Honda Civic TYPER R : (akaratlanul is) autóversenyzővé tesz bennünket!

# A Honda a Forma—1 egyik illusztris motorszállítója, és ebből természetesen „civil” gépkocsijai is profitálnak. Erről mi is meggyőződhettünk, például az Integra Type-R nevű sportkocsi tesztelésekor, vagy a 120 LE literteljesítményű atmoszférikus benzinmotorral felszerelt S2000 kabrióval tett próbaút során. Nemrég egy hasonló gyöngyszemet kaptunk kézbe, csillogó, éjfekete színben; ez volt az új Civic sportváltozata, amely szintén a Type-R nevet kapta. Felejthetetlen hetet töltöttünk együtt.

Az autó a háromajtós Civicből építkezik, de másságát nem csupán mélytüzű fekete színe hangsúlyozza. A könnyűfém keréktárcsák ugyanis 17 (!) hüvelykesek, és rendkívül alacsony profilú, 205/45 mm-es gumiabroncsok feszülnek rajtuk. A vizuális hatást jól érzékeltetik a képek. A ferde elölnézetből is jól látható a különleges mintázatú hűtőrács, benne a tűzpiros márkaemblémával és a „Type-R” megjelöléssel. Elöl-hátul óriási légterelő jelzi, mihez van szerencsénk; a hátulsó akár napellenzőnek is beillene. A kipufogó természetesen dupla, a karosszériát pedig 15 milliméterrel lejjebb ültették. Amit pedig kívülről nem látni: plusz keresztmerevítők elöl és hátul egyaránt, mert ez a kocsi avatott kezekben versenyautókkal egyenértékű erőhatásoknak van kitéve.

A belső tér is minden porcikájában az autó küldetését hangsúlyozza. Az elülső ülések oldaltámlái valósággal körülölelnek bennünket, a fehér számlapú körműszerek közül méreteivel jócskán kiemelkedik a sebességmérő, a fordulatszámlálón 8000 felett kezdődik a piros mező, a középkonzolt és a sebességváltó kar fejét titánezüst színbe öltöztették. A váltókar egyébként ott van, ahol a „normális” Civicé, tehát egy emelettel feljebb; menet közben viszont arra is rájövünk, hogy pályái itt jóval rövidebbek. Ami pedig a szereltséget illeti, sportkocsi ide vagy amoda, szegényesnek végképp nem nevezhető: elektronikus fékerő-elosztóval kombinált ABS, két frontlégzsák, távirányítású központi zár, elektromos ablakemelők, szervokormány, de ide sorolhatjuk a motor teljesítményéhez méretezett négy tárcsaféket is. Amit a kocsi fekete színére, a 36 fokos júliusi kánikulára, valamint az 1 142 000 koronás árra való tekintettel bevallottan hiányoltunk, az a klímaberendezés volt.

Mindaz viszont, amit eddig elmondtunk, alig több annál, mint amikor egy csodálatos ételkülönlegesség ízét a külalakjának leírásával és összetevőinek felsorolásával próbálnánk meg érzékeltetni. Hogy milyen autó a Honda Civic Type-R, arra szintén csak akkor kaphatunk választ, ha 1. Előző este idejében lefekszünk, hogy másnap frissen, kipihenten, reflexeink teljes birtokában ébredjünk; 2. Kinézünk magunknak egy kevésbé forgalmas, egyenes „sprintszakaszokban” és kanyarokban egyaránt bővelkedő, ugyanakkor garantáltan rendőrmentes útszakaszt; 3. Beülünk és optimálisra állítunk ülést, volánt, övet, mert itt most mindenhez a legjobb és leggyorsabb hozzáférésre lesz szükségünk; 4. Indítunk, egyesbe kapcsolunk, felengedjük a kuplungpedált – és innentől kezdve, ha csak egy ezreléknyi benzin is csörgedezik az ereinkben, felejthetetlen pillanatok részesei leszünk. A kétliteres, 200 lóerős (!!!) motor felordít, a kocsi kilő, mint egy ágyúgolyó, a fordulatszámmérő egy törtmásodperc alatt nyolcezerre ugrik, gyakorlatilag egyetlen munkafázisban adagolhatjuk a második és harmadik fokozatot... A százas tempót, ha ügyesek vagyunk, 6,8 másodperc alatt elérjük, miközben észrevesszük, hogy van még egy hatodik sebességfokozat is. Sebességmérőnk mutatója ekkor már valószínűleg túl van a kétszázon, de ha lábunk a gázon marad, továbbra is rendületlenül felfelé megy. Csaknem a 250-es számig, ami 235 km/óra tényleges sebességet jelent. Ez a felső határ – és csúcs az az érzés is, ami ekkor eltölt bennünket. Nem utazunk, nem közlekedünk: autóversenyzők vagyunk... (vgy)