Az új Renault Twingo jó városi kisautó, csak...

ÚJ SZÓ-TESZT

A Twingo első generációjára nem lehetett mást mondani, mint hogy telitalálat. Nemcsak kinézetével, hanem praktikus utasterével is azonnal a kisautók ikonjává vált. Ezt igazolja, hogy húsz évig gyártották. A második generáció is rendkívül tágas volt, ám külseje már nem volt az igazi. Még szerencse, hogy a legújabb, harmadik generációt ismét átpofozták, s visszatértek az évekkel ezelőtt közkedvelt koncepcióhoz, mégpedig a csomagtérbe helyezett motorhoz és a hátsó kerekekre vezérelt meghajtáshoz.

Az autó rövid, de aránylag magas, ennek köszönhetően az utasok lényegesen magasabban ülnek benne, mint az előző modellekben. A Twingo első ránézésre eléggé viccesen hat, helyenként nem is autóra, hanem kenyérpirítóra emlékeztet, sajnos, vezetés közben is gyakran volt olyan érzésem, mintha kenyérpirítót sofőröznék.

Mivel a motor hátra, a pótkerék helyére került, különösen tágas csomagtérre nem számíthatunk – 60 literrel kisebb, mint a Citigo modellben. Az ember azt hinné, hogy ha a motor hátul van, akkor elöl több hely marad a rakodásra, a Twingo esetében viszont ez nem így van, előre különböző technika, kábelek és az ablakmosó folyadék tartálya került. A klasszikus motorház műanyag, nem lehet teljesen felemelni, csak előre tolni annyira, hogy az ember fel tudja tölteni az ablakmosót. A motorházat csak kulcs segítségével lehet felnyitni. Aki pedig a motorhoz akar hozzájutni, annak ki kell pakolnia a csomagtérből, ki kell vennie a hőszigetelő réteget a szőnyeggel. Ezután már elég csupán a műanyag fedelet rögzítő hat csavart kicsavarozni. Az autóban egyébként a lehajtható üléseknek köszönhetően 2,3 méter hosszú tárgy is szállítható.

A gépkocsi fájó pontja a motor. Az ember azt hinné, hogy a hetven lóerő épp elég egy nem egészen egytonnás autóhoz, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a Twingónak ennyi nem elég. Több mint 14 másodpercig tart, míg 0-ról eléri a 100 km/órás sebességet. Akinek elég idege van, az megpróbálhat felgyorsulni 130 km/órára, s ha kell, állítólag 150 km/órával is képes hajtani, de ezt lelki épségem megőrzése érdekében nem akartam kipróbálni. Tény, hogy egy városi autónak nem ilyen sebességeknél kell jól teljesítenie, a gond viszont azzal van, hogy a Twingo alacsonyabb sebességeknél is képtelen jó teljesítményre. Minden gyorsulás kínszenvedés vele, a motor hangja is siralmas.

Városban egyszer sem sikerült hat liter alá kerülnöm a fogyasztással, így ettől a mutatótól sem esett le az állam. Sztrádán 6,7 literes a fogyasztása. A Twingónál viszont a teljesítmény, a fogyasztás mellékes, a legfontosabb célja a tervezőknek az volt, hogy könnyen lehessen vele parkolni, s hogy jól viselkedjen a városi forgalomban. Mivel a motor hátra került, az elülső kerekeket 45 fokos szögben lehet kifordítani, s ebben nem igazán ismer konkurenciát. Mivel az autó rövid, olyan helyre is be lehet vele parkolni, ahova mások nem férnek be, ennek legnagyobb előnye, hogy a hely, amelyről kiálltunk, néhány órával később is üresen marad. Kamerát és parkolóradart is rendelhetnek hozzá, bár ilyen kisautónál ez szerintem mellőzhető.

A célt tehát sikerült teljesíteni. Olyan autót dobtak a piacra, amely elsősorban vagy inkább szinte kivétel nélkül a nőket fogja megszólítani. Praktikus városi autó, ideális eszköz a parkoláshoz. Aki akar, az kimerészkedhet vele autópályára is, de ezt csak akkor tegye, ha nagyon muszáj.

A Twingo kényelmes, mutatós, jópofa, legnagyobb hátránya viszont a motor, amellyel csak nehezen lehet megbarátkozni. (dem)