Formás francia kocsi városi fiataloknak

ÚJ SZÓ-TESZT

Városi crossover. Már ez a kifejezés is egy oximoron. Városi hobbiautó, avagy városi terepjáró. Pedig az utóbbi népszerű kategóriává vált, az autógyártók ugyanis észrevették a lehetőséget benne. A célcsoport a tehetősebb városi fiatalság, amely vevő az átlagostól elütő, dizájnos darabokra. Ezért a szokásosnál többet is hajlandók áldozni, ám tízezreket nem fognak elszórni, mert nem is nagyon van miből. Ha pedig a szokásoshoz képest valami extrát is tud adni a gyártó, még jobb: erről szól a francia Renault és az eredetileg norvég Helly Hansen sportszergyártó cég közös modellje.

Dizájnból jeles

Hogyan fest? A fenti kategóriában ez a kulcskérdés, nem kevés gyártó itt bukik nagyot. Nem úgy a Renault, amely ízléses kis darabot faragott viszonylag kevés pénzért. Kellően agresszív hűtőmaszk, dinamikusan emelkedő övvonal, mely a C oszlopon sportosan felkanyarodik. Mindezt tökéletesen kiegészíti a középen felfelé ívelő küszöb, a rajta végighúzódó krómcsíkkal. Az oldalkarosszérián merészen eljátszottak a domborulatokkal, s határozottan jól áll a kocsinak a 17-es felni is – ez a sportosság érzete miatt egyébként is alapkövetelmény lenne.

Akkor sem kell csalódnunk, ha beszállunk az autóba. A sötét színű műszerfalat és üléseket nagyon jól egészítik ki az energikus vörös csíkok, mindez ugyanakkor nem kölcsönöz zavaró vibrálást a belső térnek. A műszerfal elrendezése harmonikus, különösen praktikus a középütt található érintőképernyős kijelző – rajta minden, egyben (rádió, navi, információk). Az autó ajtaján és a középkonzolon elég rakodótér található, a pálmát mégis a fiókszerűen kihúzható kesztyűtartó viszi el – irdatlan mennyiségű cucc fér el benne. Miért nem gyártanak minden autóba ilyet? Az első támlák hátán nem klasszikus zsebek vannak, hanem piros gumimadzagok. Praktikus? Attól függ, egy viszont biztos: dizájnos. Ebben a kategóriában pedig, mint már említettük, ez kulcskérdés.

A belső tér – amellett, hogy tetszetős – nem éppen a legtágasabb. Ezzel viszont már akkor tisztában kell lennünk, amikor megnézzük az autó méreteit, s tudatosítjuk, hogy a Capture a Clio, vagyis a Renault kisautójának platformjára épült. Ennek megfelelő a csomagtartó mérete is. Nagycsaládosok és babát tervezők ne ilyet vegyenek, rajtuk kívül viszont mindenkinek elég lesz a rakodótér.

Városban húz

A HH-változat kétfajta benzinmotorral (0,9-es és 1,2-es), valamint egy dízeles (1,6) erőforrással kapható – mind turbós. Mi a nagyobbik benzinest kaptuk, szerencsére. A tervezők le sem tagadhatnák, hogy városi autót kreáltak, a motor menettulajdonságai ugyanis lakott területen érezhetően jobbak, mint országúton.

Ahogy a turbóbenzines erőforrásoknál megszoktuk, már 1500-as fordulatszámon húzni kezd, alacsonyabb fokozatokon kellően dinamikus. Városon kívül 90–130 km/ó-s menettempónál már nem harap annyira. Hasonlóan állunk a fogyasztással is: sztrádán akár 7–8 litert is megeszik a kis motor.

Ha pedig már a dinamikánál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a sebváltó mögött található Eco gomb mellett, mely a világ egyik legőrültebb kamuflázsa: valójában egy időutazógép kapcsolója. Ha megnyomjuk, egy szempillantás alatt úgy érezhetjük magunkat, mintha egy 105-ös Škodát vezetnénk. A gomb eredeti funkciója a környezetkímélő üzemmód, ez viszont mindenen túltesz: hihetetlen módon roncsolja a motor dinamikáját és a vezetés élvezetét. Csak erős idegzetűek használják ezt a funkciót!

Az automata, hatgangos váltó jól kapcsol, a magas alváznak köszönhetően a kocsi az úthibákat is jól nyeli el. A háromféle motorból egyértelműen az általunk tesztelt 1,2-est ajánlanánk. A kisebbik benzines teljesítménye ebben a kategóriában már necces lehett, az 1,6-os dízeles szintén 90 lóerős, ám egy városi ragadozóba jobban illik a benzines. (MSz)