Citroen Berlingo Multispace Modutop

# Egy cím, amelyben még véletlenül sem fordul elő magyar kifejezés, okvetlenül némi magyarázatra szorul. Menjünk hát sorjában. A Citro#ennel gondolom, rendben vagyunk, a Berlingót is alighanem minden autóismerő be tudja sorolni oda, ahová való, tehát a személygépkocsiként és kisfurgonként egyaránt használható, nagy belső terű járművek kategóriájába. A Multispace az ötszemélyes Berlingo legmagasabb komfortfokozata, a Modutop pedig ennek egy feláras változata, multifunkcionális tetővel és két oldalsó tolóajtóval. Éppen ez a szépen hangzó tetőkivitel, valamint az 1,6 literes, 110 lóerős benzinmotor számított újdonságnak tesztkocsinkban ahhoz a Berlingóhoz képest, amelyet tavasszal ismerhettünk meg közelebbről (AUTÓ-MOTOR, 2001/3. szám).

Ismétlés gyanánt előbb fussuk át röviden, amit az ötszemélyes Berlingo Multispace-ről tudni illik. Nagyjából a 2. karosszériaoszlopig teljes értékű személygépkocsi, esztétikai vonatkozásban, komfortban és szereltségben egyaránt. Ez utóbbi értékesebb elemei a vezetőoldali légzsák, a szervokormány, az állítható magasságú volán, az elektromosan állítható jobb oldali külső visszapillantó tükör és az 1:2 arányban osztott hátsó üléstámla. Az enteriőr érdekes zöld+bordó színkombinációban virul, ami az üléshuzatokra, a szőnyegekre, sőt a biztonsági övekre (!) is érvényes. Az utasok kényelme a kategória mércéjével mérve igazán semmi kívánnivalót nem hagy maga után: hátul sima a padló, óriási a lábtér, a fejeken pedig akár egy toronymagas bűvészkalap is elférne. A Modutop csomagba egy bal oldali tolóajtó is tartozik, így valóban minden oldalról abszolút problémamentes a beszállás. Nem is beszélve a szoros parkolásokról, amikor is jóformán csak a tolóajtók valamelyikén lehet kijutni a kocsiból.

Ezzel persze már a „kisfurgonos” elemeknél tartunk, mivel a hátsó részt – egészen a felfelé nyíló, nagyméretű ötödik ajtóig – már ilyenek uralják. Lényegében az impozáns méretű, 624 litertől 2,8 köbméterig variálható poggyásztérről van szó, amelynek alakja erősen közelít a hasábhoz, tehát jól kihasználható. A legnagyobb méret a hátsó ülések összehajtogatását követően áll rendelkezésünkre, amikor is három ajtón keresztül pakolhatunk ki és be. Ami pedig a kisebb rakodóhelyeket illeti, végre szót ejthetünk arról a bizonyos multifunkcionális tetőről is. Az ugyanis éppen a nyitott és zárt rekeszek, bokszok, szekrénykék olyan bravúros egysége, amely önmagában is szinte minden kisebb-közepes méretű holminkat képes befogadni. Széles, keresztirányú polccal kezdődik a szélvédő felett, majd a plafon alatt középen fut tovább, szintén mindkét oldalról elérhető nyitott polc formájában. Hátul – nagyjából az elülső üléstámlák felett – újra keresztirányban zárul; szélein itt csukható szekrények, közepén pedig mindhárom hátulsó utas számára külön (!) levegőszabályozó nyílások kaptak helyet, két olvasólámpával együtt. Mindez nagyon szép, krémszínű műanyag kivitelben, úgyhogy a hátul ülők akár egy első osztályú (és nem New Yorkba tartó) légi járaton is érezhetik magukat. S ezzel még mindig nem merítettük ki a sokfunkciós tető fogalmát: a polcok által szabadon hagyott felületet ugyanis nem kevesebb, mint 5 (!!!) tetőablak tagolja. Igaz, nem nyithatók-csukhatók, viszont hőszűrő üvegből készültek, és gyakorlatilag minden utas feje fülé jutott egy.

Ez volt tehát tesztkocsink legnagyobb szenzációja, de zárszóként az 1,6-os motorról is ejtsünk néhány szót. Az új Xsarából származik, ott részletesebben is bemutattuk (AUTÓ-MOTOR, 2000/12. szám). A jóval nagyobb homlokfelületű Berlingót is képes viszonylag fürgén mozgatni (0—100 km/óra: 11,2 s, maximális sebesség: 172 km/óra), elfogadható fogyasztás mellett (9,5/6,2/7,4 l/100 km). A legvégére pedig szokás szerint az autó ára, amely – HÉÁ-val – 560 370 korona, ebből 45 ezer a Modutop opciócsomag. (vgy)