Durrdefektet kaptunk, kutya futott ki elénk az útra…

Ezúttal néhány olyan vezetéstechnikai tanácsot szeretnénk adni, amelyek segítségével váratlanul adódó vészhelyzetben elkerülhető a baleset, vagy legalábbis enyhíthetők annak következményei.

Durrdefekt esetén ABS nélküli kocsiban érinteni sem szabad a féket! Helyette tartsuk erősen a kormánykereket, és az út jobb szélén maradva a kocsit gáz nélkül hagyjuk „kigurulni”. Kizárólag az elülső gumik durrdefektjénél engedhetjük meg, hogy először csekély mértékben, majd egyre növekvő erővel behúzzuk a kéziféket.

Ha egy erőszakosan előző jármű az útpadkára szorít bennünket, először fél keréknyommal a padkán egyenesen továbbhaladva lassítsuk le autónkat, és csak ezután próbáljunk visszajutni az úttestre. A pánikszerű visszakormányzás – főleg nagyobb sebességnél – szinte biztos megcsúszást eredményez.

A kocsi megfarolása-megcsúszása esetén ABS híján soha ne fékezzünk! A csúszást kizárólag gázlevétellel és a megfelelő kormánymozdulattal próbáljuk meg kiegyenlíteni; ez azt jelenti, hogy a volánt a szükséges mértékben abba az irányba kell elfordítanunk, amerre kocsink fara kilendült. A mozdulat ne legyen túl nagy, sem pedig túl heves, mert ekkor azonnal újabb ellenkormányzásra lenne szükség.

Ha szélvédőnk egy felpattanó kőtől összerepedezve teljesen átlátszatlanná válik, azonnal keressük meg szemünkkel a középső szaggatott vonalat, esetleg a jobb oldali záróvonalat. A lehető legintenzívebb fékezés kíséretében ügyeljünk arra, hogy egészen megállásig e vonalakon belül maradjunk. A manőver megkezdésekor vessünk egy pillantást a visszapillantó tükörbe, hogy váratlan fékezésünkkel nem veszélyeztetjük-e a mögöttünk jövőket.

Kutya fut ki elénk, miközben ellenirányból autó(k) jön(nek). Ne rántsuk el a kormányt; kegyetlenül hangzik, de el kell ütnünk a kutyát. Ellenkező esetben emberéleteket követelő balesetet okozhatunk.

Vasúti átjáróban leáll a motor, és vonat közeledik. Ha a szerelvény még messze van, kapcsoljuk a sebességváltót a legalacsonyabb fokozatba, és ismétlődő önindítózással próbáljuk lerángatni a kocsit a sínekről. Ügyeljünk arra, hogy a kézifék ne legyen behúzva! Ha a vonat már közel jár, nincs más megoldás, mint hagyni a kocsit és kiugrani.

Ha tüsszentési inger jön ránk, ne vegyük le egyik kezünket sem a kormánykerékről, hanem igyekezzünk olyan gyorsan megállni, amennyire azt a körülmények megengedik. Az inger elmúlhat, ha nyelvünket erősen hátratoljuk a szájpadlásunkon.

Méh vagy darázs zümmög a fejünk körül. Nyissuk ki teljesen valamelyik ablakot, hogy ki tudjon repülni vagy a huzat ki tudja szippantani. Ne hadonásszunk, csapkodjunk, mert ezzel csak felingereljük.

Sűrű ködben soha ne álljunk meg. Bekapcsolt tompított fényszórókkal és ködlámpákkal lassan haladva tartsuk szemmel az útszegélyt, esetleg a középső szaggatott vonalat. Ha van utasunk, kérjük meg őt, hogy a jobb oldali záróvonal szerint navigáljon bennünket.

Nagyobb víztócsán való keresztülhajtáskor előbb győződjünk meg a víz mélységéről, pl. várjuk meg, míg áthalad rajta egy tehergépkocsi. Azután egyes sebességgel hajtsunk bele a vízbe úgy, hogy bal lábunkat készenlétben a tengelykapcsolón tartjuk. Ha a kipufogócső víz alá kerül – ezt a motor megváltozott hangja árulja el –, azonnal nyomjuk ki a kuplungpedált és intenzíven tapossunk a gázba! Ha a motor mégis lefullad, önindítózással próbáljuk szárazra vinni az autót. A vízen való áthaladás után a nedves féktárcsákat és -dobokat enyhe fékezéssel mielőbb meg kell szárítanunk. (Szakirodalom felhasználásával: Vas Gyula)