Fiat Linea 1.3 MTJ Emotion: Sz

A Grande Puntóról és az új Bravóról ismerős maszk, 15 (!) küllős könnyűfém keréktárcsákA szerző felvételeE szempontokat figyelembe véve született meg a Linea, amely Európán kívül Ázsiában, illetve Dél-Amerikában is kapható. Az ilyenre ma azt mondják, hogy világautó, hát maradjunk mi is en-nél a szépen hangzó minősítésnél. Hogy közelebbről milyen a Fiat új „world car”-ja, arról egyhetes tesztünk alapján számolunk be.

Külalak, besorolás

Nos, kérem, ez az olcsónak szánt világautó valami egészen kivételesen szépre sikerült. Egyenes folytatása a Grande Puntóval és az új Bravóval elkezdett stílusirányzatnak, de azokhoz viszonyított többlete a nyúlánk karosszéria, amelybe tökéletesen belesimul a fél köbméteres csomagtartó – nem olyan erőltetett módon, mint számos konkurens esetében. A tető szinte szabályos körív, a farrész is szemet gyönyörködtetően harmonikus; egyedül a lámpatestek felső élében folytatódó ferde vonal visz bele annyi dinamikát, amennyi azért itt sem árt. Konkurencia? Elvileg minden alsó középkategóriás (vagy annál kisebb) szedán, de ha picit az árra is tekintettel vagyunk, akkor a Dacia Logan, a Renault Thalia, a Chevrolet Aveo Sedan, a SEAT Cordoba, a Hyundai Accent, a Honda City. Vagy akár a Škoda Octavia.

Komfort, szereltség, térkínálat

Tesztautónk a leggazdagabban felszerelt típus volt, könnyűfém keréktárcsákkal, ESP-vel, tempomattal, automata légkondival, MP3-as rádióval, handsfree-rendszerrel, vagy olyan, luxuskocsikra jellemző holmival, mint az elektromos vezetőoldali deréktámasz. (Oldal- és függönylégzsákkészlet, fedélzeti számítógép és kézi klíma már alacsonyabb szinten is jár.) A feláras bőrülések elöl átlagosak (ez az oldaltartásukra is érvényes), hátul nagyobbak és kényelmesebbek a kategória átlagánál (a kihajtható középső kartámasz szintén az Emotion szereltségi fok kiváltsága). S ha már szó volt egy „nagyautós” elemről, ugyanez mondható el a kocsi műszerfaláról is. Az olcsóbb autókra jellemző puritánságnak nyoma sincs, ellenkezőleg: négy elegáns, míves számlapú „óra” néz vissza ránk, és még a fedélzeti számítógép nagyméretű kijelzője is befért közéjük. A légkondit és a rádiót tartalmazó középkonzol szintén nagyon szép; másfél kategóriával feljebb is láttunk már ennél jóval sivárabbat. Szerények viszont a belső pakolási lehetőségeink: az ajtórekeszek kicsinyek és sekélyek (igaz, négy van belőlük), a két pohártartó nagyon rossz helyen, a sebességváltó kar takarásában van, a kesztyűtartó szűkös, a középső könyöktámlák belsejében levő bokszok is picinyek. Mindezt ellensúlyozandó, van két térképzseb az elülső üléstámlákon, illetve egy szemüvegtartó a vezető ajtaja felett. De főleg egy óriási csomagtartó, amely – ha kell – az osztott hátsó üléstámlák előredöntése után a padló síkjában folytatódik. Kulccsal vagy távirányítóval nyitható.

Motor, meghajtás, menettulajdonságok

A Linea motorkínálatába természetesen besorolták a Fiat sikeres 1,3-as dízelét, amelyet itt 90 lóerőre és 200 Nm-re hangoltak. Nos, azt mondhatjuk, hogy ez kevés is, meg nem is. Kevés azért, mert – 1750-es fordulatszámon deklarált nyomatékmaximum ide vagy amoda – a kis hengerűrtartalmú masina 2000 fordulat alatt csak kínlódik. Ha viszont ezen túllépünk, a felpörgő turbónak köszönhetően váratlanul meglódul alattunk az autó. Innentől kezdve már a közlekedés teljes értékű résztvevői vagyunk, de hibát követünk el, ha efölötti örömünkben továbbra is bőszen tapossuk a gázpedált. Az erő ugyanis, amilyen hirtelen jött, 4000 fordulat körül ugyanolyan hirtelen el is fogy; ez a kihegyezett kisdízelek alaptulajdonsága. Persze csak a megfelelő vezetési stílus megtanulására van szükség, no meg annak elfogadására, hogy még ilyenkor is csak hátszéllel és kisöpört úton férünk bele a 4,9-es átlagba; nekünk a teszt során 5,7 jött ki. Ami még zavart bennünket, az a nyúlósan járó váltókar, a futóművet viszont a legegészségesebb kompromisszumnak találtuk kemény és lágy között. Ezt nyilván a világautó-státus követelte meg, hiszen a kocsinak több kontinens legkülönbözőbb minőségű útjain kell helytállnia.

Zárszó helyett

A Lineával, mint már említettük, hézagpótló kocsit dobott piacra a Fiat, és ez a hézagpótlás nagyon jól sikerült. A csomagtartó elérte a bűvös 500 literes határt, a beltér tágas és hangulatos, a szereltség gazdag – önmagában ennyi is elég lenne. Ám itt van még az autó csodálatosan szép külseje, amely három lóhosszal veri a konkurenciát, és a amely minden bizonnyal az új olasz szedán legnagyobb vonzereje lesz. Vas Gyula

Hengerűrtartalom: 1248 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 66 kW (90 LE)/4000min-1

Legnagyobb forgatónyomaték: 200 Nm/1750min-1

Sebességváltó: ötfokozatú kézi

Legnagyobb sebesség: 170 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 13,8 s

Menetkész tömeg: 1260 kg

Méretek (h/sz/m): 4560x1730x1494 mm

A csomagtér űrtartalma: 500 l

Átlagfogyasztás: 4,9 l/100 km

Az üzemanyagtartály űrtartalma: 45 l

CO2-kibocsátás: 129 g/km

Ár: 516 900 korona

Az alapmodell ára: 376 900 korona