőlegesen, a kocsi egyéb tulajdonságaival azonos terjedelemben. A Jazz által nyújtott térvariációs lehetőségek azonban okvetlenül megérdemlik a visszatapsolást, esetünkben egy megismételt teszt formájában.

Előbb azonban dióhéjban azokról a bizonyos egyéb tulajdonságokról: a Honda Jazz kompakt ötajtós kisautó, amely tulajdonképpen mini egyterűnek is tekinthető. Egyetlen (benzinüzemű) motorral kerül forgalomba, amely szabadalommal védett, forradalmian új konstrukció. Hengerűrtartalma 1339 cm3, legnagyobb teljesítménye – 5700-as percenkénti fordulatszámon – 61 kW (83 LE), forgatónyomatékának 119 Nm-es csúcsértékét azonban már percenként 2800 motorfordulaton eléri. Ez az úgynevezett i-DSI koncepciónak köszönhető, amely hengerenként két, különböző időpontban működésbe lépő gyújtógyertyát jelent. Innen eredeztethető az igen kedvező átlagfogyasztás is (városban 6,7, országúton 4,8, vegyes forgalomban pedig 5,5 liter 100 kilométerenként). Az 1053 kg önsúlyú kocsi maximális sebessége 170 km/óra, a „százas sprintet” 12 másodperc alatt képes teljesíteni.

Most pedig lássuk a lényeget, vagyis azt, hogy mit művelhetünk az autó hátsó részével. Kezdjük azzal, hogy ha hozzá sem nyúlunk (1. kép), akkor is 382 literes poggyásztér vár bennünket az ülések mögött, ami példa nélküli méret ebben a kategóriában. És még csak most jön a négy variációs lehetőség, amelyeknek köszönhetően autónk 1,3 méter magas holmikat is szállíthat, illetve öszszesen 845 köbdeciméternyi rakományt képes befogadni. Ha például egy magas, sérülékeny holmit (állólámpa, fikusz stb.) kell hazavinnünk, felhajtjuk az egyik hátsó ülést, mégpedig hátrafelé, az üléstámla irányába. Mivel alatta ugyanolyan mély a padló, mint a lábtérben (a benzintartályt ugyanis középen helyezték el), az említett objektum gond nélkül berámolható, miközben a kocsi háromszemélyes marad. Ha a magas tárgy még széles is, felcsapjuk mindkét ülést (2. kép), és a probléma megoldódott. Igaz, a harmadik utas rovására, mert ő ekkor már kiszorul az autóból. Érdemes viszont megjegyezni, hogy hátul még mindig hiánytalanul megvan a 382 literes málhatartó. Valamilyen hosszú, közepesen magas dolgot – például hegyi kerékpárt – kell szállítanunk? Semmi akadálya: a hagyományos módon (ülőlap a támlával együtt előre) összehajtogatjuk az egyik ülést, és máris behajózhatjuk a bicajt. Természetesen a gyerek is melléülhet, egyéb ingóságaink pedig valószínűleg elférnek a megmaradt mintegy fél kofferben. És végül: mindkét ülést simára kivasalva közel egy köbméternyi barlanggá válik a Honda Jazz hátsó traktusa. Hogy ide mi minden fér be, arra a 3. kép alapján lehet tippelni. Nos, kérem, ilyesmiket tud ez a mindöszsze 3,83 méter hosszú kisautó, amely azonban változatlanul jóval drágább, mint amennyi egészséges, illetve a kategóriában szokásos. Olcsóbbik típusát – ABS nélkül – 565 000 koronáért lehet hazavinni, a jobban felszerelt LS változat 637 000 koronába kerül. (vgy)