Az elektromos Mini nem több egy érdekes és élvezetes autónál

Teljesen mindegy, milyen Mini kerül a kezem ügyébe, ez a járgány egyszerűen nem okozhat csalódást. Számomra a Mini az az autó, amelyet bármikor, bármilyen kivitelezésben elfogadnék. Most azt a változatát próbáltam ki, melynek létezését a jelenkor erőszakolta ki, s amely egy racionális világban, ha csak az ár:érték arányt vesszük figyelembe, talán soha nem látott volna napvilágot.

A Mini már önmagában egy legenda. Az új járgány sokak számára ugyan megfizethetetlen, kétvagy hároméves autókat viszont autóbazárokban már aránylag elfogadható áron megvehetünk. Ez a márka mindig is a dizájnról és az imidzsről szólt. Igen, megjelentek praktikusabb, tágasabb verziói is, elvégre a Mini már régen nem számít kis autónak, a lényeg viszont mégis mindig a megjelenésen volt.

Mini az E jegyében

Kívülről az E jelölés, az extra, rendkívül mutatós keréktárcsák jelzik, hogy ez nem egy szokványos Mini. Az utastérben már többékevésbé minden úgy néz ki, ahogy ezt ennél a márkánál megszokhattuk. Igen, valakinek eltúlzott lehet ez a kivitelezés, nekem viszont abszolút bejött a sok villogó felület, a megvilágítás és a számos vezérlőgomb, na meg a sebességváltó egyedi karja. Külön említést érdemel a három képernyő. A középkonzolon egy a Minitől már megszokott, 8,8 colos, világító sávval körbevett képernyő dominál. A Mini Connected médiarendszer kijelzője a BMWre jellemző minőséget képviseli, a kerületén körbefutó fénysáv színváltoztatással az elemek telítettségét is jelezni tudja.

A műszeregység digitális kijelzőjét az i3 modellből ismert kijelzőre alapozták, nekem viszont csalódást okozott. A kijelző ugyanis túl homályosnak tűnt, eleinte azt hittem, elfelejtették lehúzni róla a védőfóliát, ám nem, a kijelző egyszerűen homályosan jeleníti meg az egyes adatokat. Harmadszorra pedig ott volt ugyancsak a BMW-től átvett, nagyonjóminőségetképviselőheadup kijelző, melynek köszönhetően tulajdonképpen fölösleges a műszeregységre nézni.

A vezetés élménye

Viszont nem a külső s nem az utastér az, amiért olyan fantasztikus érzés elektromobilt vezetni. Ezek az autók ugyanis nulla fordulattól hihetetlen energiával rendelkeznek, a teljes teljesítmény az első másodperctől a rendelkezésünkre áll, aminek köszönhetően olyan vezetési élményt kapunk, amiről más autóban csak álmodhatnánk.

Ez a Mini, a példának okáért, a gázpedál letaposásának pillanatában 135 kW teljesítményt bocsát rendelkezésre, ami annyit jelent, hogy 184 lóerővel tudunk kistartolni a kereszteződésről. Sajnos, ezzel a járgánnyal a hétköznapi forgalomban csak nem egész 200 kilométert tudnak megtenni egy feltöltésre, s ezt a konkurencia már régen lekörözte. Hiába, egyszerűen nem lehet túljárni annak az elemnek az eszén, melynek 32,6 kWh kapacitásából 28,9 kWh elérhető.

Az elektromos Mini esetében természetesen a vezetési stílus a legfontosabb. Ha sietnek, ha bekapcsolják a Sport üzemmódot, vagy ha felhajtanak egy autópályára, az autóval valamivel több mint 100 kilométert tudnak csak megtenni. Jó hír viszont, hogy az 50 kW teljesítményű gyorstöltéssel az elemeket 20 százalékról körülbelül 35 perc alatt tudják 80 százalékra feltölteni. Ez tényleg olyan idő, amely alatt egy bevásárlást is el lehet intézni. A lassabb, 11 kW teljesítményű Wallbox esetében 2,5 órát kell várni, míg az elemek 80 százalékra is feltöltődnek.

Mi értelme van?

Tisztázzuk, hogy gyakorlati szempontból szerintem semmilyen. Vannak a piacon ennél olcsóbb – bár még így is méregdrága – elektromos meghajtású autók, amelyek ráadásul sokkal több kilométert képesek megtenni egy feltöltésre, mint ez a Mini.

Bármennyire is próbálja ránk erőltetni a világ az elektromos autók korszakát, az autók ára miatt még meg sem közelítettük azt az időszakot, amikor a színtiszta elektromos meghajtású autó mindenki számára elérhetővé válik. Ha már körülbelül tízezer euróért tudok venni elfogadható városi autót, s mondjuk nem egész húszezerért egy családit, miért költsek 10, 20 vagy 30 ezerrel többet egy elektromos meghajtású autóra? Hisz a megtakarított pénzért életem végéig tankolhatnám autómba a benzint vagy a dízelt, sőt, ha nem romlana el, a pénzből még az unokáimnak is maradna tankolásra. Ha viszont félretesszük a racionalitást, mindig érdekes szemügyre venni, milyen haladást értek el ezen a téren az egyes autógyártók, s milyen lehetőségeket kínálnak az egyes márkák elektromos meghajtású járgányai. Azt ugyanis le kell szögeznünk, hogy ez a meghajtás jelenti a jövőt.