Gyermekülések: Mózeskosár, ülésmagasító...

Az újszülöttek szállítására alkalmazzák a mózeskosarat, amelyet az autó hátsó ülésére a felnőtt övvel rögzítenek, a baba pedig fektében a törzsén keresztben húzódó hevederrel van a kosárba kötve. Ilyenkor a baba feje és lábai az autó oldalai felé néznek. Ezt nem tartjuk elég biztonságosnak, mert a mózeskosárban lehetetlen úgy elhelyezni a gyermeket, hogy az ütközés energiája ne lökje meg, így az ütés erejétől a gyermek kicsúszhat a hevederből. Ez korántsem tűnik olyan biztonságos megoldásnak, mint a kagylósított hordozó vagy ülés, tehát nem javasoljuk újszülöttek szállítására. Még akkor sem, ha a mózeskosárban a neki egészséges fekvő helyzetben lehet, míg a hordozóban félig ülnie kell. A hordozóban való szállítás idejét csecsemőknél korlátozzuk a lehetséges minimumra.

Az ülések első két csoportjába tartozó csecsemőhordozókat újszülött kortól lehet használni. A kisgyermek és főleg az újszülött szervezete sokkal nagyobb terhelésnek van kitéve, mint a felnőtté. Vázrendszere, izomzata, reakciókészsége fejletlenebb, ő maga védtelenebb egy ugyanakkora behatás ellen. Gerincoszlopuk képtelen megtartani a frontális ütközéskor előrelendülő fejüket, így gyakran szenvednek súlyos nyaksérülést. Ezért ajánlatos a gyermeket minél tovább (akár 3-4 éves korig) a menetiránynak háttal elhelyezni, de csecsemők esetében ez szinte kötelező kb. egyéves korukig. A háttal való elhelyezés nagymértékben képes csökkenteni a fej, a nyak, a mellkas és a has terhelését. Csecsemőhordozókat csak akkor szabad az autó első ülésére helyezni, ha az ottani légzsák érzékeli az ülést, vagy ki van kapcsolva. A légzsák ugyanis balesetkor kinyílva halálos ütést mérhet a gyermekre, hiszen nekivágódik a hordozónak. Érzékelő, kikapcsoló – ha minket kérdeznek, még ezek megléte esetén is inkább a hátsó ülést javasoljuk, az elektronikai hiba ördöge ugyanis nem alszik. Az előrenéző gyerekülés is jobb helyen van hátul.

A csecsemőhordozók íves alja sokszor nem illeszkedik az ülés lapjához. Ezért némelyik terméket köztes darabbal készíti a gyártója. Ez a jól felfekvő darab szíjazható be az övvel, majd ebbe az alapba kattintható be maga a hordozó. Ha ilyen nincs, igyekezzünk úgy elhelyezni a hordozót, hogy ne billeghessen; akár támasszuk is ki egy szorosan összehajtogatott takaróval. A hordozó fogantyúját hajtsuk a háttámlára – ez visszacsapódás-gátlóként fog szolgálni. Az elülső ülést húzzuk annyira hátra, hogy támlája szorosan támassza, de ne billentse meg a háttal elhelyezett hordozót vagy ülést. Az előrenéző ülésbe nyugodtan beletérdelhetünk a szoros rögzítés érdekében. A gyermek alá ne tegyünk semmit, hogy az ülés felületi nyomást elosztó tulajdonságai ne romoljanak. Az autó övét megtekerés nélkül húzzuk feszesre, és még egyszer ellenőrizzük, nem laza-e az ülés. A gyermeket az ülés saját övével úgy kössük be, hogy a heveder felső nyílása ne legyen a gyermek vállánál magasabban, az öv ne tekeredjen meg, legyen elég feszes, de ne szorítsa ki a lélegzetet a kicsiből.

A legnagyobb gyerekek ülésmagasítóra ülhetnek. Ennek rendeltetése, hogy felemelje a gyermeket az autó biztonsági övének magasságába, így ő már azzal is beköthető lesz. A felnőttekre méretezett öv alól ugyanis egy ütközésnél könnyen kicsúszik a gyermek, vagy a nyakát fojtja a túl magasan húzódó öv. Ezek elkerülésére kell az ülésmagasító, amely háttámlás, ha kisebb a gyerek, vagy támla nélküli párna a nagyobbaknál. A támla nélkülieknél ügyelni kell arra, hogy a gyermek feje elég közel legyen az autó fejtámlájához. A párna éppen annyira legyen magas, hogy az öv a gyermek mellkasán és csípőjén, ne pedig a nyakán és a hasán feküdjön fel.

Az autó elsődleges utasvédő berendezése a biztonsági öv, amely még a légzsáknál is fontosabb. Az autóban a nem bekötött utas nem csak magára, hanem a többiekre nézve is halálos veszélyt jelenthet, balesetkor ugyanis teste az utastérben ide-oda verődve mindenkit lekaszál. Ha van renitens, aki kérésünkre sem köti be magát, tanítsuk móresre: kicsit kemény a lecke, de segíthet. Kis tempóról (25-30 km/h) előzetes körültekintés után nyomjunk egy irdatlan satuféket. Barátunk nem sérül meg, de felkenődik valahová, és talán könnyebb lesz meggyőzni, hogy kösse be magát. A lényeg az, hogy az én autómban én legyek a főnök, hiszen enyém a felelősség; és egyáltalán nem csak a jogszabályok miatt.

Végül még két jótanács. Használt gyermekülést csak akkor vegyünk, ha nem „balesetes“, övei nem sérültek, és nem hívták vissza. Jegyezzük meg azt is, hogy hiába vesszük meg a legdrágább rendszert, ha nem tanuljuk meg előírásszerűen használni. Ha a legfontosabb dolgokra odafigyeltünk, megnyugodva dőlhetünk hátra a volánnál: mindent megtettünk gyermekünk biztonságos elhelyezése érdekében. (o-o)